Kakas Márton, 1904 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-14 / 7. szám

— Alborák a háborúról. — Szerkesztő úr, mennyibe kerülnek önnek a japán-orosz táviratok ? — Naponként száz forintba. — Sok, én olcsóbban vállal­kozom , napi öt koronáért. — Miféle táviratok azok ? — Drótnélküli táviratok. — Vagyis olyanok, a­melyek sohasem láttak drótot. Mutatóban van nálam néhány távirat. — Mutassa. Alborák erre fölolvasta a következő táviratot: (K. T) Csemulpó, febr. 13. Muhr Koma, vagy a­mint a japá­nok nevezik, Komamur tengernagy elrabolta a kamcsatkai csikós leá­nyát. Alexejevics orosz tengernagy, vagy röviden Lexi, elérte őt a Sárga-tengeren s néhány ágyúgolyót váltott vele. A japánok megcsalták a vál­tásnál, mert kevesebb apró puskagolyót adtak érte, mint a­mennyit kellett volna . . . — Ne folytassa, Alborák! — kiáltottam rá. Alborák elhallgatott. — Ha nem mondja meg, miért tette a távirat elé a K. T. betűket. Ez, ha jól tudom, annyit jelent : Kábel telegram ? — Rosszul tudja. — Hát mit jelent ? — Koholt távirat. Parancsol most egy orosz forrásból eredő táviratot? Hallgassa meg. (A. H.) Port-Artur: A kozákok száma folyton szaporodik az önkéntesekkel. A budapesti kávéházak­ból 478 kozákot soroztak be. Ezek dárda helyett dárdli­val vannak fölfegyverkezve. Az a tervük, hogy fölszólítják a japán flottát hat párti kártyajátékra és a­melyik fél győz, azé Korea . . . — Elég! — ordítottam Alborákra. Alborák elhallgatott. — Mondja csak, miért teszi a távirat elé az A. H. jelzést? Hiszen ez az Agence Havas rövi­dítése ! — Csalódik. — Hát mit jelent? — Ártatlan hazugság. Alborák mindezek után oly merész volt, hogy öt korona előleget kért. — Mire kell? — Próbát akarok vele tenni egy felekezeti kávéházban. — Miféle próbát? — Elkiáltom : Port-Artur­­ és kiváncsi vagyok, mi történik. Adtam neki öt koronát s elmentünk a feleke­zeti kávéházba. ■­­— Port-Artur 1 — kiáltotta Alborák. A pincér, a­kit véletlenül Artúrnak hívtak, erre szódabikarbónát hozott neki. Dal a háborúról. 1. Szálló szónak, közmondásnak Életemben sosem hittem S hogy jól tettem, bebizonyult Eklatánsan ime itten . Oriás hegyek vajudoztak Majdnem egész egy év hosszat S egy a lelkem ! nem kis egér, A­mit a világra hoztak. II. O de kár, hogy olyan messze Vívják azt a háborút, Szegény szivem már emiatt Olyan sokszor elszorult És­ kívántam, bárha vívnák Inkább erre mifelénk — Unokáink tisztelettel Borulnának le elénk, Lennénk mesebeli hősök, Sőt idővel — hires ősök. III. Lelkemnek vig kedve elszáll, Száll helyette rá­ború — Tréfa ide, tréfa oda — Nagy dolog a háború. Hadi állapot. — Na, mit szól a háborúhoz? Szép kis hecc. — Miféle háború? Talán az orosz-japán konfliktust nevezi röviden háborúnak? — Ne szőrszálhasogasson. A diplomáciai érintkezés megszűnt, a háború kitört. — Ön téved. Még nincs hadi­állapot. Különben, ha kívánja, dióhéjban bemutathatom azokat a mozzanato­kat, a­melyek az első ágyulövést bevezetik : —­­ Ön marha! — Marha maga ! — Helyes. Ez volt a japán­ jegyzék s az orosz válasz. No most: — Ön barom ! — Barom az öregapja! — Helyes. Japán felelet — orosz viszonválasz. No most: Ha nem hallgat, pofonütöm! — Ez már ultimátum ?! Nos hát nem hallgatok ! — (Két lépést hátrál.) Megszüntetem a tárgyalásokat. — (Két lépést hátrál.) Detto. — Helyes. Na lássa, hogy igazam volt. Megszűnik a tárgyalás és még sincs hadi állapot. — (Már unja a komédiát.) Nincs fenét! (Négy lépést tesz előre s hatalmasan arcul csapja.) — Helyes. Öné a felelősség Isten és ember előtt! (Ölre mennek. Egy angolképű dzsentimen harci riadót fúj, majd interveniál­ó közben mindkettőjük óráját kilopja.) Kakas Márton 8

Next