Alföldi Hiradó, 1909. március (2. évfolyam, 49-73. szám)
1909-03-27 / 70. szám
2 ___________________ALFÖLDI HÍRADÓ________________________________________1909. március 21. .., különböző szinüi boríték Meg 000.000 keret eladása, ^ 1000 darabonként 3 korlárban. AZ ELSŐ NAGYALFÖLDI NYOMDAVÁLLALATNÁL KECSKEMÉTEN. IN politikai helyzet váratlan fordulatával van öszszefüggésben. Békés fordulat. Oroszország meghátrált. A szerb trónörökös lemondott. A helyzet, amint azt tegnap az esti órákban megjelenő rendkívüli kiadásunkban megírtuk, a következő: A nagyhatalmak úgy látszik több őszinteséggel fogtak hozzá békeszerző munkájukhoz, mint ezt föltételeztük róluk. A diplomácia belátta, hogy az új angol jegyzék legutolsó mentőhorgonya az európai békének, mely ha elszakad, kikerülhetetlen a vérontás. Valószínű, hogy arról is alkalma volt megbizonyosodni, hogy a háború lokalizálása aligha sikerülne s a szerb konfliktus föltétlenül magával ragadná a többi nagyhatalmat is. Az utolsó pillanatban Németország nyomatékosan figyelmeztette Izvolszkit arra, hogy a nagy német birodalom hadereje teljes szilárdsággal kitart a monarchia mellett, amire Oroszország, számolva az eshetőségekkel, az utolsó pillanatban megfújta a takaródót. Oroszországnak talán kedves lett volna az, hogy Szerbia és Montenegró összefogva eret vágjon a monarchián, de a háborúban elnyűtt harckészségével és zilált anyagi erőforrásaival semmiesetre sem merészkedhetett egy olyan kaland fölidézésére, mely őt is háborús bonyodalmakba rántotta volna. Pétervárott tegnap éjfélig tartó minisztertanács volt, melynek eredményéről a cárt azonnal értesítették. Ma pedig Izvolszki valószínűleg a tegnapi megállapodásokat követve, kifejezésre juttatta Oroszországnak azt a szándékát, hogy kész az uj angol jegyzék elfogadására s a maga részéről hajlandó elfogadni Bosznia annexióját. A nagy harci kedvű Szerbia lába alól ez az állásfoglalás egyszerre kirántotta a szilárd talajt. Szerbia minden provokáló gőgje abban a reménységben gyökerezett, hogy háború esetén a nagy szláv patrónusnak, Oroszországnak a támogatása is mellette lesz. Oroszország hirtelen frontváltoztatása ezért valóságos konsternációt okozott Belgrádban. A háborús párt egyszerre elvesztette minden létjogosultságát s elsősorban maguk a háborús párt vezérei törtek le szánalmasan, Zsifkovics hadügyminiszter és György trónörökös. Zsifkovics, akki eddig minden megnyilatkozásában tüzet lehelt, a mai minisztertanácson egyszerre az álláspontra helyezkedett, hogy háború esetén nagy vereség várna Szerbiára, György trónörökös pedig a szkupstina elnökéhez intézett levelében lemondott a trónöröklés jogáról. A lemondó levél a Kolakovics ügyet hozza föl a visszavonulás ürügyéül, annak a szerencsétlen tisztiszolgának a sorsát, akit György urfi személyesen kegyeskedett halálra taposni. Ámde nyilvánvaló, hogy ez az ok csak ürügy s György visszavonulása a kül ÚJDONSÁGOK. Amit nem szabad megírni. Az élelmes újságírók, hogy miként játszották ki a miniszteri rendeletet, mely megtiltotta, hogy a háborúról nem szabad írni, a következő két hirben adjuk közre. Az első egyik szegedi lapban látott napvilágot és az igy hangzott: Személyi hír. Ma délután X. Y. a helyben állomásozó X. zászlóalj ezredese hoszszabb időre délvidékre utazott. A derék ezredes magával vitte nem csak a tisztikart, hanem a legénységet is néhány póttartalékos kíséretében. * A másik egy kassai lapban jelent meg a következő formában: Úleg írjuk — ne írjuk ? Szerkesztőségünk két tagja közt ma a következő párbeszéd folyt le: — Az Arbeiterzeitungot elkobozták. — Igen, jó lesz óvatosnak lenni a katonai hírekkel. — Még be is csukhatják érte az embert. — Még pénzbüntetést is róhatnak rá. — Hát ne írjuk meg. — De vájjon tudomást vesz-e arról Szerbia, ha megírjuk? — Az bizonyos, hogy érdekes volt. — Az egész pályaudvar tele volt emberrel. — Mint rendesen ilyen bucsúzkodáskor. — Mindenkit kisér valaki. — Kit a szülője, testvérje, kit a barátja, kedvese. — Igen, sok szakácsnő és szobalány is volt ott. — Volt nagy sírás, szomorú bucsúzkodás. Senki sem volt olyan érzékeny, mint ők. — Hallottam, az egyik azt mondta: János nem pörlek be a gyerek miatt, csak gyere vissza. — Sok anya így aggódott: látlak-e még valamikor édes fiam ? Szomorú volt. — Megrendítő. — Tényleg. Utóvégre is ez nem tréfa. És ha Pétervárott ma így, holnap úgy beszélnek is, azért ők mégis úgy mennek, hogy háborúba mennek. Ki tudja, nem maradnak-e ott a szerb mezőkön. — A zöld füvön, piros vérben. — Halva. — Megható volt, mikor sorba felállítva őket a perronon, ki-kinek bucsúzkodnia volt szabad. — A rezervisták még nem is szoktak a szalutáláshoz. — Megszokásból levették a sapkájukat és úgy köszöntek: — alászolgája! — Aztán fütyült a vonat és elindult az éjszakába . . . — És ezek nem az első bucsúzkodók. — De ne írjuk meg a dolgot. — Akinek szomorú, még szomorúbb lesz tőle. — És be is zárhatják az embert érte. — Hát ne írjuk meg! — Ne! Egy szót se írjunk róla. — Halálozások. Részvéttel értesülünk, hogy Scheiber Sándor, dr. Szívós Ignác orvos édesatyja, hosszas betegség után március 24-én 87 éves korában elhalálozott. Az elhunyt öreg urat ma temették el nagyszámú gyászoló közönség részvéte mellett. — Tegnap pedig egy városunkban köztiszteletnek örvendő öreg Úr, Zsitvay Béla, nyugalmazott huszárezredes halálozott el rövid, néhány napi betegség után. 72 évet élt és halála mindenfelé nagy részvétet keltett. Temetése ma délután volt nagy katonai pompával, városunk előkelőségének nagy részvételével. — Ma szintén egy általános közszeretetben álló ember halálozott el. Szomorodott szívvel értesültünk, hogy Gál Ferenc, a kecskeméti törvényszék volt elnöke 75 éves korában elhunyt. Halálának híre gyorsan elterjedt a városban és számos középületre kitűzték a gyászlobogót. Talán nem volt ember a városban, ki ne ismerte volna a közbecsülésben álló öreg urat. Mint hivatalnok maga volt a megtestesült pontosság, mint embert pedig mindenfelé szerették és tisztették finom lelkületéért. Temetése holnap lesz s azon a kir. törvényszék, kir. bíróság, számos egyesület stb. testületileg vesz részt. — Budapest Kecskeméthez, Budapest székesfőváros átiratot intézett Kecskeméthez az alsóbb rendű vasutakról szóló törvényjavaslat tervezetéről készült emlékirat támogatása miatt. — Sea-jour. A kecskeméti jótékony Nőegylet szerda este rendezte az Úri Kaszinóba e szezonban utolsó tea-jourját. Az estélyen meglátszott, hogy már kin vagyunk a farsangból, mivel a Nőegylet által előbb rendezett jourokon nagyszámú közönség jelent meg, most — ez utolsó jouron — sokan távol maradtak azok közül, kik más alkalommal minden egyes tea-estélyen résztvettek. Az agilis rendezőség pedig csinos kis hangversennyel lepte meg közönségét, melyen részt vettek: Katona írónké, Fekete Jolánka, Kasztner Ede, Molitorisz János, Farkas Kálmán, dr. Garzó Béla, dr. Nagy Imre, Dobozy Sándor, továbbá humoros szavalattal Nyiry Zoltán. A teázás után a fiatalság táncra perdült és a legjobb hangulatban mulattak hajnalig . A búzakészletek becslése. A múlt év gyenge terméseredménye, továbbá az elmúlt gabonaértékesítési időszak felette csekély gabonakészlete a gabonapiac terén évtizedek óta nem tapasztalt árviszonyokat idézett elő. A gazdaközönség teljes tájékozatlanságban van az iránt, hogy mekkora forgalomba hozható gabona, de különösen búzakészletek vannak még a termelők birtokában. Minthogy nemcsak a termelők, hanem a fogyasztás érdeke is megkívánja azt, hogy a búzakészletek nagyságáról a nyilvánosság lehetőleg tájékoztassák, az országos magyar gazdasági egyesület felirattal fordult Darányi földművelésügyi miniszterhez, melyben intézkedését kérik az iránt, hogy a gazdasági tudósítók útján a gazdák kezén levő búzakészletek felől megbízható, hozzávetőleges becslés készíttessék.