Katolikus Szemle 17. (1903)

2. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Szeghy Ernő: A japán gondolkozás és jellem főbb vonásai

Már a szokásoknak eme különbözősége is nagyon meglepi az európait, aki először teszi lábát Japán földére, annál inkább meg­lepődik azonban, midőn e néppel való érintkezésében minden lépten­nyomon azt veszi észre, hogy annak egész gondolkozása lénye­gesen elüt az övétől. Kezdetben talán elköveti azt a hibát, hogy a japánit ugyanoly mértékkel méri, mint az európait s ha ezen hibá­jának tudatára jut, hajlandó beleesni egy másik hibába s a japánit egyenlő színvonalra helyezni egy kevésbbé művelt európaival. Hiba mind a kettő, mert itt ceteris paribus vele egyenlő művelt­ségű emberekkel van dolga, akiknek csak a gondolkozása külön­bözik nagyban az európai emberétől. Ez a különbség kezdetben az újság ingerével bírva mulattatja az európait, később azonban kemény próbára teszi türelmét, valahányszor a japánokkal dolga akad s lassan kint azt a meggyőződést érleli meg benne, hogy e néppel Európa nem képes s talán nem is lesz egyhamar képes magát meg­értetni.­ Midőn Wells, a bámulatos fantáziájú regényíró, lehozza föl­dünkre a Mars lakóit a «Világok harcza» czímű regényében, fel­tűnően szűkében van olyan vonásoknak, amelyek azoknak értelmi­ségét és jellemét szemlélhetővé tennék. Igyekszik ugyan kivetkőztetni őket minden földi emberi vonásból s úgy tüntetni föl, mint tőlünk teljesen különböző lényeket, de azért még az ő mesteri ecsetje sem talál színeket ezen szokatlan részletek megfestéséhez s kénytelen megelégedni azon negatív és fantáziánknak semmi táplálékot sem nyújtó árnyékolással, amely csak azt mondja meg, hogy ebben és abban nem olyanok, mint mi, de nem mondja meg, hogy milyen . Ez a különbség az, amely Townsend-et, «Asia and Europe» cz. művében a következő megjegyzésre késztette : «Az úr a színes ember (hindu, kínai, japáni stb.) és a fehér ember között áthidalhatatlan. Soha sem vett még nőül fehér ember színes nőt, vagy színes ember fehér nőt anélkül, hogy öntudata egy bár érthetet­len, de ellenállhatatlan természeti törvény elleni vétekről vádolta volna». Nem érzem magamat hivatottnak e megjegyzés elbírálására, de annyi ténynek látszik, hogy a­, európaiak és a japánok közötti házasságok átlag nem szerencsések s hogy azoknak ivadékai, amint hiteles forrásból a Japánban középiskolákkal bíró franc­­ia iskolatestvérektől tudom, mintha európai és japán szüleiknek csakis hibáit örökölték volna, úgy értelem, mint jellem tekintetében rosszabbak úgy az európaiaknál, mint a japánoknál. Innét származik részben azon ellenszenv és bizalmatlanság, amelyben a félvérek az egész Keleten részesülnek úgy a benszülöt­tek, mint a fehérek részéről. Bombayben volt alkalmam hallani, hogy bármely hindu sokkal megbízhatóbb egy félvérnél s Japánban, úgy látszik, hasonló nézet uralkodik róluk.

Next