Kisalföld, 2006. október (61. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-11 / 239. szám

Szerda, 2006. október 11. Ordíts, fenyőfa! Sokáig vártak könyvükre Nyitray Péter szerkesztő kollé­gánk versei. Sokáig vártak, pe­dig két évvel ezelőtt a kultusz­minisztérium „Édes anyanyel­vünk” pályázatán nyolc zsűritag egyféleképpen ítélte meg érté­küket: költeményei harmadik helyet nyertek az öt földrészről érkezett ezeregyszáz kötet kö­zül. Aztán hosszú, csendes ké­szülődés, várakozás, szerkesztői szöszmötölés után idén - az Ac­­cordia Kiadó gondozásában - megjelent Nyitray Péter Ordíts, fenyőfa! című könyve. Azoknak a verseknek a karcsú gyűjteménye, amelyekben a költő sajátos - talán tőle szokat­lan - líraisággal, építő őszinte­séggel takarja ki lelke, az alkotó éjszakák titkait. A maga felépí­tette kötet elején a „zöngék” szerepelnek, köztük az a szalvé­tára írott költemény is, amely­ben „víg virágos, kivirradtos ál­mok nyílnak a füstben”, a részeg magyar hajnal álmai. Majd a szerelmes versek sorjáznak szép­séges egymásutánban, amelyek­kel a költő a beteljesülés szavak­ban remegő élményét így vallja meg: „íme tiszta vagyok / meg­török kés pengéje vagyok / hal­lod a harangok eléd mennek / És sápadj és szólj: / szeretlek / mint a bolondokat mint a gye­rekeket.” Nyitray Péter különle­ges, úgynevezett beatverseket is „kevert” a hagyományos üzene­tek közé. Az egyik például 1966-ban, negyven évvel ezelőtt született, amelyből kiderül, hogy az elmúlt korokban „...mindnyájunk hitét többször / keresztre feszítették csak nem vettük észre”. Az Ordíts, fenyő­fa! záródarabjai pedig arról tesz­nek bizonyságot, hogy a költő haza iránti elkötelezettsége, sze­­retete, jövője iránti reménye — történhetett bármi — töretlen maradt. Nyitray Péter magyar térben és magyar időben élt és él ma is. Reméljük, ha hosszú csend után is, de majd ismét megszólal, hogy újabb lírai val­lomásokkal ajándékozza meg a költészet barátait. Az Ordíts, fenyőfa! című verseskötet október 13-tól 15-ig a VI. Győri Könyvsza­lon sátrában, a Kisalföld standján vásárolható meg. Nyitray Péter Ordíts, fenyőfa! " Az átlátszó kutya Hajba Ferenc is új kötettel je­lenik meg a pénteken kezdődő könyvszalonon. Egykori ripor­tok és utóéletük, jelenkori foly­tatásuk, illetve jegyzetek és tár­cák találhatóak kötetében. Valóban meghalt-e egy do­minikai lovasbaleset következ­tében a pénzcsinálóként ismert Peitler Miklós, aki megszökött hatéves börtönbüntetése elől, vagy csupán vásárolta a halotti bizonyítványt? Hogyan zajlott a balatonakali citromkísérlet az ötvenes években, milyen élet­­stratégiával és taktikával tudta megőrizni szakmai, emberi tisztességét a kísérlet Kos­­suth-díjas vezetője? Mit tanul­tak ebből a magatartásból ugyancsak kertészmérnökként diplomázó gyermekei? Nekivá­­gott-e névtelenül és gyalog az országnak a magyar légierő le­gendás tábornoka pápai búcsú­repülése után? Igaz-e, hogy a politikus ma kakas, holnap tollsöprű? A könyvet bemutatja Vörös T. Károly, a Népszabadság fő­­szerkesztője, közreműködik: Holl Nándor színművész va­sárnap öt órakor a könyvsza­lon pódiumszínpadán. KISALFÖLD www.kisalfold.hu Kultúra 11 Balett: Hamlet megtehette, hogy őrültnek tettette magát, az emberiség nem Palást és rózsa A Győri Balett Hamlet-előadását két jelképes ruhadarab feltűnése indítja. Az egyik a színpad előterében fekvő férfi előtt hever a földön, a másik méltóságteljesen tekint ránk a magasból, a színpadképet uralva. Shakespeare történetének két motívuma Marie Brolin-Tani koreográfiájának kulcsa. Palást, avagy hatalom és tekintély A helsingöri históriát min­denki ismeri, arra elég utalni, a darab nem is meséli el részlete­sen. A második jelenettel aztán rafináltan megkettőzi a törté­netet: riadtan szaladgáló embe­reket látunk, akik már modern korunk borzalmai elől mene­külnek. A gyermekeknek ígért humanista és racionalista szá­zad helyett az emberiség törté­nelmének legkegyetlenebb idő­szaka jött el barbár háborúival. Az elsőben egy sorstragédiát fi­gyelhetünk, amihez javasolnék egy formabontó szempontot. Hagyjuk figyelmen kívül a gyilkosságot, és hívjuk segítsé­gül Freud doktort! Mi történt? Egy anya ismét férjhez ment, és szeretne boldog lenni. A gyere­ke viszont nem hajlandó ezt el­fogadni. Lehet, hogy a stratfor­­di Lándzsarázó (shake­speare ezt jelenti) a tragikus hatás kedvéért iktatta be a gyilkossá­got? Láttunk már olyat, hogy a gyermeki szeretetigény félté­kenységbe átcsapása,pokollá te­szi egy asszony életét. Az ember tragédiája mellett a másik tör­ténet az emberiség tragédiáját meséli el. Mi történik, ha a ma­ga teremtette vízözön részese és áldozata egyszerre? Nincs mit felvinni Noé bárkájára. Ezért hever a ruha (az ember nagysá­ga, méltósága) a porban, és le­beg a palást (a hatalom tekinté­lye) magasztosan a magasban. Hamlet még megtehette, hogy őrültnek tettette magát, az em­beriség nem. De annak látszik. Rózsa, avagy a szeretet és szerelem Aki elfogadta az értelmezése­met, annak most már el merem mesélni, miért jutott eszembe az előadást figyelve Platón külö­nös története az androgünök­­ről. Őket az istenek teremtet­ték, és magukban hordozták harmonikusan a női és férfi princípiumot, így azonban ve­szedelmesek lettek tökéletessé­gükkel az olümposziakra, ezért kettéválasztották őket. Azóta tart a keresés és a reménykedés: lehetséges az igazi párt megta­lálni, s ezzel helyreállítani a har­móniát. A koreográfusnő vallo­mása őszinte: ha valaki a hagyo­mányos női készséget, az el- és befogadást elhárítja, az a megfi­­nomodás lehetőségét veti el. Ha pedig egy kor azt hirdeti, hogy ez a képesség a gyengeség jele, akkor jaj az ott élőknek. A színpadképet (Hans-Olof Tani)-­ kettősséget hangsúlyo­zandó - uralja hátul a hatalmas palást (tessék majd megfigyelni, időnként el is fordul, mintha látni sem akarná, mi történik lent velünk) és a faldrapériára virágjával lefelé felfüggesztett rengeteg vörös rózsa. Az előbbi­be csak az juthat be, aki rászol­gál, az utóbbit csak néha emelik ki a fények ravaszul, mikor az említett megfinomodásnak esé­lye mutatkozik. A „festmény” egyszer megváltoztatja tónusát, máskor Claudius „gólemi” ár­nya vetül rá. Szerintem a bevilá­­gítással még bátrabban lehetett volna élni, hiszen itt nem a né­ha öncélú látványunikumról van szó, hanem dramaturgiai szerepe lehet. Claudius, avagy a remény A szereplők ebben a darab­ban kortalan típusok, Hamlet és az apa, ha nem ismerjük a cí­met, akár alteregói is lehetné­nek egymásnak. Velekei László és William Fomin meggyőző vi­talitással alakítja. A korokon át­ívelő örök asszonyiság megtes­tesítője, Sóthy Virág (Ophelia) és Cserpák Szabina (Gertrud) a koreográfusnő jóvoltából a sze­retet és féltés, szerelem és fájda­lom szép vallomásait táncolja el. A jelmeztervező (Else Marie Al­vad) annyiban részrehajló, hogy rájuk elegánsan nőies ruhát ál­modott, a férfiaknál megelége­dett gyűrött öltönyökkel. Clau­­diusra vár a feladat, hogy rendet teremtsen. Helsingörben ez si­került neki. A mai történetben a lehetőséget jelenti, a reményt, hogy az androgünöktől (és a vi­lág normális rendjétől) nem kell végleg búcsút vennünk. Pátkai Balázs úgy játssza a szerepet, hogy a tekintetének legalább olyan fontos szerepe van, mint a táncának. Mintha szerényen és bölcsen azt üzenné: ne minket figyeljenek, ez a darab nem ró­lunk szól! Iván Csaba­Fotó: Krizsán Csaba A koreográfusnő vallomása őszinte: ha pedig egy­kor azt hirdeti, hogy ez a képesség a gyengeség jele, akkor jaj az ott élőknek. London: Precíz lépések, magas ugrások a legjobbaktól a legjobbaknak Zsolt a Royal Balettben tanulhatott Török Zsolt, a győri Tánc- és Képzőművészeti Általános és Szakközépiskola nyolcadikosa nem akármilyen élménnyel gazdagodott az elmúlt napokban. Az éppen Győrben kurzust tartó Kátya Zvelebilova ugyanis szó szerint szemet vetett rá és egy hétre meghívta a londoni Royal Ballet Schoolba. A balettmesternő elismerően értékelte a győri intézményben látottakat. A moson­magyaróvári fiú londoni tartózkodását az Első Győri Kiwanis Club egy héttel meg­toldotta. Fantasztikus hangulat és persze rengeteg munka várt a tizennégy esztendős fiatal­emberre, aki állítja: amennyire a balett nyelve minden országban azonos, olyany­­nyira különbözik is. - Örültem a lehetőségnek, szinte el sem hittem, hogy pont én utazhatok - árulta el a londoni útjáról nemrégiben hazatért le­endő balettos. - A mesternő tehetségesnek tartotta az osztály többi tagját is, mégis az Első Győri Kiwanis Club segítsége kellett az utazáshoz. Nélkülük bizonyosan nem mehettem volna el. Maximális figyelem jellemezte a moson­magyaróvári fiatalember két hetét, aki el­árulta: a royalosok és a győri balettosok tu­dásszintje nagyon sokban hasonló, ám a londoniak ugrása magasabb és tökélete­sebb. Most tanórák közben igyekszik fel­idézni a látottakat, hallottakat, a karakter­táncot, a klasszikus és modern balettot, va­lamint a színészmesterséget. — Bízom benne, hogy a mostani tanul­mányútnak folytatása lesz - kapcsolódott a beszélgetésbe Bombicz Barbara, a győri művészeti iskola igazgatója. — Fontos vol­na, hogy másoknak is jusson abból a tudás­ból és precízségből, amelyet Zsolt megta­pasztalt. Hogy ki, miért választja élethivatásul a művészetet, s benne a táncot, személyre szabott titok. Mindenesetre Török Zsolt öt éve dédelgetett álma a tánc mint profi kar­rier. Példaképe egy 12. osztályos lány, Hor­váth Adrienn, aki tehetségével, szorgalmá­val lopta be magát a fiatalember szívébe. Felkészülését, szakmai fejlődését mesterek, vendégtanárok segítik, szorgalmát pedig minden bizonnyal siker koronázza. A győri Tánc- és Képzőművészeti Általá­nos és Szakközépiskolába jelenleg 246 diák jár, akik nemcsak rajzolnak, festenek, egyéb művészeti oktatásban részesülnek, de táncol­nak is. Az intézmény kollégiumi bővülésével az ország szinte minden részéből felvételiz­hetnek ide tanulók, például most Debrecen­ből is van jelentkező. Országos és nemzetkö­zi hírű táncosok, festő-, képző- és fotóművé­szek alkotják a nevelőtestületet, ami garancia az iskola építő- és harmóniát sugárzó szelle­miségére, az alkotómunka kiteljesítésére. Török Zsolt két hetet töltött a Royal Balett balettrúdja mellett. A Kisalföld ajánlásával: Barokk Nosztalgiák Művészeti Fesztivál 2006. október 2-27. A következő szerencsés olvasóink nyertek 2 db belépőjegyet az alábbi előadásra:­­ Napkirályfi A Garabonciás Együttes barokk táncjátéka Lully zenéjére, 2006. október 15., vasárnap 15 óra ♦ Petőfi Sándor Művelődési Ház Nyerteseinket postai úton is értesítjük. JölleIFÖILD Jó szórakozást kívánunk! A család napilapja

Next