Alföldi Hiradó, 1909. március (2. évfolyam, 49-73. szám)

1909-03-27 / 70. szám

2 ___________________ALFÖLDI HÍRADÓ________________________________________1909. március 21. .., különböző szinüi bor­íték Meg 000.000 keret eladása, ^ 1000 darabonként 3 korl­árban. AZ ELSŐ NAGYALFÖLDI NYOMDAVÁLLALATNÁL KECSKEMÉTEN. IN politikai helyzet váratlan fordulatával van ösz­­szefüggésben. Békés fordulat. Oroszország meghátrált. A szerb trónörökös lemondott. A helyzet, amint azt tegnap az esti órák­ban megjelenő rendkívüli kiadásunkban meg­írtuk, a következő: A nagyhatalmak úgy látszik több őszin­teséggel fogtak hozzá békeszerző munkájukhoz, mint ezt föltételeztük róluk. A diplomácia belátta, hogy az új angol jegyzék legutolsó mentőhorgonya az európai békének, mely ha elszakad, kikerülhetetlen a vérontás. Valószínű, hogy arról is alkalma volt megbizonyosodni, hogy a háború lokalizálása aligha sikerülne s a szerb konfliktus föltétlenül magával ragadná a többi nagyhatalmat is. Az utolsó pillanatban Németország nyomatékosan figyelmeztette Izvolszkit arra, hogy a nagy né­met birodalom hadereje teljes szilárdsággal kitart a monarchia mellett, amire Oroszország, számolva az eshetőségekkel, az utolsó pillanat­ban megfújta a takaródót. Oroszországnak talán kedves lett volna az, hogy Szerbia és Montenegró összefogva eret vágjon a monarchián, de a háborúban elnyűtt harckészségével és zilált anyagi erőfor­rásaival semmiesetre sem merészkedhetett egy olyan kaland fölidézésére, mely őt is háborús bonyodalmakba rántotta volna. Pétervárott tegnap éjfélig tartó minisztertanács volt, melynek eredményéről a cárt azonnal értesí­tették. Ma pedig Izvolszki valószínűleg a teg­napi megállapodásokat követve, kifejezésre juttatta Oroszországnak azt a szándékát, hogy kész az uj angol jegyzék elfogadására s a maga részéről hajlandó elfogadni Bosznia annexióját. A nagy harci kedvű Szerbia lába alól ez az állásfoglalás egyszerre kirántotta a szilárd talajt. Szerbia minden provokáló gőgje abban a reménységben gyökerezett, hogy háború ese­tén a nagy szláv patrónusnak, Oroszországnak a támogatása is mellette lesz. Oroszország hirtelen frontváltoztatása ezért valóságos kon­­sternációt okozott Belgrádban. A háborús párt egyszerre elvesztette minden létjogosultságát s első­sorban maguk a háborús párt vezérei törtek le szánalmasan, Zsifkovics hadügymi­niszter és György trónörökös. Zsifkovics, akki eddig minden megnyi­latkozásában tüzet lehelt, a mai minisztertaná­cson egyszerre az álláspontra helyezkedett, hogy háború esetén nagy vereség várna Szer­biára,­ György trónörökös pedig a szkupstina elnökéhez intézett levelében lemondott a trón­­öröklés jogáról. A lemondó levél a Kolakovics ügyet hozza föl a visszavonulás ürügyéül, annak a szerencsétlen tisztiszolgának a sorsát, akit György urfi személyesen kegyeskedett ha­lálra taposni. Ámde nyilvánvaló, hogy ez az ok csak ürügy s György visszavonulása a kül­ ÚJDONSÁGOK. Amit nem szabad megírni. Az élelmes újságírók, hogy miként ját­szották ki a miniszteri rendeletet, mely meg­tiltotta, hogy a háborúról nem szabad írni, a következő két hirben adjuk közre. Az első egyik szegedi lapban látott nap­világot és az igy hangzott: Személyi hír. Ma délután X. Y. a hely­ben állomásozó X. zászlóalj ezredese hosz­­szabb időre délvidékre utazott. A derék ez­redes magával vitte nem csak a tisztikart, hanem a legénységet is néhány póttartalékos kíséretében. * A másik egy kassai lapban jelent meg a következő formában: Ú­leg írjuk — ne írjuk ? Szerkesztőségünk két tagja közt ma a következő párbeszéd folyt le: — Az Arbeiterzeitungot elkobozták. — Igen, jó lesz óvatosnak lenni a katonai hírekkel. — Még be is csukhatják érte az em­bert. — Még pénzbüntetést is róhatnak rá. — Hát ne írjuk meg. — De vájjon tudomást vesz-e arról Szerbia, ha megírjuk? — Az bizonyos, hogy érdekes volt. — Az egész pályaudvar tele volt em­berrel. — Mint rendesen ilyen bucsúzko­­dáskor. — Mindenkit kisér valaki. — Kit a szülője, testvérje, kit a barátja, kedvese. — Igen, sok szakácsnő és szobalány is volt ott. — Volt nagy sírás, szomorú bucsúz­­kodás. Senki sem volt olyan érzékeny, mint ők. — Hallottam, az egyik azt mondta: János­ nem pörlek be a gyerek miatt, csak gyere vissza. — Sok anya így aggódott: látlak-e még valamikor édes fiam ? Szomorú volt. — Megrendítő. — Tényleg. Utóvégre is ez nem tréfa. És ha Pétervárott ma így, holnap úgy be­szélnek is, azért ők mégis úgy mennek, hogy háborúba mennek. Ki tudja, nem ma­radnak-e ott a szerb mezőkön. — A zöld füvön, piros vérben. — Halva. — Megható volt, mikor sorba felállítva őket a perronon, ki-kinek bucsúzkodnia volt szabad. — A rezervisták még nem is szoktak a szalutáláshoz. — Megszokásból levették a sapkájukat és úgy köszöntek: — alászolgája! — Aztán fütyült a vonat és elindult az éjszakába . . . — És ezek nem az első bucsúzkodók. — De ne írjuk meg a dolgot. — Akinek szomorú, még szomorúbb lesz tőle. — És be is zárhatják az embert érte. — Hát ne írjuk meg! — Ne! Egy szót se írjunk róla. — Halálozások. Részvéttel értesülünk, hogy Scheiber Sándor, dr. Szívós Ignác orvos édesatyja, hosszas betegség után március 24-én 87 éves korában elhalálozott. Az elhunyt öreg urat ma temették el nagyszámú gyászoló kö­zönség részvéte mellett. — Tegnap pedig egy városunkban köztiszteletnek örvendő öreg Úr, Zsitvay Béla, nyugalmazott huszárezredes ha­­lálozott el rövid, néhány napi betegség után. 72 évet élt és halála mindenfelé nagy részvé­tet keltett. Temetése ma délután volt nagy katonai pompával, városunk előkelőségének nagy részvételével. — Ma szintén egy álta­lános közszeretetben álló ember halálozott el. Szomorodott szívvel értesültünk, hogy Gál Ferenc, a kecskeméti törvényszék volt elnöke 75 éves korában elhunyt. Halálának híre gyor­san elterjedt a városban és számos középü­letre kitűzték a gyászlobogót. Talán nem volt ember a városban, ki ne ismerte volna a köz­­becsülésben álló öreg urat. Mint hivatalnok maga volt a megtestesült pontosság, mint embert pedig mindenfelé szerették és tisztették finom lelkületéért. Temetése holnap lesz s azon a kir. törvényszék, kir. bíróság, számos egye­sület stb. testületileg vesz részt. — Budapest Kecskeméthez, Budapest szé­kes­főváros átiratot intézett Kecskeméthez az alsóbb rendű vasutakról szóló törvényjavaslat tervezetéről készült emlékirat támogatása miatt. — Sea-jour. A kecskeméti jótékony Nő­egylet szerda este rendezte az Úri Kaszinóba e szezonban utolsó tea-jourját. Az estélyen meglátszott, hogy már kin vagyunk a farsang­ból, mivel a Nőegylet által előbb rendezett jourokon nagyszámú közönség jelent meg, most — ez utolsó jouron — sokan távol ma­radtak azok közül, kik más alkalommal min­den egyes tea-estélyen résztvettek. Az agilis rendezőség pedig csinos kis hangversennyel lepte meg közönségét, melyen részt vettek: Katona írónké, Fekete Jolánka, Kasztner Ede, Molitorisz János, Farkas Kálmán, dr. Garzó Béla, dr. Nagy Imre, Dobozy Sándor, továbbá humoros szavalattal Nyiry Zoltán. A teázás után a fiatalság táncra perdült és a legjobb hangulatban mulattak hajnalig . A búzakészletek becslése. A múlt év gyenge terméseredménye, továbbá az elmúlt gabonaértékesítési időszak felette csekély ga­bonakészlete a gabonapiac terén évtizedek óta nem tapasztalt árviszonyokat idézett elő. A gazdaközönség teljes tájékozatlanságban van az iránt, hogy mekkora forgalomba hozható gabona, de különösen búzakészletek vannak még a termelők birtokában. Minthogy nemcsak a termelők, hanem a fogyasztás érdeke is meg­kívánja azt, hogy a búzakészletek nagyságáról a nyilvánosság lehetőleg tájékoztassák, az or­szágos magyar gazdasági egyesület felirattal fordult Darányi földművelésügyi miniszterhez, melyben intézkedését kérik az iránt, hogy a gazdasági tudósítók útján a gazdák kezén levő búzakészletek felől megbízható, hozzávetőleges becslés készíttessék.

Next