Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)

1954-02-07 / 6. szám

Az “Emigrációs Együttműködés” alapvetése­ ­ Amint már jelentette a Vasárnap, a clevelandi magyar egye­sületek közül azokban, amelyek nagyrészt új amerikásokat fog­lalnak magukba, egyszerre több oldalról is kifejezésre jutott a kívánság, hogy a sajátosan emigrációs feladatokra, amelyek elsősorban a kommunizmus ellen küzdő és a kommunizmus elől kimenekült magyarokra várnak, össze kell gyűjteni a működő társadalmi és kulturális erőket. Egyidőben történt meg a cle­velandi Önsegélyző és Közművelődési Egyesület, valamint az AFABN clevelandi csoportja részéről a kezdeményezés. Az emig­ráns magyar egység létrejöttéről sok vita hangzott el emigrációs közéletünkben, azonban eddig az egység valamely járható útját felülről megteremteni nem sikerült. A clevelandi kezdeményezők úgy gondolták, hogy az összefogást nem felülről, nem országos, nagy vonatkozásokban kell megindítani, hanem alulról, onnan, ahol a helyi munka folyik, mert a hatás is itt válik azonnal láthatóvá és gyümölcsözővé. Az elv, amelyet az “Emigrációs Együttműködés” hirdetői hangoztattak, az volt, hogy minden résztvevő szervezet teljes mértékben megtartja a maga önálló­ságát, azonban a felmerülő emigrációs feladatok és szükséges működés tekintetében megfelelő munka- és időbeosztással össze­hangolják programmjukat, teendőiket és erőiket. Így jött létre Father Takács Gábor meghívására az első megbeszélés 1954 január 2-án, mikor is az egyesületek, intézmények és csoportok képviselői példás egyetértésben elhatározták az emigrációs fel­adatokban való együttműködést. Megállapodtak abban, hogy az “Emigrációs Együttműködés” számára alapvetésül tárgyalási ügyrendet készítenek. Ez bizottsági munkában meg is történt és január 22-én már megtörtént az ‘Emigrációs Együttműködés’ második tárgyalása, amikor — ismét egyhangúan — magukévá tették a megjelentek az időközben bizottsági munkában elké­szült tárgyalási rendet. Az Emigrációs Együttműködés ezek sze­rint nem új szervezet, hanem együttes tárgyalási fórum, amely­ben a felmerülő emigrációs problémák megbeszélése és a szük­séges munka hatásosabbá tétele történik. A Vasárnap mint örvendetes eseményt és követendő­­példát ismerteti az “Emigrációs Együttműködés” alapvető, tárgyalási rendjét. Reméljük, a megkezdett munka és együttműködés ál­dásos lesz a nagy nemzeti kérdésekben és közelebb viszi a részt­vevő egyesületeket, intézményeket és csoportokat kitűzött ne­mes céljaik betöltéséhez. A munka jórésze reájuk hárul Azok az egyesületek, intézmények és csoportok — mondja a tárgyalási rend, — amelyek nagyrészben új amerikái magyaro­kat foglalnak magukba abból a célból, hogy a nemzeti emigrá­cióra háruló feladatokat és tennivalókat hatásosan elvégezhes­sék, “Emigrációs Együttműködést” hoznak létre pártpolitikai és minden más különbség kiküszöbölésével. Az “Emigrációs Együttműködés” létrehozatalát szükségesnek és elkerülhetetlennek vélték azért, mert a magyar emigrációra háruló nemzeti feladatok az elavult pártpolitikán felül állanak és nem pártpoltikai csoportok megbízatását, hanem minden nemzetéhez ragaszkodó emigráns kötelességét képezik. A ma­gyar emigráció nemzeti feladataihoz szeretettel kéri a régi ame­­rikái magyarok döntő súlyú és jelentőségű segítségét, a bolse­­vizmus elől menekült magyarok azonban nem várhatják, hogy emigrációs munkájukat a régi amerikás magyarok végezzék el, mert ennek a munkának jórésze reájuk hárul. önálló egyesületek önkéntes együttműködése Az “Emigrációs Együttműködés” önkéntes együttműködése teljesen önálló társadalmi, kulturális és gazdasági egyesületek­nek, intézményeknek és csoportoknak. Az “Emigrációs Együtt­működés” tárgyalásain minden egyesület, intézmény és csoport két kiküldöttje vesz részt.­­Jószándék a csatlakozásban és az együttműködésben Az “Emigrációs Együttműködésben” résztvevő egyesületek, intézmények és csoportok a legteljesebb önállóság és önkéntes­ség alapján fognak össze. Az együttműködés­­ alapj­a jószándék a csatlakozásban és az együtt-­­­működésben. Minden egyesület, intézmény és lesöpört csak addig vesz részt az “Emigrációs­­Együttműködésben”, amíg ez a jószándék fenn­áll. Az “Emigrációs Együttműködésben” résztve­vő egyesületek, intézmények és csoportok ki­küldött két tag szavazatával döntenek és akkor határozatképesek, ha a résztvevő szervezetek felének képviselete jelen van. Felváltva elnökölnek Az Emigrációs Együttműködés” tárgyalás­vezetője elnököl a tárgyalásokon. Minden tár­gyaláson más-más egyesület, intézmény, vagy csoport megbízottja vállalja a tárgyalások ve­zetését, betűrendi sorrendben véve a csatlako­zott szervezeteket. Az “Emigrációs Együttmű­ködés egy évre, vagy hosszabb időre ügyvezetőt választ, aki képviseli a döntéseket és a csatla­kozott egyesületek, intézmények és csoportok elnökeinek, vezetőségének az együttműködés terén rendelkezésére áll. Az ügyvezető gondos­kodik arról, hogy az együttműködés tárgyalá­sait jegyzőkönyv örökítse meg. Elszakított területek és magyar iskola Az “Emigrációs Együttműködés” sajátos • A “NYUGATI MAGYARSÁG” ÚJABB SZÁMA. — Megjelent a Nyugati Magyarság ! újabb száma. A Baráth Tibor egyetemi tanár­­által szerkesztett folyóirat nyomdai kivitelében igen ízléses és belső tartalmában igen értékes. Nyirő József cikke vezeti be az új szám tartal­mát, Torjai Szabó István ír az orosz hivatás­­tudat kialakulásáról. Páncélos Mihály ruszin emlékiratát ismerteti, Lathó István a mayer­­lingi tragédiáról közöl újabb adalékot, Orlowski Leo budapesti emlékeiről, Csákány Károly a Krím-törökök tragédiájáról, Baráth Tibor szer­kesztő a szlávok és magyarok montreali hírlapi vitájáról, Szöllössy Sándor porosz vagy ma­gyar címmel, Szilassy Béla a dunai táj politikai felépítéséről cikkezik. Ezenkívül szemle és könyvismertetés található a gazdag tartalmú folyóiratban, amelynek clevelandi képviselője, a Kossuth Bookshop 4134 Lorain Avenue, Cle­veland, Ohio. • CLEVELANDI MHBK BÁL. — A clevelandi MHBK csoport, amelynek mintaszerű rende­zései és fegyelmezett rendezői már sok szép estének az élményével tették gazdaggá a cleve­landi magyar kulturális élet támogatóit, most sikeres társadalmi munkájukkal szereztek örö­met. Az MHBK táncestélyén láttuk a magyar fiatalság szép felvonulását és örömmel telt meg mindenkinek a szíve, ki ebben a színpompás képben gyönyörködött. Az est a nemes és mér­téktartó társadalmi események közé tartozik, amely megenyhülést és örömet hozott ezekben a zord időkben és ápolta a magyar és magyar emigrációs feladatok és tennivalók ellátására szakembereket kérhet bizottsági munkára, mint például a magyar iskola kérdésének meg­oldására, vagy tanulmányi bizottságba (pl. az elszakított területeken szenvedő magyarság ügyében) amelyben minden szervezet képvisel­tetheti magát. A bizottsági munkára felkértek nem szükségszerűen azonosak az egyesület, intézmény, vagy csoport által kiküldött két ál­talános delegátussal. Emigrációs március 15. Clevelandban Egyik fő feladatának tekinti az “Emigrációs Együttműködés” azt, hogy nemzeti ünnepek al­kalmával hangot adjon a szükséges emigrációs állásfoglalásoknak. Ez évben a résztvevő egye­sületek ebből a célból közös emigrációs már­cius 15-ét rendeznek, melynek a műsora most van tárgyalás alatt és amelynek megrendezé­sére közös rendező bizottságot küldenek ki a résztvevő egyesületek. Az “Emigrációs Együttműködés” ügyvezetője Varga Sándor. Címe: 4218 Bridge Avenue, Cle­veland 13, Ohio. A clevelandi “Emigrációs Együttműködést” közel 20 clevelandi egyesület, intézmény és cso­port hozta létre. A csatlakozások még folynak, közötti kapcsolatot. Hangulata a családi érzést erősítette mindenkinek a szívében és az emig­ráns magyarságnak pontosan erre a minden magyarra kiterjedő családi együttérzésre van szüksége. A fáradhatatlan rendezőség (amely gyönyö­rűen dekorálta a Szent Patrik Hall nagyter­mét), úgy a nagyteremben, mint a büffében eredményesen dolgozott. A táncestély szép jö­vedelme részben kulturális célt szolgál, részben pedig a clevelandi MHBK állandóan folyó csa­ládvédő és támogató akcióját fedezi, amellyel németországi és ausztriai menekült magyar családok segítését végzik a magyar veteránok. • KERESEK MEGVÉTELRE, vagy kölcsön egy magyar művészet­történelmet. Orsólyá Jó­zsef szobrász, 340 Dunmore St., Norfolk, Va. • CLEVELANDI SPORTBÁL. — A Hungária Szent István Sport Club jelenti, hogy 1954 évi nagy sportbálját február 6-án, szombaton este 8 órakor tartja a Bethlen díszteremben (Buck­eye Road és East Blvd. sarok), amelyre szere­tettel hív és vár minden jószándékú magyart. A sportt­áson Roósz László kitűnő zenekara mu­zsikál. A bálon történik meg az 1954 évi “Miss Hungária’’ megválasztása. (Támogassuk footballistáinkat, akik ebben az évben Ohio állam bajnokságát nyerték meg és jelenjünk meg báljukon!) 4. 1. VÉGVÁRI: El ne engedjük­­ egymás kezét Nehéz homályba kúszik a jövő, Mint szürkületkor erdőben az út . . . Aki bemegy, nem tudja, merre jut S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.­ ­ Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse, Talán törpe lesz, talán óriás, Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás, Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse. v ¥ Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon, Előttünk fel-felmordul a vadon, A szélben száraz levél kavarog. ¤ Legyen az erdő akármily sötét, Csak el ne engedjük egymás kezét, Kitett, anyátlan árvák: magyarok. ★ ★ ★ Magyarul beszéltünk Köszönt egy ember: “Egészséggel járjon” “Adjon Isten” . . . feleltem halkan én. Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon, S szürke varjuk egy száraz jegenyén.­ ­ Mint valami fogadás, esküvés, A ködben úgy toppant tompán a szó, Aztán két összedobbant szívverés Elvált, mint óceánon két hajó. Először látott — utoljára tán, Először, tán utólszor láttam én, A varjak a szürke nap hajnalán jajgattak a ködben, a jegenyén.­ ­ A szemünk összevillant hirtelen, A szivünk dobbant, megzajlott a vérünk, Pedig nem történt semmi, semmi sem, Csak jól esett, hogy magyarul beszéltünk. Tíz a faluban Írta: FÜRT T­A­JÓS (Folytatás) — Hé, emberök, tűz van a faluban. A Nagytemplom utcába bevágott a villám oszt a Fölvigen­ig két sor ház. . . Böngér András megbicsaklik, mintha letaglózták volna, majd, hogy össze nem roskad. Az ablak alatt trombitálva száguld a községi tűzoltó kocsi. Egyszerre józan lesz. Papírpénzt dob az asztalra. — Ebbe fussa, amit mulattam. Jojcakát. Zuhogó eső csap az arcába. A lovak idegesen topognak, alig akarnak megmaradni. Vágtában hajt ki az utcára. Nem kell a két pert biztatni, bajt éreznek, úgy mennek mint a sárkány. Az égből pedig sisteregve csapkod a mennykő. Majd belesüke­­tülnek a dörgésbe. BÖNGÉR ANDRÁS áll a kocsiban és biztatja a lovakat. Az­tán ,ami egészen szokatlan a markában lévő visszahajló szárral ráver a farukra. Nyihogva ugrik a két sárkány és majd poz­­dorjává zúzza a kocsit, amikor a vasúti síneken mennek keresz­tül. Már orrába kapja a kesernyés égett pernye szagot. Szemébe kap az ég felé ágaskodó láng és a lovak is meg­reszketnek. Már látja is az égő házakat. A Nagy Gergelyé ég, aztán a Cakó Bálintté, a szomszéd Kovács Benedek csűrje, meg. . . meg nem meri még saját magának sem bevallani a következő az övé. . . az istálló ég. . . és benne a jószág, négy tehén, a gyesz­­nek, a bürgék, mellette a színben az uj daráló . . . Az egész falu dolgozik. A­ szomszéd község tűzoltói is itt van­nak. Vödrökkel hordják a vizet kézről kézre adva. De az Úr­isten oltja mégiscsak a legjobban, mert a zuhogó esőben, a lángok mindjobban lohadnak és füstölögnek. Pedig a kiszáradt nádtetők meg a szalma ropogva lángoltak és úgy nézett ki, hogy egy fél óra alatt elhamvad az egész falu. Aztán nem é­­gett le, csak két ház és az­ istálló. Leugrik a kocsiról és szalad a házához. Az istálló még üszkösen füstölög, de a háznak semmi baja. Keserű pernyesz vegyül a szájába. — Hát te ugyancsak szerencsés ember vagy Böngér And­ris, eröggy oszt mongy egy mijatyánkot, merhogy ijjön sö mindennapos esőt. Körülállják az emberek. — Osztán köszönd a feleségednek, örzsének, hogy ülen­de­­zik egy asszony, n egyedü vezette ki a jószágot abba a nagy menkücsapásban, meg tűzben. Mellik ember tátta vóna eztet megtenni. — Hát beány a tehenüket meg a gyesznókat kihozni az ige istállóba nem kis cselekedet. . . — Mégis visette szögényt. . . Böngér András még csak most kap észbe. — Hol van örzse? Bognárné a javasassszony áll az ajtóban. — Mönök én mán gyültetsz Böngér András, a jóságos Ur­­isten megsegített, hát ő kicsit te is segíts a szegényen . . . Böngér félretolja a vénasszonyt és bemegy a házba. örzse lecsukott szemekkel fekszik az ágyon, szép sápadt ar­cán égési sebek és a haja is megperzselődött, fehér nyakán hosszú égett seb, és a takaró felett összekulcsolt karja is össze­égve, sebezve. A nagy darab ember letérdel az ágy előtt. — Örzse. Örzsikém. Hallasz-e? Az asszony mosolyogva néz rá. — Édes uram, nem pusztult e a jószág, ládd , mégse va­gyok én olyan hasznáhatatlan asszony. . . Böngér András óvatosan hatalmas markába veszi az asszony sebzett fejét. — Örzsikém, csak nem vagy beteg, veszett vóna inkább a jószág, csak te maraggy nekem. . . Az asszony szemében valami nagy boldogság úszik és ful­­doklik a könnyekben. Soha még ilyen boldognak nem érezte magát életében. Hát mégiscsak szereti az ura, mégiscsak fon­tos neki. Felül az ágyban és átkarolja a bika erős nyakát. — Nem vagyok én beteg, hát annyira köszögnek n­z en­­gem, csak ippeghogy e kicsinyt gyöngéködök, merhogy. . . nem ko­mán fürdőbe se menni. . . Böngér András nagyot kurjant aztán dunyhástól együtt a levegőbe kapja az asszonyt. Bognárné még mindig az ajtó­ban ólálkodik. — No még mindig itt vagy, vihöcc egy ódal szalonnát. * ODAKINT ELÁLLT AZ ESŐ és a felhőfoszlányok mögül ki­ragyognak a csillagok. ★ ★ ★ lile, pille, sárga lepke Írta: V. NAGY LAJOS REGGELRE MÉG BEF­AGYTAK az útmenti tocsogók, de úgy délidő tájban, amikor a nap tüze fellangyosította a leve­gőt, a Bodrogközről jövő meleg ájer felolvasztotta a tocsogók kékeszölden villódzó jégfedőit. A bogárhátú házacskák hólé­vel itatott szalmafedelei lehullatták magukról az éjjeli fagy jégkoloncsait és a meleg napsugaraktól csiklandozva­ ködölve fújták az ég felé magukból a tél nedvességét. Vajúdott a ta­vasz és utolsót rag­kapált a tél. Orrot birizgáló, tüdőt dagasztó, édes földszagú levegő jelezte a nagy ígéret beteljesülését, az isteni bölcseség kifürkészhetetlen nagy misztériumát, a csi­rába szökkenő élet örök diadalát. " Az iskolából kirajzó gyermek­sereg végig ricsajozott az utca­menti kiskertek tövében szárazra tapodott gyalogjárón. Bent a kitárt kapujú udvarokon nagy gömbölyű nádkasok alatt sokszínű bolyhos csirkék húzódtak félénken kotlós anyjuk szárnyainak védelme alá. Lent a méhes előtt kizsendült új füvecskékkel torkos akaratú, citromsárga színű, piros csőrű kis libák birkóztak. Tavaszodott! A tél hidege ellen hosszú szőrt eresztett tehenek tavaszt éreztek és a nap alá vágyódva hangosan bőgték el magukat a jásziak fényesre dörgölt koszorusai mellett. Méhecske dön­­gicsélt a tejszagu kisborjú feje felett és az istálló ajtajában napraforgó olajjal megkent kenyeret majszoló kis legény­ke orrára mindenáron rá akart telepedni egy szemtelen légy. Eláldozták a tavaszt érző és szabad levegőre kívánkozó tehe­neket jászlaik mellől. Szabadon érezve magukat mint a meg­­háborodottak, hátukra vetett farokkal cikkáztak körbe-körbe az udvaron az asszonynépség szörnyű riadalmára, akik a ka­sok alatti kis csirkéket féltették a megháborodott jószágoktól. Karton plaszlikos felgyúrt szoknyájú lányok ásták az utca menti kiskerteket. Szállt a nóta és a szorgalmas kezek nyo­mán kíváncsian dugta elő a fekete televényből húsos zöld le­veleit a jácint virág. Lekerültek szögről a kis karikások és új sudárral ellátva, hangosan kongatva terelték a fickándozó teheneket az apró legénykék és csitri lánykák, ki a faluvégi cserjésre egy kis zavart fűre. Künt a szabadban, a galagonya és kökény bokrok között elnyugodtak a tehenek és a bokrok tövéből hangos ha­­ricsolással tépték magaikba az a fa között kibújt zsenge füvet. A lányok gólyahír virágból koszorút kötöttek rongybábuik fe­jére, míg a fiuk a mántlikról elcsent gombokkal célozgatták a karikásnyelével kigömbölyített gombozó lyukat. Úgy ragyogott az ég mint egy óriási, üvegtemplom belseje. A hegyeket megülő téli ködök eltűntek és az előkoszorúzta Eperjes-Tokaji hegylánc komor csúcsai közül tekintett le a bodrogközi lápokra Regéczvára rombástyáival. Tavaszodott! Győzött az élet és a rügybe bomló természet csodálatos ta­vasz illatot lehelt. Fent a kék levegő­ égben csattogó pacsirta dalával köszöntötte az újra születő tavaszt. — Lepke! . . . Lepke! ... Né sárga pille! ... — kiabáltak a lányok. A fiuk felkapták fejüket a gombozó lyuk felől és usgyi-vesd­­el-magad rohantak a cserjés bokrai felett játékos kedvvel tova­suhanó sárga lepke után. Sörös Pista, a gazdag kurátor fia, futás közben leoldotta kö­ténykéjét és azzal csapta le a lepkét. Ott vergődött a sárga, hímporos kis jószág a vadászat izgalmától kipirult arcú le­gényke ujjai között. Az alma szemű kis lánykák vágyódó kí­váncsisággal állták körül Pistát. Pista a hátul szerényen meg­húzódó kis Takács Marika felé nyújtotta a rabjószágot. — Nesze Marika, ettéd lehet! Neked adom! Marika őzike szemeiben öröm hányt bukfencet. Elvette a sárga pillét Pistától és gyorsan karton-reklije kebelébe rej­tette, a többi kis lánykák erre kört formáltak Marika körül, kéz a kézben énekelni kezdtek. (Folytatjuk) . II. Rákóczi Ferenc emlékünnepély Clevelandban II. Rákóczi Ferenc a magyar szabadság vezérlő fejedelme 250 éve bontotta ki szabadságküzdelmének lobogóit. Ennek a ma­gyar szabadságünnepnek méltó megülésére Clevelandban a Dunántúli Magyarok Amerikai Egyesülete v. Nagy Lajos író, a Vasárnap munkatársa előkészítésében nagyszabású ünnepi megemlékezést rendez. Február 20-án, szombaton, este 7 órai­­ kezdettel a 11211 Buckeye roadi Ifjúsági Egylet termeiben. A­­ műsor régi és új amerikások testvéri összefogásának szép pél­dája. A Dunántúli Magyarok Amerikai Egyesületének ünnepi estjén összefogva hirdeti!- -c.ld­.­t. újak Rákóczi vezérlő feje­delem szabadságküzdelmének és emberi nagyságának tanítá­sait. A műsort Galgányné Lengyel Erzsébet nyitja meg az Ame­rikai Himnusszal. Donó András, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke angol nyelvű üdvözlőbeszédet mond. Vitéz Kovács Gyula altábornagy Rákóczi Ferencről emlékezik meg. “Szól a kakas már”, “Te vagy a legény Tyukodi pajtás’’, énekli Megay Klára, “Csínom Palkó”, énekli Galgányné Lengyel Erzsébet, “Kraszna­­horka büszke vára” és “Rákóczi megtérése”, énekli Jurisics Ká­roly. Eszterhás István mondja a jubileumi megemlékezést II. Rákóczi Ferencről. Szünet után Dombrády Dóra beszél Mun­­kácsvár nagyasszonyáról, “Szülőföldem”, éneklik Illés Matilda és Molnár István. Pazuchanics-Páncélos Mihály Rákóczi leg­hűségesebb népéről beszél. “Rákóczi kesergője”, “Nagymajtényi síkon”, énekli Megay Klára, “Szeretnék szántani”, Wass Albert verse, szavalja Bodor Gizella. “Ott ahol zug az a négy folyó”, énekli Jurisics Károly, zárószót mond Kovács Kálmán, az egye­sület elnöke, majd a magyar Himnusz zárja be a magyar sza­badság­ jubileumi emlékünnepségét. S’SHSHSHSHSSSHSSSHSSSaSJSHSHSJSHSSSESSSSSJSHSaSHESSSSHSSSSSZSHSSSHSHSHSHESSSSHSJBESHSHSaSaSHSSSHSSSaSL­ TJ S Avégett vagyunk a földön, hogy egymást [3 ig megismerjük, szeressük és ezáltal boldogul-­­j­­unk. (Nyirő: Az Én Népem.) K­I MEGHÍVÓ­­­I A Magyar Irodalmi Kör és a new yorki Anyák Klubja pj | február 14-én a Szent István egyházközség Fe­hér Termében . | (New York, 414 E. 82 Sz.) a nagy magyar iró és hazafi, | | NYIRŐ JÓZSEF RÉSZÉRE | EMLÉKÜNNEPÉLYT RENDEZ, | [a amelyre magyar testvéreinket szeretettel meghívjuk. | | MŰSOR | pj 1. Amerikai Himnusz: B. Rittu Margit S 2. Szavalat: Martonfalvy Hugó K H 3. Hegedűszám: Gruber Katalin g ej 4. Nyirő emlékbeszéd: Füry Lajos, író a I SZÜNET S K 5. Énekszám: B. Rittu Margit a jj m 6. Felolvasás Nyirő műveiből S ja 7. Zongoraszám: Pongrácz István a ja 8. Magyar tánc: Kapin Aranka és Vitárius György a éj 9. Székely balladák és zárószó: Bodán Margit [a 10. Magyar Himnusz ja ) Az énekszámokat Pongrácz István m. kir. ezredes kiséri . a Műsorvezető: dr. Somssich László a Helyárak: elővételben $1.00, a pénztárnál $1.25 a ja Felkérjük magyar testvéreinket, hogy ismerőseiket és a pó­barátaikat hozzák magukkal is

Next