Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-24 / 33. szám

1841. Pest, szombat, apri. 24. 1.So dik szálas. FOGLALAT: Magyarország és Erdély­­kinevezések; Pestmegyei közgyűlés és szavazási­­jogkiterjesztés; Budapesti napló (gúnyversek a­ pesti német napi­lapban; napi események; nemzeti játékszín; ’s a’ t.; Szabad kir. városok elrendezése; heves megyei közgyűlés; szatmári nyilatkozat a’ „XIX. századi felvilágultság és türelem“ czikkre. ’s a’t.S­panyolország (kormányzóság és római ügy; ’s a’ f.) Anglia (O’Connell izgatása; udvari hírek; Su­illiers gr. beteg; a’ zsidók fölszabadittatását biztosan reményük elegy. ’s a’ t.) Németország. Külföldi elegy kir. — M­­agyarország és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. Fels. Ben­kert Antal nyugal. kapitányt nemesle­véllel méltóztatott legkegy. megajándékozni. A’ am. m. kir. udv. Kamra Köböli Ferencz­ Károly nagybecskereki kir. sóárnokot hasonló rangban a’ lippai sóhivatalhoz tette át saját kérelmére ’s helyébe Weingärtner Ferencz mehádiai sótisztségi ellenőrt alkalmazó. Nagy Péter kassai 30czad-ellenőr meghalt. (­Pesti Hossyci közgyűlés.) Pestmegye f. hó 1 Okén kezdett’s több köv. napjain folytatott közgyűlésében, 20kán a’ múlt közgyűlés azon határzata jött szőnyegre, miszerint a’ tisztesb rendűeknek is (honorat­orok) szavazási jog­a dalott. A’ megye most is állt előbbi határzata mellett, csakhogy az elv gya­korlati alkalmazása körül látott sok nehézséget, mi miatt sok érdekes és nem ér­­tékes vitatkozás támadt. A’ múlt közgyűlés „honoratior“ név alatt csak az ügy­védi karnak, a’ prot. és kath. lelkészeknek, a’ káplánok kizártával, adott szava­zást. Most kérdésbe vet­ék , hogy a’ káplánok miért nem volnának honoratiorok s miért­­osztathatnának meg a’szavazási jogrul? kisebb ’s nagyobb szerencsé­vel ki ellene, ki mellette nyilatkozott. Ekkor egy mérnök is felszólalt ’s ha a’káp­lánok részire szavazási jogot kívánnak, ő is azt követel ügyfeleinek. E’ vitat­kozáskor leginkább azon pont körül forgott a’ kérdés: ki a’ honoratior?’s kit kell e név alatt érteni ? Némellyek azt mondták: honoratior az, ki nemesi teher alá­rva (conscribálva) van, de igy mondák mások, a’falusi jegyző is osztogathat­ja szavazási jogot, mert ő is conscribál nemesi teher alá. Mások azokat akarók honoratioroknak vétetni, kik nemesi biró alatt állnak. Ez sem tetszett, mert crm­­­inális pörben mindenki nemesi biró alatt áll. Végre elvül állíttatott fel, hogy ko­­lárak­or az, ki mind személyes, mind birtokjogi viszonyaira nézve nemesi biró áll és ez elv gyakorlati alkalmazás végett választmány eli­te utasittatott, melly most az idő rövidsége miatt csak az országgyűlési költ­égek kivetésére készített öszszeirást használandja , ’s még e’ gyűlés alatt tar­ozik jelentést tenni. Ezúttal az is kijelentetett, hogy a’megyének koránsem szán­­déka a’ honoratioroknak adandó szavazási jog által őket az adózók sorából ki­enni, minthogy ez által nem is vétetnek ki­, hanem több jogadás mellett több öbb teher is rovatik rajok. Pestmegyéiül, hol ez alkalommal világosan kimonda­­dk­, mikép a’ biróválasztás mindenkinek természeti, elidegenithellen joga, mél­án várhatjuk, hogy holmi apró érdeket félre tevén a’ honoratioroknak a’ legs­zélesb értelemben magadja a’ szavazási jogot, mert ezáltal az annyira féltéke­­sű­l őrzött nemesi szabaditék úgy nem vészit semmit, mint az égő gyertya nem vészit ilágábul, ha róla mást gyujtanak meg. Pest m. ezáltal csak nyerhet, mert példáját, a ’ többi megye is követendi, ’s részesitendi honoratior tagjait szavazási jogban, mi ise lépés arra, hogy a’nép is nemsokára választásába is folyjon be bíróinak, ’s ő csak fizetésébe, mint eddigelé történt. Kis zavarral mit sem retteghetni, mert ar-és józanszerű változtatás kis zavar nélkül ritkán történik meg, mint p. o. ha z ember a’ rendetlen életbül tér is józan életre, eleinte akkor is érez némi kel­­lmetlenséget. Ez alkalommal egyhangúlag ’s közakarattal az is elhatároztatott, ogy ezután nem nemes polgártársink is minden olly megyei hivatalt viselhes­sek, mellyel bíróság nincs öszszekötve ’s kinek tetszik, jövő tisztujitáskor, titk­osan is szavazhat.—A’ honorariorok szavazási joga ügyében véleményadás vé­di kinevezett választmány tegnap (ápr. 23.) lön jelentést. A’ küldöttség ’ megyének e’ tárgybani (honoratiorok) elveit a’ köv. osztályokra vélte alkal­­mzhatónak Budapesten: 1) A’ lelkészekre valamennyi törvényesen bevett valló­nak közzül, ide nem értve a’ szerzeteseket. 2) A’ káplánokra valláskülönbség­élkül, a’ szerzetbeli segédlelkészek kivételével. 3) A’ kir. ügyek igazgató-hiva­­tlához tartozókra, az írnokok kirekesztésével. 4) A’ kir. egyetembeli rendsze­nti oktatókra, a’ rendki­ve­lieket, ’s assistenseket és adjunctusokat ide nem szá­ntva. 5) A’ gymnasiumbeli oktatókra, ide nem értve a’ szerzeteseket, nemkü­­rnben a’ helv. ágost. és görög n. e. iskolák rendszerinti tanítóira. 6) A’ tudós trsaság rendes tagjaira, ’s a’ vakok intézetének igazgatójára; 7) A’ nemzeti muzeu­m tagjaira, az írnokok kizárásával; 8) A’ kir. fő törv.szék tisztviselőire, ’ szolgák kizárásával; 9) A’ polit. fund. igazgatóság tagjaira; 10)A’gyakor­­iti ügyvédekre; 11) A’ gyakorlati orvosokra’s gyakorlati mérnökökre; de a’ har­­minczadi, posta- zálog- és sóházi tisztviselőket nem sorozta ide, mert azokra érve a’ fenyitó bírósági hatóságot a’kamara gyakorolja. Seborvosi tanítókra is, de íbészekre nem; a’ dicasteriumi tagokra a’ fogalmazókig bezárólag ’s az osztályok ínekeire. 12) A’ Consilium hites ágenseire. 13) Az Ország levéltárnokaira; 14) Osta­ mesterekre mint postamesterekre nem.—A’ külső járásokra nézve . 15) Lel­­észek, káplánok a’ szerzetesek kizártával; 16) Főbb iskolák, Collegiumok, Ly­­eumok tanítójira; 17) A’ nem nemes azon haszonbérlőkre kik nem urb. földet bír­ák; 18) Gyakorlati mérnökök’s községek jegyzőjire, ide nem értve az ollyakat kik­ántorok; 19) Szabad közönségekbe Nkörös, Kecskemét, D­ataj—Ráczkeveés z. Endrére, ’s ezek a’ megbízott szavazónak formaszerinti megbízólevelet adjanak. Budapesti napló. A’ pesti német Napilap múlt szerdai számb­­an két hasábnyi epigrammák valának olvashatók, mellyek gúny ’s ócsár­­isi hangon nevetségessé törekszenek tenni mind azt, mi ujabb időkben nem­­etiség ’s általányos haladás és csinosbulás ügyében nálunk hazaszerte ter­ült. Józan ’s törvényes haladásunk ügye olly szent, hogy egyes méltatlan égrohanás arra homályt teljességgel nem vonhat, ’s megvetésnél egyebet em is érdemel; de említés nélkül még sem véltük ez esetet hagyhatónak , mbár különben olly tisztelőji vagyunk a’ törvényszerű nyilván­osságnak, egy nézetinkkel ellenkező vélemények közre bocsátását is mindenkor nyűgöt­­ni szíveljük, mivel legalább arra szolgálhatnak alkalmul, hogy az ellenkező ézelek megvitatása által az igazság, mi a’ nyilványosság fő czélja , nap­­ínyre jőjön. Itt azonban két ok forog főn, miknél fogva illy méltatlan gúny egjelenése az érintett lapban különösen föltűnik ’s rendre igazítást kíván; lap tulajdonosa ugyanis fökép magyar irodalom mezején munkálkodik, mint tadó, ’s csupán Jósikánk munkáinak kiadásával is olly szép sikert eszközle íreskedésinek, hogy nemzetiségünk tőle illy viszonzást épen nem érdemle,­ileg, miután értelmiségünk főbb képviselőji az „Árvizkönyv“ czimü jeles gyűjteménnyel ajándékozák meg őt, melly nemes tett bizonyosan más mél­­tánylatot igényelhető résziről. Hazánk több lapjaiban elmondatott már, hogy a’ pesti német Napilap nemzetiség ellen törekvő elemeket terjeszt, ’s a’ szó­ban forgó gúnyversek ez állítás valóságát csalhatlanul tanúsítják. De talán a’ szerkesztő tapasztalt azok résziről némi sérelmet, kiknek hazánk virulásba indultát köszönhetjük, ’s ezért folyamodott emberi gyarlóságból most illy visz­­szatorláshoz? Ezen itt ott támadható kérdésre tagadólag kell válaszolnunk, mivel a’ szerkesztő azon néposztály közé tartozik, mellyel utóbbi országgyűlésünk olly szép jogokkal ajándékozott meg, minek után Európa nagyobb részében máig is siker nélkül sóhajt, sőt mi több , akadémiánk ugyanazon néposztály­ból múlt septemberben egy jeles férfit kebelébe emelte­t. Pest megye pedig ugyanazt, néhány hét előtt, egyik állandó választmányának tagjává nevezte ki, tehát ország, megyei hatóság és az ország legkitűnőbb tudományos in­tézete vetélkedve buzogtak megmutatni, mikép a’ haladás szent ügyét nem­csak valóban szívükön viselik, hanem egyszersmind telileg gyakorlatba is sietnek azt hozni. Ennélfogva mind a’ kiadó tulajdonos , mind a’ szerkesztő máskép léphetne föl nemzetiségünk ügyében, ’s egyik sem érezheti magát jo­gosítva gúnyüzésre legjelesb férfiaink azon szent törekvése fölött, mellyel pol­gártársunk minden osztályát szellemi és anyagi tekintetben olly buzgón törek­szenek emelni, hogy saját öröklött előjogaikat is legnagyobb örömmel készek megosztani, csakhogy ollyakat is részesíthessenek azokban, kik eddig sajnos nyomatás, vagy legalább kellemetlen korlátok közt szenvedtek, azon üdvhozó szempontból indulván ki , miszerint leginkább csak azon előjogok áraszthat­nak boldogságot a’ hazára ’s egész néptestre , mellyek polgártársunk legna­gyobb részét boldogítják. ’S e’ tekintetben valóban annyi történt a’ legköze­lebb lefolyt évek alatt, hogy Európa bármelly nemzetének évkönyvei is alig fognak gyorsabb és jelentőbb haladást fölmutathatni. Honnan származik te­hát az érintett lap ez iránya? Kímélettel legyen szabad az egészet csupán nem menthető könnyelműségből származottnak mondanunk, és egyszersmind azon reményünket kifejeznünk, miszerint jelen tiszta szándékú ’s a’ sértésnek még árnyékát is elkerülni kívánó fölszólásunknak legalább azon haszna leend , hogy illy méltatlan kifakadások jövendőre a’ kérdéses lapból száműzetve fog­nak tenni. Mivel azonban sokan­­. olvasóink közül a’ pesti német Napilapot nem ismerik, tehát állitásunk igazolásául, ’s egyszersmind azon lap szelle­mének némi megismertetéséül, szükségesnek véljük a’ kérdéses gúnyversek néhányát fordításban közleni. ,Szabadság ’s egyenlőség! ez hangzik Ameri­kában , ’s mi utána dadogjuk, mindenki óhajtja; de barátom, a’ feketék más nótát énekelnek, ’s panaszkodnak, hogy nem szabadok, ámbár egyenlők. Lelkesültek, bár kissé feketén születtetek volna, hogy dicséretül ostort emel­ne uratok. Javítóinkat tehát rabszolgakereskedökkel hasonlítja öszsze­­ a’ da­rabos xéniák írója, azon javítóinkat, kik az adózó népet hosszas igájából fölmenték, ’s folyvást azon buzognak, hogy szántóvető polgártársikat minél közelebb emeljék magukhoz. Vezérelhette e tiszta szándék e’ gúnyvers irója­­kezét ? „Rend, kényelem , fényes tisztaság nemcsak szorgalmat kíván, ha­nem szép pénzbe is kerül. Ha javítást akartok, jól van, tehát adózzatok ti is, és fizessetek; különben hangos kiáltozástok igen gyanús.“ Itt az olly megrótt házigazdák mellett is ügyvédkedik, kik talán csak a’ lakbért szere­tik fölvenni, ’s egyébről nem akarnak gondoskodni; de alkalmasint feledé, hogy a’ lakosok nem ingyen lakják a’ házakat, nem ingyen koptatják a’járdá­kat , hanem évről évre nagyobbuló súlyos lakbért fizetnek, igen, ők fizetnek, ’s azért teljes joguk van tisztaságot, biztosságot nem kérni, hanem szigorúan követelni ’s azok ellen nyíltan föllépni, kik a’ közrendészet ’s bátorság kellé­keit teljesitni nem akarják. Hol azon tiszta szándék, mellyböl itt a’ gúny­vers írója kiindult? „Indítsatok hadat visszaélések ellen, de magatokon kezd­jétek! Mossátok meg kezeiteket, mielőtt a’ szenynyet nekünk mutatnátok. Ti­vornya , pénz és mindennemű vesztegetés vezérlik nálatok a’ választásokat, lélekismeretes jogosság ellen, ’sa’t.“ Ez mind igaz némelly hatóságra nézve, de vádolhatni , illy undok bűnről hazánk valamennyi megyei hatóságit é s alaposan szólalhatni , most fel igy Pesten, épen most, midőn­t. Pestmegye a’ választási jogot, az alkotványos szabadság ez egyik legszentebb biztositó zálogát, a’ nemtelenek nagy részére is kiterjesztő , hogy az értelmiség ha­tározzon a’ műveletlenebb tömeg fölött? Többet idézhetnénk még a’18 vers­ből, miknek még folytatásával fenyegetőzik a’ szerkesztő; de úgy hisszük, e’ csekély próba elég világosan bizonyitá be a’ t. közönségnek a’ kérdéses lap szellemét, mellynek eredeti rendeltetése hiedelmünk szerint az volt, hogy nemzetiségi érdekinket német polgártársink rokon sziveibe oltsa ’s fogéko­nyakká tegye őket összeolvadásra, ’s együttérzésbe a’ haza sérveinek és örö­meinek. Reményijük, hogy e’ szép rendeltetést ezentúl teljesitendi is, vagy legalább nem ingerlendi egymás ellen a’ kedélyeket, ha t.i. már egymáshoz közelebb hozni nem akarja. — E’ napokban egy joggyakorló egy lyányt pisz­tolylövéssel veszélyesen megsebesite, mivel szerelmét nem akaró viszonzani, ’s azután magát lőve agyon. — Múlt héten egyik külvárosunkban egy gyanús házban tetemesül megloptak egy czitromárust, ’s midőn ezt békén tűrni nem akará, úgy elverték , hogy félholtan kórházba vitetett. A’ szomszédok a’ ház ablakit 's ajtait beverék. — Budán cas­moegyesület létesült, mellynek minden böcsületes magaviseletü ember tagja lehet, évenkint 12 pgc forintnyi fizetés

Next