Jel-Kép, 1987 (3. szám)
GYÚJTÓPONTBAN - Pozsgay Imre: A városi televízió és a helyi közélet
G A VÁROSI TELEVÍZIÓ ÉS A HELYI KÖZÉLET ben kialakult, létrejött a lehetősége annak, hogy a helyi közmegegyezés is megerősödjön. Vagyis miközben az állampolgárok egyre inkább illetékesnek kezdték érezni magukat az ország dolgaiban, egyre inkább megnőtt a felelősségérzet a helyi közösségek működése iránt. Úgy is mondhatnám, hogy ha egy országban nincs lehetőség az állampolgári lét megélésére, és az állampolgár rangfosztottan és degradáltan, alattvalói helyzetben működik, akkor nem lehet arra számítani, hogy a helyi közösségekben föléje emelkedjék ennek a pozíciónak. Tehát a helyi közösségek megerősödésének mindenképpen előfeltétele volt az, hogy az ország egészében a demokrácia fejlesztésének útját válassza. Ez volt az országos közmegegyezés lényege. S ebből a tényből kiindulva kezdett kiforrni a helyi ügyek iránt való érdeklődés. Mindebben kétségtelenül szerepet játszott a reformkezdeményezés, szerepet játszott az, hogy a közösségi együttélési formák közül a munkahelyi demokráciára is nagyobb figyelmet fordítottunk, majd pedig olyan kezdeményezések születtek, különösen az utóbbi években, amelyek előbb a mezőgazdaságban, majd az ipari szervezetben az önigazgatás, az önkormányzat felé vitték az irányítást, egyszóval olyan közösségi átalakulás politikai feltételei jöttek létre, amelyek — megismétlem — a lokális érdeklődésnek is nagyobb teret, nagyobb lehetőségeket engedtek. Úgy is mondhatnám, hogy ebben az együttesben a demokrácia fejlődése Magyarországon megelőzte a demokráciából eredő szükségletek kielégítésének anyagitechnikai feltételeit. Hiszen például itt is — ha jól tudom a számot — 37 helyi televízió képviselőit üdvözölhetjük, ez azonban még mindig nagyon kevés, ha az ország teljes szükségletét tartjuk szem előtt. Ám nagyon nagy eredmény és biztató eredmény, hogy ha a korábbi évek tapasztalatait veszszük számításba. Ez az egyik szempont, amire mindenképpen szerettem volna felhívni a figyelmet: az általános demokratizálási program az országban politikai feltétele a helyi demokrácia fejlődésének. Ám mára ez a viszony megváltozóban van. Mert hiszen az alapintézmények dolgában (különösen a választási törvény megalkotása, valamint a parlament és a tanácsok munkájáról szóló központi bizottsági határozat óta egy meghatározott irányban halad tovább a demokrácia fejlődése. Most az alapkérdés az, hogy a helyi demokráciák milyen módon tudnak reflektálni erre az országos fejlődési programra. Ebből a szempontból nagyon nagy jelentősége van annak, amire egy szó erejéig az előbb már utaltam, mégpedig annak, amit önkormányzatnak és önigazgatásnak neveznek. Az önkormányzat és önigazgatás működésének előfeltétele a közösség előtti nyílt beszéd és a nyilvánosság. S ebből a szempontból különös jelentősége van annak, hogy egy közösség, egy város életében (vagy egy nagyközséget vagy fürdővárost foglalkoztató nagyüzem vagy termelőszövetkezet, állami gazdaság életében) hogyan alakul vezetők és vezetettek egymáshoz való viszonya. Ugyanis ez a demokratikus önkormányzatnak az alapkérdése. Bizalmi kérdés. Ennek a bizalomnak az eldöntése persze mindig választásokon és a választásokkal kezdődik. Nem elsősorban a televízióban, nem az újság lapjain vagy a rádió hullámain, hanem a választással. Ott dől el, hogy a megválasztottak egy város, egy község, egy helyi társadalom valódi közakaratát képviselik-e, vagy megválasztásuk formális volt, nélkülözte ezt a közakaratot. Ha a közakarat valóságosan megtestesül a vezető testületek, tisztviselők intézményeiben, akkor a bizalmi előfeltétel adva van ahhoz, hogy a közeledés vezetők és vezetettek között normálisan, a demokrácia szabályai szerint alakuljon. Itt a legnagyobb fordulópont mindig az, hogy a közösség tud-e megbízatást adni olyan embereknek, akik feladatuk, funkciójuk teljesítésében követelményt képesek támasztani. Magával a megbízó közösséggel szemben — ez a bizalmi kérdés. És itt lép be a nyilvánosság. Ugyanis ha a vezető titokban tartja, vagy egyszerűen nincs eszköze rá, hogy nyilvánosságra hozza szándékait, érveit és a döntésekhez szükséges előkészítő eszközeit, akkor kemény követelmények esetén a vezető öt perc alatt elveszti a bizalmát. És konfliktusba kerül azzal a közösséggel, amelynek szolgálatára választották. Úgy hiszem tehát, hogy nem valamiféle csöpögő lojalitás követeli meg