Karcagi Napló, 1927 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1927-04-23 / 32. szám

Karcag, 1927. április 23. KARCAGI NAPLÓ $ Dr. Nyitray Pál Karcag egyik legjellegzetesebb és legismertebb egyénisége, Dr. Nyitray Pál, ünnep másodnapján, hétfőn délelőtt elhunyt. Néhány napig vöt beteg, de betegsége alatt sem tagadta meg önmagát, haála előtt is közügyekről tárgyalt a magához hívott városi számvevővel. Dr. Nyitray Pál Kisújszállásról, jó módú családból származott. Az orvosi diploma megszerzése után Nádudvaron kezdette meg az orvosi gyakorlatot. Nádudvari orvos vette mint feleségül Karcagról Mányi Rózát Mányi József földbirtokos leányát. Nádudvarról 1890-ben Karcagi városi orvosi állásra a pályázott, de néhány szó többséggel vele szemben Dr. S. Nagy Pál lett megválasztva, aki abban az időben Torontálvásárhelyen volt orvos. Dr. Nyitray azt a bukását soha sem és nem bocsátotta felejtette el meg Dr S. Nagy Pálnak. Karcagra Dr. Nyitray 1895 körül jött lakni és pár év múlva bejut a városi képviselő testületbe s azóta mindig, tehát mintegy 30 év óta nem csak tagja és állandó látogatója a képviselő testületnek, hanem két évtied óta vezérszónoka is volt. Felszólalásai májnem kivétel nélkül ellenzéki természetűek voltak, amint, hogy Dr. Nyitray egész életét az ellenzékeskedés jellemezte. Teljesen ráillett vejének, Dr. Nemes Vilmosnak a Kultúrpalota megnyitásán, konferáló beszédében lett az a tréfás mondása, hogy a Karcagi Nagy Kun Múzeumban többek között őrizni fogják majd a Dr. Nyitray felebbezéseinek rövid kivonatát, 12 kötetben. Ellenzéki természete miatt a városnak, az egyháznak, a megyének vezető körei nem voltak vele valami nagyon jó barátságban, de a nagy közönség előtt népszerű volt és mint orvoshoz, a betegek szívesen fordultak orvoslásért. Fáradhatatlan volt. Magánprakszisa és a közügyekben való nagy tevékenysége mellett, mint államvasuti pályaorvos is működött. Ritka eset volt, hogy valamelyik megyei, városi, vagy egyházi gyűlésről elmaradt volna. Tagja volt a városi takarékpénztár és a városi közművek felügyelő bizottságának és a ref. egyháztanácsának. Legközelebbi hozzátartozója özvegye és négy gyermeke, Berta, nyug. ref. tanítónő Dr. Nemes Vilmos neje, Zoltán, Kuncsorbai ref. pap, Géza, orvos Cegléden Barna, gyógyszerészi állásban Székesfehérváron. Temetése szerdán délelőtt volt a ref. templomból, amely alkalommal az Iparos Dalárda énekelt gyász éneket, Szombathy István lelkész búcsúztatta el az elhunytat és szép beszédben meg nagy szabású emlékezett közéleti tevékenységéről. A részt vevő közönség teljesen megtöltötte a nagy templomot. A sírnál Dr. Sántha Péter főorvos és Pipcsák István államvasuti állomásfőnök mondottak búcsúbeszédet. Dr. Sántha beszédét itt közöljük : Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Mielőtt elhantolnánk e sírt, a mely városunk köztiszteletben közbecsülésben és közszeretetben élt, mindig a betegeiért és a közérdekért fáradozó öreg orvos hamvait magába zárja, az orvosikar nevében hadd mondjak egy pár búcsúszót. Még két héttel ezelőtt láttuk öreg kapásunkat fiatal munkakedvvel, fürgén fáradozni betegeiért. Még akkor nem gondolta senki, hogy az életerő utolsó szikrájának lobogását látjuk. Élete fáradhatatlan tevékenység volt betegeiért és a közérdekért. Nem sajnálta erejét, saját egészségét, hogy másoknak egészségét visszaadhassa. Mi az orvosi kötelességtudásnak mintaképét látjuk benne, aki nem ismerte a fáradságot, nem ismerte a pihenést. A közélet mezején, mint bátor katona golyózáporban sem hagyta el őrhelyét. Csakis eredeti csomagokban, Kneip plébános arcképével f valódi a W„Kathreiner - Kneip malátaM“U jJytl | '^£ £ 5^ és sohasem szabadon mérve. Ezért saját érdekükben „läl ,T.7 kérjük a tisztelt háziasszonyokat, hogy az utánzókat, amelyek csaknem mindig silány minőségüek, valamint az ugynevezett »szabad árut“ e Kathreier-Kneiß malátakávé-S iíiafaként ne fogadják el. -vi... .V^afjür1- ’ ZADOR ÉS AGOTA IX. (FOLYTATÁS) „Lányom úgy mond — a menyei Életnek szent örömei Már e földön indulnak Es amott csak újulnak. „Akibe itt tiszta a szív, Aki kegyes, társához hív, Aki jóltevő s igaz Ily örömet érez az. „Benned a szív nagy, nemes, jó, De az ifjúság sikamló, Úgy őrizd mint kincsedet, Tiszta szüzességedet. .Légy állandó jegyesedhez, És hiv hozzá, majd férjedhez, Szelid, nyájas, figyelmes, Tűrő és engedelmes. „Férjednek az ily tisztelet Fon olyan erős kötelet Hogy semmi bájoló kép A te helyedbe nem lép. »Kölcsönös az ily tisztelet Kölcsön fonja a kötelet A férjbe hasonlót önt, Visszanyeri a kölcsönt. „Százszor boldog az ilyen pár! De bár ez ma ritka madár, Jusson neked leányom Ily földi paradicsom !“ Derék anya ! nagy, nemes, bölcs, Csupa jóság csupa erkölcs ! Oda már ös szeretett Ágotája árva lett. Ott, ama Hortobágy partja Mellett épült sírbolt tartja Örökre, tisztelt porát, Boldog lelke sátorát. Nyugszik ö már, de árvája — Kettős csapás jővén rája, Sírva és zokogva ül E világban egyedül. Neki, az elsötétedett, Szomorú köd telepedett Eddig vidám egére És fuldokló mellére. Távol, mint az északi fény, Úgy biztatja egy kis remény, Hogy Zádor haza kerül S akkor egy kiderül. Mint földünk egyik csúcsánál Lakók, egy mécs világánál Lesik, hogy majd hat hónap Múlva kisüt a szép nap. De, akit egyszer baj talál Bajhoz a baj csoporttal áll... Itt is e két csapásra Több tódul a rakásra. A jegygyűrűt, melyet letett A szűz, mikor gyászruhát vett, Es szoros helyre zárt el Együtt a párta-övvel, Most, magános órájában Nézi nincs a ládácskában... Egek ura ! oda van ! Csapás ez is újonnan. Ne a bánat, de óh ha még Csak eddig volna az Ínség ! Keserű az eleje De méreg a sepreje !