Karcagi Napló, 1927 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1927-04-23 / 32. szám

Karcag, 1927. április 23. KARCAGI NAPLÓ $ Dr. Nyitray Pál Karcag egyik legjellegze­tesebb és legismertebb egyé­nisége, Dr. Nyitray Pál, ün­nep másod­napján, hétfőn délelőtt elhunyt. Néhány na­pig vö­t beteg, de betegsé­ge alatt sem tagadta meg önma­gát, haál­a előtt is közügyek­ről tárgyalt a magához hí­vott városi számvevővel. Dr. Nyitray Pál Kisújszál­lásról, jó módú családból származott. Az orvosi dip­loma megszerzése után Nád­udvaron kezdette meg az orvosi gyakorlatot. Nádudvari orvos vette mint fele­­ségül Karcagról Mányi Ró­zát Mányi József földbirto­kos leányát. Nádudvarról 1890-ben Karcagi városi orvosi állásra a pályázott, de néhány szó többséggel vele szemben Dr. S. Nagy Pál lett megválaszt­va, aki abban az időben Torontálvásárhelyen volt or­vos. Dr. Nyitray azt a bu­kását soha sem és nem bocsátotta felejtette el meg Dr S. Nagy Pálnak. Karc­agra Dr. Nyitray 1895 körül jött lakni és pár év múlva bejut a városi képvi­selő testületbe s azóta min­dig, tehát mint­egy 30 év óta nem csak tagja és állandó látogatója a képviselő testü­letnek, hanem két évti­­ed óta vezér­szónoka is volt. Felszólalásai májnem kivétel nélkül ellenzéki természetűek voltak, amint, hogy Dr. Nyit­ray egész életét az ellenzé­­keskedés jellemezte. Teljesen rá­illett vejének, Dr. Nemes Vilmosnak a Kultúrpalota megnyitásán, konferáló be­szédében lett az a tréfás mondása, hogy a Karcagi Nagy Kun Múzeumban töb­bek között őrizni fogják majd a Dr. Nyitray felebbezései­nek rövid kivonatát, 12 kö­tetben. Ellenzéki természete miatt a városnak, az egyháznak, a megyének vezető körei nem voltak vele valami nagyon jó barátságban, de a nagy közönség előtt népszerű volt és mint orvoshoz, a betegek szívesen fordultak orvoslá­sért. Fáradhatatlan volt. Magán­prakszisa és a közügyekben való nagy tevékenysége mel­lett, mint államvasuti pálya­orvos is működött. Ritka e­­set volt, hogy val­am­elyik megyei, városi, vagy egy­házi gyűlésről elmaradt vol­na. Tagja volt a városi ta­karékpénztár és a városi közművek felügyelő bizott­ságának és a ref. egyházta­nácsának. Legközelebbi hozzátarto­zója özvegye és négy gyer­meke, Berta, nyug. ref. taní­tónő Dr. Nemes Vilmos ne­je, Zoltán, Kuncsorbai ref. pap, Géza, orvos Cegléden Barna, gyógyszerészi állás­ban Székesfehérváron. Temetése szerdán délelőtt volt a ref. templomból, amely alkalommal az Iparos Dalár­da énekelt gyász éneket, Szombathy István lelkész bú­csúztatta el az elhunytat és szép beszédben meg nagy szabású emlékezett közéleti tevékenységéről. A részt ve­vő közönség teljesen megtöl­tötte a nagy templomot. A sírnál Dr. Sántha Péter főorvos és Pipcsák István államvasuti állomás­főnök mondottak búcsú­beszédet. Dr. Sántha beszédét itt közöljük : Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Mielőtt elhantolnánk e sírt, a mely városunk köztiszteletben közbecsülésben és közszeretet­ben élt, mindig a betegeiért és a közérdekért fáradozó öreg orvos hamvait magába zárja, az orvosi­kar nevében hadd mondjak egy pár búcsúszót. Még két héttel ezelőtt láttuk öreg kapásunkat fiatal munka­kedvvel, f­ürgén fáradozni bete­geiért. Még akkor nem gondolta senki, hogy az életerő utolsó szikrájának lobogását látjuk. É­­lete fáradhatatlan tevékenység volt betegeiért és a közérdekért. Nem sajnálta erejét, saját egész­ségét, hogy másoknak egészsé­gét visszaadhassa. Mi az orvo­si kötelességtudásnak mintaké­pét látjuk benne, aki nem is­merte a fáradságot, nem ismer­te a pihenést. A közélet meze­jén, mint bátor katona golyózá­porban sem hagyta el őrhelyét. Csakis eredeti csomagok­ban, Kneip plébános arcképével­­ f valódi a W„Kathreiner - Kneip malátaM“U jJytl | '^£ £ 5^ és sohasem szabadon mérve. Ezért saját érdekükben „läl ,T.7 kérjük a tisztelt háziasszonyo­kat, hogy az utánzókat, amelyek csaknem mindig silány minő­­ségüek, valamint az ugyneve­­­­zett »szabad árut“ e Kathreier-Kneiß malátakávé-S iíiafa­ként ne fogadják el. -v­­i... .V^afjür1- ’ ZADOR ÉS AGOTA IX. (FOLYTATÁS) „Lányom­­ úgy mond — a menyei Életnek szent örömei Már e földön indulnak Es amott csak újulnak. „Akibe itt tiszta a szív, Aki kegyes, társához hív, Aki jóltevő s igaz Ily örömet érez az. „Benned a szív nagy, nemes, jó, De az ifjúság sikamló, Úgy őrizd mint kincsedet, Tiszta szüzességedet. .Légy állandó jegyesedhez, És hiv hozzá, majd férjedhez, Szelid, nyájas, figyelmes, Tűrő és engedelmes. „Férjednek az ily tisztelet Fon olyan erős kötelet Hogy semmi bájoló kép A te helyedbe nem lép. »Kölcsönös az ily tisztelet Kölcsön fonja a kötelet A férjbe hasonlót önt, Visszanyeri a kölcsönt. „Százszor boldog az ilyen pár! De bár ez ma ritka madár, Jusson neked leányom Ily földi paradicsom !“ Derék anya ! nagy, nemes, bölcs, Csupa jóság csupa erkölcs ! Oda már ö­s szeretett Ágotája árva lett. Ott, ama Hortobágy partja Mellett épült sírbolt tartja Örökre, tisztelt porát, Boldog lelke sátorát. Nyugszik ö már, de­ árvája — Kettős csapás jővén rája, Sírva és zokogva ül E világban egyedül. Neki, az elsötétedett, Szomorú köd telepedett Eddig vidám egére És fuldokló mellére. Távol, mint az északi fény, Úgy biztatja egy kis remény, Hogy Zádor haza kerül S akkor egy kiderül. Mint földünk egyik csúcsánál Lakók, egy mécs világánál Lesik, hogy majd hat hónap Múlva kisüt a szép nap. De, akit egyszer baj talál Bajhoz a baj csoporttal áll... Itt is e két csapásra Több tódul a rakásra. A jegy­gyűrűt, melyet letett A szűz, mikor gyász­ruhát vett, Es szoros helyre zárt el Együtt a párta-övvel, Most, magános órájában Nézi nincs a ládácskában... Egek ura ! oda van ! Csapás ez is újonnan. Ne a bánat, de óh ha még Csak eddig volna az Ínség ! Keserű az eleje De méreg a sepreje !

Next