Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)
1954-02-07 / 6. szám
Az “Emigrációs Együttműködés” alapvetése Amint már jelentette a Vasárnap, a clevelandi magyar egyesületek közül azokban, amelyek nagyrészt új amerikásokat foglalnak magukba, egyszerre több oldalról is kifejezésre jutott a kívánság, hogy a sajátosan emigrációs feladatokra, amelyek elsősorban a kommunizmus ellen küzdő és a kommunizmus elől kimenekült magyarokra várnak, össze kell gyűjteni a működő társadalmi és kulturális erőket. Egyidőben történt meg a clevelandi Önsegélyző és Közművelődési Egyesület, valamint az AFABN clevelandi csoportja részéről a kezdeményezés. Az emigráns magyar egység létrejöttéről sok vita hangzott el emigrációs közéletünkben, azonban eddig az egység valamely járható útját felülről megteremteni nem sikerült. A clevelandi kezdeményezők úgy gondolták, hogy az összefogást nem felülről, nem országos, nagy vonatkozásokban kell megindítani, hanem alulról, onnan, ahol a helyi munka folyik, mert a hatás is itt válik azonnal láthatóvá és gyümölcsözővé. Az elv, amelyet az “Emigrációs Együttműködés” hirdetői hangoztattak, az volt, hogy minden résztvevő szervezet teljes mértékben megtartja a maga önállóságát, azonban a felmerülő emigrációs feladatok és szükséges működés tekintetében megfelelő munka- és időbeosztással összehangolják programmjukat, teendőiket és erőiket. Így jött létre Father Takács Gábor meghívására az első megbeszélés 1954 január 2-án, mikor is az egyesületek, intézmények és csoportok képviselői példás egyetértésben elhatározták az emigrációs feladatokban való együttműködést. Megállapodtak abban, hogy az “Emigrációs Együttműködés” számára alapvetésül tárgyalási ügyrendet készítenek. Ez bizottsági munkában meg is történt és január 22-én már megtörtént az ‘Emigrációs Együttműködés’ második tárgyalása, amikor — ismét egyhangúan — magukévá tették a megjelentek az időközben bizottsági munkában elkészült tárgyalási rendet. Az Emigrációs Együttműködés ezek szerint nem új szervezet, hanem együttes tárgyalási fórum, amelyben a felmerülő emigrációs problémák megbeszélése és a szükséges munka hatásosabbá tétele történik. A Vasárnap mint örvendetes eseményt és követendőpéldát ismerteti az “Emigrációs Együttműködés” alapvető, tárgyalási rendjét. Reméljük, a megkezdett munka és együttműködés áldásos lesz a nagy nemzeti kérdésekben és közelebb viszi a résztvevő egyesületeket, intézményeket és csoportokat kitűzött nemes céljaik betöltéséhez. A munka jórésze reájuk hárul Azok az egyesületek, intézmények és csoportok — mondja a tárgyalási rend, — amelyek nagyrészben új amerikái magyarokat foglalnak magukba abból a célból, hogy a nemzeti emigrációra háruló feladatokat és tennivalókat hatásosan elvégezhessék, “Emigrációs Együttműködést” hoznak létre pártpolitikai és minden más különbség kiküszöbölésével. Az “Emigrációs Együttműködés” létrehozatalát szükségesnek és elkerülhetetlennek vélték azért, mert a magyar emigrációra háruló nemzeti feladatok az elavult pártpolitikán felül állanak és nem pártpoltikai csoportok megbízatását, hanem minden nemzetéhez ragaszkodó emigráns kötelességét képezik. A magyar emigráció nemzeti feladataihoz szeretettel kéri a régi amerikái magyarok döntő súlyú és jelentőségű segítségét, a bolsevizmus elől menekült magyarok azonban nem várhatják, hogy emigrációs munkájukat a régi amerikás magyarok végezzék el, mert ennek a munkának jórésze reájuk hárul. önálló egyesületek önkéntes együttműködése Az “Emigrációs Együttműködés” önkéntes együttműködése teljesen önálló társadalmi, kulturális és gazdasági egyesületeknek, intézményeknek és csoportoknak. Az “Emigrációs Együttműködés” tárgyalásain minden egyesület, intézmény és csoport két kiküldöttje vesz részt.Jószándék a csatlakozásban és az együttműködésben Az “Emigrációs Együttműködésben” résztvevő egyesületek, intézmények és csoportok a legteljesebb önállóság és önkéntesség alapján fognak össze. Az együttműködés alapja jószándék a csatlakozásban és az együtt-működésben. Minden egyesület, intézmény és lesöpört csak addig vesz részt az “EmigrációsEgyüttműködésben”, amíg ez a jószándék fennáll. Az “Emigrációs Együttműködésben” résztvevő egyesületek, intézmények és csoportok kiküldött két tag szavazatával döntenek és akkor határozatképesek, ha a résztvevő szervezetek felének képviselete jelen van. Felváltva elnökölnek Az Emigrációs Együttműködés” tárgyalásvezetője elnököl a tárgyalásokon. Minden tárgyaláson más-más egyesület, intézmény, vagy csoport megbízottja vállalja a tárgyalások vezetését, betűrendi sorrendben véve a csatlakozott szervezeteket. Az “Emigrációs Együttműködés egy évre, vagy hosszabb időre ügyvezetőt választ, aki képviseli a döntéseket és a csatlakozott egyesületek, intézmények és csoportok elnökeinek, vezetőségének az együttműködés terén rendelkezésére áll. Az ügyvezető gondoskodik arról, hogy az együttműködés tárgyalásait jegyzőkönyv örökítse meg. Elszakított területek és magyar iskola Az “Emigrációs Együttműködés” sajátos • A “NYUGATI MAGYARSÁG” ÚJABB SZÁMA. — Megjelent a Nyugati Magyarság ! újabb száma. A Baráth Tibor egyetemi tanáráltal szerkesztett folyóirat nyomdai kivitelében igen ízléses és belső tartalmában igen értékes. Nyirő József cikke vezeti be az új szám tartalmát, Torjai Szabó István ír az orosz hivatástudat kialakulásáról. Páncélos Mihály ruszin emlékiratát ismerteti, Lathó István a mayerlingi tragédiáról közöl újabb adalékot, Orlowski Leo budapesti emlékeiről, Csákány Károly a Krím-törökök tragédiájáról, Baráth Tibor szerkesztő a szlávok és magyarok montreali hírlapi vitájáról, Szöllössy Sándor porosz vagy magyar címmel, Szilassy Béla a dunai táj politikai felépítéséről cikkezik. Ezenkívül szemle és könyvismertetés található a gazdag tartalmú folyóiratban, amelynek clevelandi képviselője, a Kossuth Bookshop 4134 Lorain Avenue, Cleveland, Ohio. • CLEVELANDI MHBK BÁL. — A clevelandi MHBK csoport, amelynek mintaszerű rendezései és fegyelmezett rendezői már sok szép estének az élményével tették gazdaggá a clevelandi magyar kulturális élet támogatóit, most sikeres társadalmi munkájukkal szereztek örömet. Az MHBK táncestélyén láttuk a magyar fiatalság szép felvonulását és örömmel telt meg mindenkinek a szíve, ki ebben a színpompás képben gyönyörködött. Az est a nemes és mértéktartó társadalmi események közé tartozik, amely megenyhülést és örömet hozott ezekben a zord időkben és ápolta a magyar és magyar emigrációs feladatok és tennivalók ellátására szakembereket kérhet bizottsági munkára, mint például a magyar iskola kérdésének megoldására, vagy tanulmányi bizottságba (pl. az elszakított területeken szenvedő magyarság ügyében) amelyben minden szervezet képviseltetheti magát. A bizottsági munkára felkértek nem szükségszerűen azonosak az egyesület, intézmény, vagy csoport által kiküldött két általános delegátussal. Emigrációs március 15. Clevelandban Egyik fő feladatának tekinti az “Emigrációs Együttműködés” azt, hogy nemzeti ünnepek alkalmával hangot adjon a szükséges emigrációs állásfoglalásoknak. Ez évben a résztvevő egyesületek ebből a célból közös emigrációs március 15-ét rendeznek, melynek a műsora most van tárgyalás alatt és amelynek megrendezésére közös rendező bizottságot küldenek ki a résztvevő egyesületek. Az “Emigrációs Együttműködés” ügyvezetője Varga Sándor. Címe: 4218 Bridge Avenue, Cleveland 13, Ohio. A clevelandi “Emigrációs Együttműködést” közel 20 clevelandi egyesület, intézmény és csoport hozta létre. A csatlakozások még folynak, közötti kapcsolatot. Hangulata a családi érzést erősítette mindenkinek a szívében és az emigráns magyarságnak pontosan erre a minden magyarra kiterjedő családi együttérzésre van szüksége. A fáradhatatlan rendezőség (amely gyönyörűen dekorálta a Szent Patrik Hall nagytermét), úgy a nagyteremben, mint a büffében eredményesen dolgozott. A táncestély szép jövedelme részben kulturális célt szolgál, részben pedig a clevelandi MHBK állandóan folyó családvédő és támogató akcióját fedezi, amellyel németországi és ausztriai menekült magyar családok segítését végzik a magyar veteránok. • KERESEK MEGVÉTELRE, vagy kölcsön egy magyar művészettörténelmet. Orsólyá József szobrász, 340 Dunmore St., Norfolk, Va. • CLEVELANDI SPORTBÁL. — A Hungária Szent István Sport Club jelenti, hogy 1954 évi nagy sportbálját február 6-án, szombaton este 8 órakor tartja a Bethlen díszteremben (Buckeye Road és East Blvd. sarok), amelyre szeretettel hív és vár minden jószándékú magyart. A sporttáson Roósz László kitűnő zenekara muzsikál. A bálon történik meg az 1954 évi “Miss Hungária’’ megválasztása. (Támogassuk footballistáinkat, akik ebben az évben Ohio állam bajnokságát nyerték meg és jelenjünk meg báljukon!) 4. 1. VÉGVÁRI: El ne engedjük egymás kezét Nehéz homályba kúszik a jövő, Mint szürkületkor erdőben az út . . . Aki bemegy, nem tudja, merre jut S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő. Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse, Talán törpe lesz, talán óriás, Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás, Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse. v ¥ Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon, Előttünk fel-felmordul a vadon, A szélben száraz levél kavarog. ¤ Legyen az erdő akármily sötét, Csak el ne engedjük egymás kezét, Kitett, anyátlan árvák: magyarok. ★ ★ ★ Magyarul beszéltünk Köszönt egy ember: “Egészséggel járjon” “Adjon Isten” . . . feleltem halkan én. Köd ült, csend ült az elhagyatott tájon, S szürke varjuk egy száraz jegenyén. Mint valami fogadás, esküvés, A ködben úgy toppant tompán a szó, Aztán két összedobbant szívverés Elvált, mint óceánon két hajó. Először látott — utoljára tán, Először, tán utólszor láttam én, A varjak a szürke nap hajnalán jajgattak a ködben, a jegenyén. A szemünk összevillant hirtelen, A szivünk dobbant, megzajlott a vérünk, Pedig nem történt semmi, semmi sem, Csak jól esett, hogy magyarul beszéltünk. Tíz a faluban Írta: FÜRT TAJÓS (Folytatás) — Hé, emberök, tűz van a faluban. A Nagytemplom utcába bevágott a villám oszt a Fölvigenig két sor ház. . . Böngér András megbicsaklik, mintha letaglózták volna, majd, hogy össze nem roskad. Az ablak alatt trombitálva száguld a községi tűzoltó kocsi. Egyszerre józan lesz. Papírpénzt dob az asztalra. — Ebbe fussa, amit mulattam. Jojcakát. Zuhogó eső csap az arcába. A lovak idegesen topognak, alig akarnak megmaradni. Vágtában hajt ki az utcára. Nem kell a két pert biztatni, bajt éreznek, úgy mennek mint a sárkány. Az égből pedig sisteregve csapkod a mennykő. Majd belesüketülnek a dörgésbe. BÖNGÉR ANDRÁS áll a kocsiban és biztatja a lovakat. Aztán ,ami egészen szokatlan a markában lévő visszahajló szárral ráver a farukra. Nyihogva ugrik a két sárkány és majd pozdorjává zúzza a kocsit, amikor a vasúti síneken mennek keresztül. Már orrába kapja a kesernyés égett pernye szagot. Szemébe kap az ég felé ágaskodó láng és a lovak is megreszketnek. Már látja is az égő házakat. A Nagy Gergelyé ég, aztán a Cakó Bálintté, a szomszéd Kovács Benedek csűrje, meg. . . meg nem meri még saját magának sem bevallani a következő az övé. . . az istálló ég. . . és benne a jószág, négy tehén, a gyesznek, a bürgék, mellette a színben az uj daráló . . . Az egész falu dolgozik. A szomszéd község tűzoltói is itt vannak. Vödrökkel hordják a vizet kézről kézre adva. De az Úristen oltja mégiscsak a legjobban, mert a zuhogó esőben, a lángok mindjobban lohadnak és füstölögnek. Pedig a kiszáradt nádtetők meg a szalma ropogva lángoltak és úgy nézett ki, hogy egy fél óra alatt elhamvad az egész falu. Aztán nem égett le, csak két ház és az istálló. Leugrik a kocsiról és szalad a házához. Az istálló még üszkösen füstölög, de a háznak semmi baja. Keserű pernyesz vegyül a szájába. — Hát te ugyancsak szerencsés ember vagy Böngér Andris, eröggy oszt mongy egy mijatyánkot, merhogy ijjön sö mindennapos esőt. Körülállják az emberek. — Osztán köszönd a feleségednek, örzsének, hogy ülendezik egy asszony, n egyedü vezette ki a jószágot abba a nagy menkücsapásban, meg tűzben. Mellik ember tátta vóna eztet megtenni. — Hát beány a tehenüket meg a gyesznókat kihozni az ige istállóba nem kis cselekedet. . . — Mégis visette szögényt. . . Böngér András még csak most kap észbe. — Hol van örzse? Bognárné a javasassszony áll az ajtóban. — Mönök én mán gyültetsz Böngér András, a jóságos Uristen megsegített, hát ő kicsit te is segíts a szegényen . . . Böngér félretolja a vénasszonyt és bemegy a házba. örzse lecsukott szemekkel fekszik az ágyon, szép sápadt arcán égési sebek és a haja is megperzselődött, fehér nyakán hosszú égett seb, és a takaró felett összekulcsolt karja is összeégve, sebezve. A nagy darab ember letérdel az ágy előtt. — Örzse. Örzsikém. Hallasz-e? Az asszony mosolyogva néz rá. — Édes uram, nem pusztult e a jószág, ládd , mégse vagyok én olyan hasznáhatatlan asszony. . . Böngér András óvatosan hatalmas markába veszi az asszony sebzett fejét. — Örzsikém, csak nem vagy beteg, veszett vóna inkább a jószág, csak te maraggy nekem. . . Az asszony szemében valami nagy boldogság úszik és fuldoklik a könnyekben. Soha még ilyen boldognak nem érezte magát életében. Hát mégiscsak szereti az ura, mégiscsak fontos neki. Felül az ágyban és átkarolja a bika erős nyakát. — Nem vagyok én beteg, hát annyira köszögnek nz engem, csak ippeghogy e kicsinyt gyöngéködök, merhogy. . . nem komán fürdőbe se menni. . . Böngér András nagyot kurjant aztán dunyhástól együtt a levegőbe kapja az asszonyt. Bognárné még mindig az ajtóban ólálkodik. — No még mindig itt vagy, vihöcc egy ódal szalonnát. * ODAKINT ELÁLLT AZ ESŐ és a felhőfoszlányok mögül kiragyognak a csillagok. ★ ★ ★ lile, pille, sárga lepke Írta: V. NAGY LAJOS REGGELRE MÉG BEFAGYTAK az útmenti tocsogók, de úgy délidő tájban, amikor a nap tüze fellangyosította a levegőt, a Bodrogközről jövő meleg ájer felolvasztotta a tocsogók kékeszölden villódzó jégfedőit. A bogárhátú házacskák hólével itatott szalmafedelei lehullatták magukról az éjjeli fagy jégkoloncsait és a meleg napsugaraktól csiklandozva ködölve fújták az ég felé magukból a tél nedvességét. Vajúdott a tavasz és utolsót ragkapált a tél. Orrot birizgáló, tüdőt dagasztó, édes földszagú levegő jelezte a nagy ígéret beteljesülését, az isteni bölcseség kifürkészhetetlen nagy misztériumát, a csirába szökkenő élet örök diadalát. " Az iskolából kirajzó gyermeksereg végig ricsajozott az utcamenti kiskertek tövében szárazra tapodott gyalogjárón. Bent a kitárt kapujú udvarokon nagy gömbölyű nádkasok alatt sokszínű bolyhos csirkék húzódtak félénken kotlós anyjuk szárnyainak védelme alá. Lent a méhes előtt kizsendült új füvecskékkel torkos akaratú, citromsárga színű, piros csőrű kis libák birkóztak. Tavaszodott! A tél hidege ellen hosszú szőrt eresztett tehenek tavaszt éreztek és a nap alá vágyódva hangosan bőgték el magukat a jásziak fényesre dörgölt koszorusai mellett. Méhecske döngicsélt a tejszagu kisborjú feje felett és az istálló ajtajában napraforgó olajjal megkent kenyeret majszoló kis legényke orrára mindenáron rá akart telepedni egy szemtelen légy. Eláldozták a tavaszt érző és szabad levegőre kívánkozó teheneket jászlaik mellől. Szabadon érezve magukat mint a megháborodottak, hátukra vetett farokkal cikkáztak körbe-körbe az udvaron az asszonynépség szörnyű riadalmára, akik a kasok alatti kis csirkéket féltették a megháborodott jószágoktól. Karton plaszlikos felgyúrt szoknyájú lányok ásták az utca menti kiskerteket. Szállt a nóta és a szorgalmas kezek nyomán kíváncsian dugta elő a fekete televényből húsos zöld leveleit a jácint virág. Lekerültek szögről a kis karikások és új sudárral ellátva, hangosan kongatva terelték a fickándozó teheneket az apró legénykék és csitri lánykák, ki a faluvégi cserjésre egy kis zavart fűre. Künt a szabadban, a galagonya és kökény bokrok között elnyugodtak a tehenek és a bokrok tövéből hangos haricsolással tépték magaikba az a fa között kibújt zsenge füvet. A lányok gólyahír virágból koszorút kötöttek rongybábuik fejére, míg a fiuk a mántlikról elcsent gombokkal célozgatták a karikásnyelével kigömbölyített gombozó lyukat. Úgy ragyogott az ég mint egy óriási, üvegtemplom belseje. A hegyeket megülő téli ködök eltűntek és az előkoszorúzta Eperjes-Tokaji hegylánc komor csúcsai közül tekintett le a bodrogközi lápokra Regéczvára rombástyáival. Tavaszodott! Győzött az élet és a rügybe bomló természet csodálatos tavasz illatot lehelt. Fent a kék levegő égben csattogó pacsirta dalával köszöntötte az újra születő tavaszt. — Lepke! . . . Lepke! ... Né sárga pille! ... — kiabáltak a lányok. A fiuk felkapták fejüket a gombozó lyuk felől és usgyi-vesdel-magad rohantak a cserjés bokrai felett játékos kedvvel tovasuhanó sárga lepke után. Sörös Pista, a gazdag kurátor fia, futás közben leoldotta köténykéjét és azzal csapta le a lepkét. Ott vergődött a sárga, hímporos kis jószág a vadászat izgalmától kipirult arcú legényke ujjai között. Az alma szemű kis lánykák vágyódó kíváncsisággal állták körül Pistát. Pista a hátul szerényen meghúzódó kis Takács Marika felé nyújtotta a rabjószágot. — Nesze Marika, ettéd lehet! Neked adom! Marika őzike szemeiben öröm hányt bukfencet. Elvette a sárga pillét Pistától és gyorsan karton-reklije kebelébe rejtette, a többi kis lánykák erre kört formáltak Marika körül, kéz a kézben énekelni kezdtek. (Folytatjuk) . II. Rákóczi Ferenc emlékünnepély Clevelandban II. Rákóczi Ferenc a magyar szabadság vezérlő fejedelme 250 éve bontotta ki szabadságküzdelmének lobogóit. Ennek a magyar szabadságünnepnek méltó megülésére Clevelandban a Dunántúli Magyarok Amerikai Egyesülete v. Nagy Lajos író, a Vasárnap munkatársa előkészítésében nagyszabású ünnepi megemlékezést rendez. Február 20-án, szombaton, este 7 órai kezdettel a 11211 Buckeye roadi Ifjúsági Egylet termeiben. A műsor régi és új amerikások testvéri összefogásának szép példája. A Dunántúli Magyarok Amerikai Egyesületének ünnepi estjén összefogva hirdeti!- -c.ld.t. újak Rákóczi vezérlő fejedelem szabadságküzdelmének és emberi nagyságának tanításait. A műsort Galgányné Lengyel Erzsébet nyitja meg az Amerikai Himnusszal. Donó András, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke angol nyelvű üdvözlőbeszédet mond. Vitéz Kovács Gyula altábornagy Rákóczi Ferencről emlékezik meg. “Szól a kakas már”, “Te vagy a legény Tyukodi pajtás’’, énekli Megay Klára, “Csínom Palkó”, énekli Galgányné Lengyel Erzsébet, “Krasznahorka büszke vára” és “Rákóczi megtérése”, énekli Jurisics Károly. Eszterhás István mondja a jubileumi megemlékezést II. Rákóczi Ferencről. Szünet után Dombrády Dóra beszél Munkácsvár nagyasszonyáról, “Szülőföldem”, éneklik Illés Matilda és Molnár István. Pazuchanics-Páncélos Mihály Rákóczi leghűségesebb népéről beszél. “Rákóczi kesergője”, “Nagymajtényi síkon”, énekli Megay Klára, “Szeretnék szántani”, Wass Albert verse, szavalja Bodor Gizella. “Ott ahol zug az a négy folyó”, énekli Jurisics Károly, zárószót mond Kovács Kálmán, az egyesület elnöke, majd a magyar Himnusz zárja be a magyar szabadság jubileumi emlékünnepségét. S’SHSHSHSHSSSHSSSHSSSaSJSHSHSJSHSSSESSSSSJSHSaSHESSSSHSSSSSZSHSSSHSHSHSHESSSSHSJBESHSHSaSaSHSSSHSSSaSL TJ S Avégett vagyunk a földön, hogy egymást [3 ig megismerjük, szeressük és ezáltal boldogul-junk. (Nyirő: Az Én Népem.) KI MEGHÍVÓI A Magyar Irodalmi Kör és a new yorki Anyák Klubja pj | február 14-én a Szent István egyházközség Fehér Termében . | (New York, 414 E. 82 Sz.) a nagy magyar iró és hazafi, | | NYIRŐ JÓZSEF RÉSZÉRE | EMLÉKÜNNEPÉLYT RENDEZ, | [a amelyre magyar testvéreinket szeretettel meghívjuk. | | MŰSOR | pj 1. Amerikai Himnusz: B. Rittu Margit S 2. Szavalat: Martonfalvy Hugó K H 3. Hegedűszám: Gruber Katalin g ej 4. Nyirő emlékbeszéd: Füry Lajos, író a I SZÜNET S K 5. Énekszám: B. Rittu Margit a jj m 6. Felolvasás Nyirő műveiből S ja 7. Zongoraszám: Pongrácz István a ja 8. Magyar tánc: Kapin Aranka és Vitárius György a éj 9. Székely balladák és zárószó: Bodán Margit [a 10. Magyar Himnusz ja ) Az énekszámokat Pongrácz István m. kir. ezredes kiséri . a Műsorvezető: dr. Somssich László a Helyárak: elővételben $1.00, a pénztárnál $1.25 a ja Felkérjük magyar testvéreinket, hogy ismerőseiket és a póbarátaikat hozzák magukkal is