Katolikus Szemle 17. (1903)
2. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Szeghy Ernő: A japán gondolkozás és jellem főbb vonásai
Már a szokásoknak eme különbözősége is nagyon meglepi az európait, aki először teszi lábát Japán földére, annál inkább meglepődik azonban, midőn e néppel való érintkezésében minden léptennyomon azt veszi észre, hogy annak egész gondolkozása lényegesen elüt az övétől. Kezdetben talán elköveti azt a hibát, hogy a japánit ugyanoly mértékkel méri, mint az európait s ha ezen hibájának tudatára jut, hajlandó beleesni egy másik hibába s a japánit egyenlő színvonalra helyezni egy kevésbbé művelt európaival. Hiba mind a kettő, mert itt ceteris paribus vele egyenlő műveltségű emberekkel van dolga, akiknek csak a gondolkozása különbözik nagyban az európai emberétől. Ez a különbség kezdetben az újság ingerével bírva mulattatja az európait, később azonban kemény próbára teszi türelmét, valahányszor a japánokkal dolga akad s lassan kint azt a meggyőződést érleli meg benne, hogy e néppel Európa nem képes s talán nem is lesz egyhamar képes magát megértetni. Midőn Wells, a bámulatos fantáziájú regényíró, lehozza földünkre a Mars lakóit a «Világok harcza» czímű regényében, feltűnően szűkében van olyan vonásoknak, amelyek azoknak értelmiségét és jellemét szemlélhetővé tennék. Igyekszik ugyan kivetkőztetni őket minden földi emberi vonásból s úgy tüntetni föl, mint tőlünk teljesen különböző lényeket, de azért még az ő mesteri ecsetje sem talál színeket ezen szokatlan részletek megfestéséhez s kénytelen megelégedni azon negatív és fantáziánknak semmi táplálékot sem nyújtó árnyékolással, amely csak azt mondja meg, hogy ebben és abban nem olyanok, mint mi, de nem mondja meg, hogy milyen . Ez a különbség az, amely Townsend-et, «Asia and Europe» cz. művében a következő megjegyzésre késztette : «Az úr a színes ember (hindu, kínai, japáni stb.) és a fehér ember között áthidalhatatlan. Soha sem vett még nőül fehér ember színes nőt, vagy színes ember fehér nőt anélkül, hogy öntudata egy bár érthetetlen, de ellenállhatatlan természeti törvény elleni vétekről vádolta volna». Nem érzem magamat hivatottnak e megjegyzés elbírálására, de annyi ténynek látszik, hogy a, európaiak és a japánok közötti házasságok átlag nem szerencsések s hogy azoknak ivadékai, amint hiteles forrásból a Japánban középiskolákkal bíró francia iskolatestvérektől tudom, mintha európai és japán szüleiknek csakis hibáit örökölték volna, úgy értelem, mint jellem tekintetében rosszabbak úgy az európaiaknál, mint a japánoknál. Innét származik részben azon ellenszenv és bizalmatlanság, amelyben a félvérek az egész Keleten részesülnek úgy a benszülöttek, mint a fehérek részéről. Bombayben volt alkalmam hallani, hogy bármely hindu sokkal megbízhatóbb egy félvérnél s Japánban, úgy látszik, hasonló nézet uralkodik róluk.