Jóbarát, 1973 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-26 / 17. szám

egyedül, erdő, patak mellett? — Hogy meglepetés legyen a műsora, senki se tudja meg, mire készül. — Gondolod, hogy ezért? — Vagy... vagy lehet azért, hogy ne zavarják. — A tévé­riport nemcsak történet, kép is. Visszaemlékszel egy szép képre jelenetre? — Igen. Az idős művész, Tessitori Nóra férje beszél, és az arca előtt füst gomolyog. — Mire emlékeztetett ez a kép? — Arra, hogy biztosan így gomolyog­nak a beszélő emlékei is. — Felfigyeltél-e a riport nyelvezetére Emlékszel-e belőle valamire? Ildi elgondolkozva áll. — A csángó asszonyok hogy nevez­ték a verseket tanuló művésznőt? — A Mondó asszonynak! — feleli Ildikó, és mosolyog örömében. Én is örvendek, mert lám, a szép szavak nem röppennek el, megragadnak az emlé­kezetben, csak elő kell onnan venni őket. A VII.-es Petres Éva röviden is sokat mond a kis­filmről: A legszebb talán az, ahogy Tessitori Nóra a diákjaihoz vi­szonyult, meg ahogy az előadóestjeire felkészült, ahogy a versekbe beleélte magát.Szenvedélyesen szerette a mun­káját. Nagyon szép volt, ahogy a diákjai visszaemlékeztek rá... Azt azonban, hogy ki volt a riport készítője — Marosi Ildikó és Fischer István —, nem figyelte meg Éva sem. Pedig ő VI.—és korától kezdve feljegyzi a tévében látott kedves művészeinek a nevét, és figyelemmel kíséri, mikor láthatja őket újra. De a rendező, a riporter nevét még nem jutott eszébe megjegyezni... 17­10 — Milyen hősöket szerettek jobban, a felnőtt vagy a gyermekhősöket — kérdeztem meg a hatodikosokat. 17-en gyermekhősre, 10-en felnőttre szavaz­tak. Egy pionír nem tudott választ adni. A gyermekhősök közül a legtöbb szavazatot Penny, az Egyedül a világ­űrben című filmsorozat kislány-hőse kapta. — Miért pont ő? — Mert kedves, szép, okos és szó­fogadó — kapom meg a tömör választ. — Ha mesébe illő fordulattal egyszer te kerülnél Penny helyébe, ha pont úgy öltözködnél, fésülködnél, vajon össze lehetne téveszteni téged Pennyivel? — fordulok Todi Marikához, akinek szin­tén Penny a kedvence. — Remélem, igen. Remélem, sike­rülne, ugyanolyan fegyelmezettnek és ügyesnek lennem — hangzik a tal­p­­raesett felelet Örülök a válasznak, mert azt jelzi, Marika kedves hősének nemcsak a kalandjait, hanem a jellemét is megfigyelte és egy keveset ebből is tanult A fiúk inkább a Flipper című sorozat kisfiú-hősét, Bud-ot emlegetik, meg Twist Olivért . Én igazából nem olyan hőst szeret­nék látni a tévében aki régen élt mint Twist Olivér, és nem is olyat, aki vala­mikor élni fog, talán egy más bolygón, mint Penny — mondja Keresztes Lajos. Én olyat szeretnék látni, aki most él, olyan mint mi, pionir, és néha tanul és máskor meg nem... és bonyodalmakba keveredik. — Egyáltalán nem láttatok ilyen hő­söket a tévében? — A Barátnők, meg a Hogy állunk fiatalember is ilyen — sorolják kórus­ban. — Hozzájuk hasonló mai hősökre gondolsz? — kérdezem Keresztes La­jost — Talán. De legjobban várom azt a filmsorozatot amelyről a pioníradás­ban hallottam. A Deltában játszódik majd le, és pionírok a hősei. — Én is a pionír-hősöket szeretem, de róluk csak a pioníradásban hallok. Érdekel a pioníradás — mondja Gál Enikő. Ez a szám jelzi a tévé előtt töltött órák számát A beszélgetésünk előtti vasárnapon a megkérdezett pionirok összesen 255 órát töltöttek a televízió előtt. Ez átlag mintegy 4 óra szemé­lyenként. Sok ez az idő? Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen a napon pioniradás, magyar nyelvű adás, folytatásos filmsorozat, európai kor­csolya-bajnokság és egy izgalmas film műsora is volt a tévé­ adásának, érthető ha azt a választ adhatnák a gyerekek: nem sok! Ha az olyanok időbeosztását nézzük mint a Ladányi Sanyié, aki azt írta: 10 órát néztem vasárnap a tévét vagy a Páll Istváné (9 óra), a Darvas Terié (10 óra), akkor már más a válasz. A félnapokat a tévé előtt görnyedők szinte rabjai a pergő képeknek. Nem gondol­nak sem játékra, sem zenére, filmre, sem a művelődés egyéb forrásaira. Nem is jut rá idejük. Ha András István és a Márton Simon és a hozzájuk hasonlók időbeosztását figyeljük, akik azt írták: 2—3 óra hosszát néztem a televíziót — az is kiderül választani tudtak a sok érdekesség között, és maradt idejük játékra, sétára, olvasásra, beszélgetésre, sportra is. m­ Hatvanból hatvan az annyi, mint sem­mi, illetve senki. Mert senki a megkérde­zett pionírok közül nem szokta meg­beszélni a tévében látott kedves adását, kedves hősének szereplését a tanárai­val. Ének-, rajz, zene-, irodalomszakos tanárok, esetleg sporttanár, osztály­főnök és pionírparancsnok mondhatna érdekes dolgokat a pionírokat érdeklő kérdésekről, de senkinek sem jutott eszébe ilyesmiről kérdezni tanárait. Kár. 60-ból 14 szokta megbeszélni szü­leivel, 33 osztálytársaival a látott műso­rokat. Beszélgetésünk végén felfigyeltek er­re a pionírok és az osztagok oktató parancsnokai is. ígérték, ezután az osztagot érdeklő tévé­adásról, a kedves hősökről szívesen beszélgetnek pio­nírfoglalkozások keretében is. Ott, ahol ez a beszélgetés szokássá válik, lehet hogy hamarosan vetélytársa akad a régi kedvenceknek. Ki lesz a vetélytárs? A nevét nem tudnám megmondani. Nem tudom, hogy gyermek lesz-e vagy felnőtt, de az biztos, hogy ő is mai hős lesz, mint a pioníradás szívesen várt sorozata. Mai hős lesz, olyan mint az a KISZ-tag, aki egy viharos éjszaka, mi­kor a hatalmas petróleumtartályok mel­lett szolgálatot teljesített, felmászott az egyik óriási tartályra és a kabátjával eloltotta a villám okozta tüzet. Csele­kedett, nem habozott, pedig bármelyik pillanatban a levegőbe repülhetett vol­na a tartállyal együtt. Bátrabb volt mint Mannix? — teszem fel most magamnak a kérdést, látva, hogy a megkérdezett pioníroknak több mint a fele őt tekinti kedvencének. Én akkor, mikor a bátor ifjúról szóló tévériportot néztem, nem is gondoltam Mannixre, mert minden­nél szebb, igazabb volt ennek a mi korunkban, a mi hazánkban élő ember­nek a hősiessége. És bármilyen furcsának is tűnik, mégis elképzelhető, hogy egy adott pillanatban a legkedveltebb sztárnak is vetélytársa lehetett az a fehérhajú néni, aki egy vak fiatalembert vezetett át a járda túlsó oldalára, nem is tudva arról, hogy a filmfelvevő gép megörö­­kíti, a tévé pedig százezrek elé vetíti emberséges tettét, így sorolhatnánk a kamera által szerzett ismeretlen is­merősök nevét, tetteit. Lehet, hogy a Csíkszeredai 1-es számú Líceum 60 megkérdezett pionírja talált már azóta ilyen hősöket, ilyen «kedvenceket» is. Lehet, hogy szép és érdekes beszélge­tések során megtanulják majd nézni a képernyőt, megtanulják látni nemcsak a cselekményt, hanem azt is, mit mond nekik tetteivel a cselekvő ember,a hős. TAKÁCS GIZELLA A VI.-os fiúknak sok a mondanivaló/1 Jó lenne tudni mennyit edzenek Autogramot kérnék tőle DARABONT LILI felvételei hangszeren is muzsikáltak A postában hozzánk hasonló gyerekeknek üzennek ! r ur­.. ért kedves, szép, okos és szófogadó Olyan hőst, aki hasonlít ránk

Next