Kapu, 2008. augusztus-szeptember (21. évfolyam, 8-9. szám)
MAGYAR MÚLT - Helilov, Mübariz - Nyitray Szabolcs: Ősmagyarok leszármazottai Azerbajdzsánban
MAGYAR MULT ■ Mabariz Helilov - Nyitray Szabolcs’ Ősmagyarok leszármazottai Azerbajdzsánban Kicsi és Ulu Madzsar a Derbendnáméban A Kaukázusban a magyarokkal és műveltségükkel kapcsolatban az első adatokat, az V-XI. századokban keletkezett, a helyi forrásokat egy gyűjteményben összefoglaló Derbendnáme szolgáltatja. Nagyon valószínű, hogy a Derbendnámét, mint egységes gyűjteményt, a XI. században rögzítették írásban (ebben nem tér el a szakemberek véleménye), majd a kéziratokat tovább másolták és le is fordították, amit aztán a fordítók a saját megjegyzéseikkel egészítettek ki. Az Abbászgulu aga Bakihanov (1794-1847) azerbajdzsán történész által közölt adatok alapján a Derbendnáme egyik fordítása a XVII. századból származik, amikor is Mehemmed Ewabi Arktasi (Agdasi) fordította le azerbajdzsán nyelvre az Indiri faluban megőrzött, perzsa nyelvű kéziratos szövegeket, ugyanakkor a Derbendnáme arab nyelven is fennmaradt. Magát az eredeti Derbendnámét - összefoglaló forrásgyűjteményként - a feltételezések szerint először arab nyelven jegyezhették le, elsősorban a helyi szájhagyományok alapján. Derbentben születtek más történelmi művek is arab nyelven akkortájt vagy az akörüli időkben. Ilyen például a Tarikh el- Báb (Derbent története), amit szintén arab nyelven írtak 1106-ban. Maga a Derbendnáme leírja, hogy a Szászánida uralkodóházból származó perzsa nagykirály, I. Hoszrau Anasírván (531-579-ig uralkodott), Dagesztán területén felépítette Kicsi (!) Madzsar és Ulu Madzsar városokat. Az ulu török szó, jelentése: nagy, a „kicsi” esetében nem tévedésről vagy elírásról van szó, így szerepelnek az eredeti Derbendnáméban, mind a perzsa, mind az arab, mind pedig az azerbajdzsán nyelvű fordításában, de az oroszban, angolban és az összes többiben is. A Kicsi és Ulu esetében nem egyszerűen csak jelzős szerkezetekről van szó, hanem szerves részét képezik a két város nevének, és ilyenformán nem is lehet őket lefordítani, csakis a jelentéstani-etimológiai szinten. Tehát még csak véletlenül sem elírásról vagy pontatlanságról van szó egy hasonló hangalakú, rokon törökségi giccsi, kücsük, kicsik, kicsine, kicsinek stb. szóval. A további forráselemzés végett tisztázni kell, hogy a mai Dagesztáni Köztársaság nem azonos a történelmi Dagesztánnal. Dagesztán, mint földrajzi fogalom, a Derbentiszorostól a Szulák folyóig tart, még pontosabban fogalmazva, annak vízgyűjtő medencéjéig terjed ki északon, és etimológiájában Hegy(ek) Országát jelent (dagesztán, török és perzsa szóösszetételből), így a mai Dagesztáni Köztársaság, mint Oroszország egyik művileg kreált autonóm tartománya, pont kétszer akkora területet takar, mint az eredeti Dagesztán egy egységes földrajzi megnevezésként. Ezért aztán, mikor a Dagesztán kifejezést fogjuk használni, nem a mai Dagesztáni Köztársaságra, hanem a történelmi Dagesztánra mint földrajzi fogalomra kell gondolni. Madzsar - és annak néhány hangalaki változata - a világ összes török nyelvén és arab, perzsa, grúz, csecsen stb. nyelveken is magyart jelent, sőt még mai magyarországi nyelvjárásokban is használják a madzsar kifejezést, példának okáért „a Vas megyei Őrvidéken és a Székelyföldön, valamint a csángók között ma is él a madzsar névalak”. A nyelvészek akadémiailag is elfogadott álláspontja szerint „az ősmagyar dzs-t a kor végén már gy-nek ejtették”, ebből az következik, hogy a magyar névalak minden bizonnyal eredeti magyar nyelven is madzsarnak hangzott, lévén, hogy ez egy „kétirányú hangrendi kiegyenlítődéssel” keletkezett és egyidejűleg párhuzamosan két hangalaki változatban is meglévő szó: megyer-magyar. Többen is úgy vélik, hogy Mogyeri (Modzsari) hun király neve 527/528- ból közvetlen összefüggésben állhat a magyar szóalakkal, ezt utólag erősíteni látszik az, hogy ez - időben és térben - nagyon közeli kapcsolatot mutat a teljesen független forrásként szolgáló Derbendnáme adataival. Ráadásul ez a hun királynév hangról hangra megegyezik a „régi mogyeri alak”-kal. Az vitán felül áll, hogy a régi magyar nyelvben ugyanúgy nem volt gy hang, mint ahogy a török nyelvekben ma sincs, sőt még a kiejtésükkel is nagyon meg kell birkózniuk, ha gyakoroltatja velük az ember, ezért aztán nagyon valószínű, hogy a törökös hunok nyelvében éppen úgy nem volt gy hang, mint ahogyan eredetileg a magyarban sem. Másrészről az összes török nyelvben rendkívül erőteljesen érvényesül a magánhangzóharmónia, ami azt jelenti, hogy ismeretlenek a vegyes hangrendű szavak (amik vannak, azok nem török eredetűek, vagy pedig összetett szavak), és a mély vagy magas hangrendű szóhoz még a toldalék és benne a különféle ragok csakis mély vagy magas hangrendűek lehetnek (még a török „és”nek is van egy magas és egy mély párosa, attól függően, hogy az előtte álló szó magas vagy mély hangrendű). Mindebből az következik, hogy a görög lejegyzésű két változatban is fennmaradt Muajerisz és Muagerisz hun királynév, amit Hóman Bálint után Németh Gyula és Györffy György is eredetileg Mogyeri ejtésűnek, valamint Dümmerth Dezső Magárnak vél, sokkal inkább lehetett egy Madzsar(i)-Madzsgar(i), de akár egy Madzsar-Madzsgar hangalak is. A török nyelvekben van egy, a magyar ihez hasonló, de mély hangrendű hang, amit a görög és a magyar nyelv is egyaránt hangként adna vissza, de erre valójában nincs is szükség, mert az -isz lényegében csak egy, a nevek végén lévő általános görögös végződés, ezért aztán nyugodtan valószínűsíthető egy Modzs(g)ar/Madzs(g)ar alak is. Györffy György szó szerint úgy fogalmaz, hogy: „A Muageris név elterjedt felfogás szerint a magyar népnév első előfordulása; ez a feltevés további bizonyításra szorul.” Valamint: „Az utóbbi személynévben többen a magyar népnevet látják, s felteszik, hogy itt már magyarokról van szó.” Mindezt ráadásul egy rendkívül neves akadémikusunk és a magyar őstörténet egyik legnagyobb szaktekintélye fogalmazta meg, méghozzá írásban. Biztosak vagyunk benne, hogy az előbbi feltételes kitételének már most sem maradtunk adósai egy teljesen független forrás, a Derbendname egykorú, VI. századi (KICSI) MADZSAR adataival, pedig bizonyításunk láncolatának ez mindössze még csak első szeme. A „magyar” kifejezés etimológiai megfejtésének problematikájára * A részletei Mühariz Helilov — Nyitray Szabolcs Ősmagyarok Azerbajdzsánban című szept.-okt. körül megjelenő könyvéből idéztük, mely előadásként elhangzott az MVSZ konferenciáján. KAPU XXI. ÉVFOLYAM