Jelenkor, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 4. szám - Bertha Bulcsu: Interjú Ladányi Mihállyal
falusias külsejű fiatalemberrel tárgyal. Nem értem miről folyik a szó, Móser úr viszont tudja, hogy én író vagyok, hallott, olvasott, könyveket sorol. Ostyát is kapunk több csomaggal. Később a lakásban azt morzsolgatjuk a bor mellé. A lakásban, mondom. Igen a lakásban, a költő dolgozószobájában .. . Ladányi Mihály dolgozószobája a konyha. Polc edényekkel, gáztűzhely, vagy valami hasonló. Paprikafüzérek, tányérok, bögrék, fűszeres ibrikek. A fal szabad részén egy Goya-plakát a bikaviadalról, s a szomszédságában egy Che Guevara kép. Ez is plakát nagyságú. Különös konyha. Az asztalon kockás abrosz, az abroszon egy üveg csemői bor. Nehezen szólalok meg. - Emberi lakhelynek mit tartasz alkalmasabbnak, a falut vagy a várost? - Valamikor A. G. újságírónál laktam, aki szintén hipochonder. A takarítást úgy oldotta meg, hogy időnként lakástalan lányokat fogadott be. Velük kellett megosztanom a kis szobát, így délután még soha nem tudtam, hogy kivel fogok aludni éjszaka. Ez ilyen éjjeli menedékhely volt. Az éjjel mélye, a lipótvárosi éjjel mélye .. . Most itt lakunk .. . - Úgy tudom, van azért egy vészkijáratod a Dob utcából.. . Azt hallom, vettél valahol az Alföldön egy darabka szőlőt, tanyával? - Cegléd mellett, Csemőn megvettem 400 négyszögöl szőlőt egy présházzal. Csemő kilenc kilométer átmérőjű község, mindenütt szőlők, gyümölcsösök. A csemői tuszkulánumot tulajdonképpen mérgemben vettem ... Májusban bemegy az ember a boltba és nyolcvan forint egy kilogramm paradicsom .. . Egy mázsa primőr paradicsom áráért vettem a csemői birtokot. A csemői iskolaigazgató kérdezte, hogy nem akarok-e szőlőt venni. .. Eszembe jutott minden keserűségem .. . Milyen rossz borokat kell innom ... Most ott van ez a szőlő ... Öreg, de vidáman terem. Van egy csomó gyümölcsfa, tizenöt meggyfa, huszonöt szilvafa... Nagyon szeretek dolgozni, nagyon szeretem a kétkezi munkát. Nemrég egy tenyérjós megnézte a kezemet és azt mondta, hogy igazában képzőművészként futottam volna ki magamat. A földművelést is nagyon szeretem. Itthon a villanytól a cipőig mindent megjavítok. Csemőn minden megterem, zöldbabtól kezdve minden, ami a családnak kell. A kölykök is imádnak ott lenni. Városban éppen olyan problematikus gyereket tartani, mint kutyát. Az idegbaj a tűzfalaktól van, még a huliganizmus is. Ugyanolyan rossz itt gyereknek, mint akár kutyának vagy lónak lenni. - Milyen a szabadúszó költő életformája, milyenek a lehetőségei? - Nekem a világon semmi problémám sincs, mert én előre dolgozom mindig. Előre kalkulálom a jövedelmemet. Egyedül arra kell vigyáznom, hogy ne vegyek fel kényelmes életstílust. Nem egyhetes terminusokban, hanem hónapokban kell gondolkodnom. Megőriztem a régi tulajdonságomat, hogy gátlástalanul mindent megírok, legfeljebb nem adom le. Az ember feltétlenül ír olyan dolgokat, amiket a hétköznapi élet nyom az orra alá ... A feleségem időnként megpróbál rábeszélni, hogy menjek állásba. De ha lapnál dolgoznék, kevesebbet írnék. Jobb ez így nekem. Teljesen elégedett vagyok a lehetőségeimmel. - Írásra a reggeleket vagy az estéket tartod alkalmasabbnak? És egyáltalán hol írsz? Bárhol, vagy csak egy meghatározott asztal mellett, a megszokott környezetben? Én akkor szeretek írni, amikor süt a nap. Itt most kényszerítő körülmények között élek. Egyébként korán kelek, mint a parasztok. Amikor a ka-