Alszeghy Zsolt szerk.: Irodalomtörténet, 1940. 29. évfolyam
Figyelő - G. B.: Meghalt Császár Elemér 137. p. - Kozocsa Sándor: Kiadatlan Justh Zsigmond-levelek 137–138. p.
153 FIGYELŐ Meghalt Császár Elemér. A magyar irodalomtudománynak nagy gyásza van: július 3-án meghalt Császár Elemér, a budapesti egyetemen a magyar irodalomtörténet profeszszora, a M. Tud. Akadémia irodalomtörténeti bizottságának előadója, az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője. Gazdag tudományos munkássága, generációkat nevelő tanári pályája, a tudományos közéletben betöltött jelentős szerepe, emberi egyéniségének varázsa kivételes helyet biztosított neki a magyar tudományosság irányítói között, olyan befolyást, amilyent valamikor Gyulai Pál és Beöthy Zsolt szerzett magának. Tudós egyéniségének a meglepően nagy szakbeli tájékozottságon kívül két sajátos vonása volt: általános művészettörténeti képzettsége és kemény ténytisztelete. Az előbbi elsősorban munkásságának módszerességét biztosította, ezzel kapcsolatban irodalmi vizsgálódásának esztétikai alapját, elvi szempontjainak szilárdságát, értékelő látásának sokoldalúságát. Művei az irodalomtudomány filológiai és esztétikai irányának mintaszerű hajtásai, az elemző vizsgálatnak döntő határozottságú megfogalmazásai. A másik vonás a történelmi anyag gazdagságát, a felkutatott irodalmi termés bőségét, a fejlődés fokozatosságának világos áttekintését, a megvilágító párhuzamok sokféleségét hozta magával. A tudósnak ezt a két vonását kiegészítette rendkívül mély erkölcsi komolysága; az emberben ez formálta ki a kötelességteljesítés tiszteletetkeltő lelkességét, a kritikusban a közösségérdeknek a szépérték mellett kihangsúlyozott megbecsülését. Az eredményes munkában töltött élet, a mások munkáját szívesen értékelő önzetlenség, a fiatalok indulását szeretettel felkaroló meleg szív mindért pályatársában tiszteletet és megbecsülést keltett: ez a tisztelet és megbecsülés kísérte váratlan, utolsó útjára. Folyóiratunk is mélységes gyásszal ad hírt korai elhunytáról. G. B. Kiadatlan Just h Zsigmond°levelek. Századvégi irodalmunknak jellegzetes alakja Justh Zsigmond. Fiatalon halt meg, de minden szépért lelkesedő egyénisége mély nyomokat hagyott irodalmi kultúránkban. Korának legkiválóbb íróival és művészeivel tartott szoros baráti kapcsolatot fenn. Azonban külföldön, így Párizsban is szeretett hőse volt az akkor oly híres irodalmi szalonoknak. Az írók közül különösen Reviczky Gyulával, Malonyay Dezsővel és Pekár Gyulával, a művészek közül Feszty Árpáddal és Hubay Jenőékkel folytatott levelezése forrásértékű. Az alábbi két levelet Hubay Jenőhöz és menyasszonyához, gr. Cebrián Rózához.