Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-01 / 26. szám

1923 márfiu* 1 «Komáromi Lapok« 6. oldal. a Bolti tűz. Pénteken este fél nyolc óra­kor telefonon értesítették a tűzoltói készültséget, hogy Reisz Vilmos Vármegye utca 9. sz. alatti üzlete kigyulladt. A tűzoltói készültség két szer­kocsin Höltzl főparancsnok, Schleisz és Dosztál tűzoltótisztek vezetésével pár perc alatt a hely­színre érkezett, azonban dolguk nem akadt, mert a tüzet tévedésből jelentették. Ugyanis az üzlet­­tulajdonos az üzlet bezárása után égve felejtette a raktárban levő petroleum fűtésű ételmelegítőt és annak fénye a raktár ablakán át úgy látszott, mintha a raktárban tűz égne. A tűziriadóra a rendőri készültség is kivonult, megjelent ott Nagy Jenő rendőrfőkapitány és Igó Aladár rendőr­­kapitány is. A tűzvizsgálatot a helyszínen azon­nal megtartották. Ebben az üzletben különben múlt év május 16 án volt tűz, amikor a raktár égett. — Révai Nagy Lexikon XV. kötete meg­jelent és Molnár Jenőnél Eperjesen kapható, ára 120 kor. Az összes előző kötetek szintén kaphatók egyenkint 70 K-ért. — Vigyázz a kutyákra! A kutya­tulajdo­nosokat bizonyára érdekli az újabb rendelet, amely szerint a bárca nélkül levő kutyákat a rendőrség minden további nélkül egyszerűen kiirthatja. De ez még nem elég. A tulajdonos ellen megindítják az eljárást és pedig nem a községházán, hanem a járási központban, ami a be- és kiutazással együtt legalább is egy napi időveszteséget jelent és a kirovandó bírság legmagasabb lesz, nem pedig a megszokott 30 K. a Szóval: kutya kiirtva, beidézés a járási köz­pontba s a legmagasabb birság — ezekkel sutjtják a kutyáját bárca nélkül hagyó kutya­tulajdonosokat. Erre a megszigorításra az szol­gáltatott okot, hogy az ebtulajdonosok kutyáikra egyáltalán nem ügyelnek s ahelyett, hogy ren­deltetésükhöz híven a kutyákat házuknál tarta­nák, engedik, hogy az utcákon összevissza csavarogjanak, marakodjanak, miért is a járási fő­szolgabíró (járási főnök) elrendelte az egész járás összes községeire az ebzárlatot. A rendelet ér­telmében az összes szabadon járó kutyák ki­­irtandók, tulajdonosaik pedig feljelentendők. A községi elöljáróság azon kutyákat, melyek után az ebadó I. évi április 1-ig befizetve nincsen, köteles az egyes tulajdonosok költségére kiir­tani. Minthogy ezen általános ebzárlat előrelát­hatólag hónapokon keresztül fog tartani, aján­latos az utcára és mezőre szokott kutyákat vagy kiirtani, vagy oly nehéz kölönccel ellátni, hogy a mozgása akadályoztassák, futása s ug­rása pedig teljesen lehetetlenné legyen téve. Nyitott, vagy magas kapuval nem bíró udvaro­kon a kutyák állandóan megkötve tartandók. Amennyiben kutya embert mart, ha csak lehet­séges, azonnal láncra kell kötni , az esetet a járási állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni. Emberre nézve veszélyes ebek azonnal kiirtan­­dók. Ezen rendelkezés a járási főnök rendelete értelmében minden községben 8 naponként köz­hírré teendő. — Olvasta már Jókai Lélekidomárját? Akár olvasta, akár nem, semmi szín alatt el ne mu­lassza ma csütörtökön a komáromi városi moz­­gószinházban a Jókai Lélekidomárja című regénye után készült mozidarabot megnézni! — A drótnélküli telefonálás Amerikában már valósággal sport jelleget öltött. Egy utca­sarkon hatalmas, erős hangú telefon­tölcsérből ezer és ezer ember hallhatja a világ híreit. Távolság nem akadály s a minden, különösen sporthírre éhes senkik az Óceán innenső felé­ről jövő boxmérkőzési tudósításokat a „kikül­dött speciális tudósító“ szájából hallhatja. De már ezzel sem elégszik meg a boldog békében élő amerikai. A saját házában saját felvevő állomást szerel, vagy szereltet be s nyugodtan belesüppedve a bőrfoteljében hallgatja a kon­certek muzsikáját. Igen nagy szolgálatot tenne nálunk is, ha minden magyar, német, szlovák, lengyel, ruszin és magyarán nemzetiségű alatt­való házából ily apparátussal ki lehetne kiabálni, amik a szívek mélyén rejtőznek, ha minden panasz, sérelem zaja a prágai kormány rezidenciájába juthatna. Még talán hallgató fülekre is találna a kisebbségek panaszkoncertje. Dehogy! A sok fajra utóbb megszakadna a szívük a miniszter uraknak, azért, oly egyszerű a politika: a felvevő állomást egyszerűen le­szerelnék. TÖRVÉNYKEZÉS: Senki sincs kötelezve új ruharendelee esetén javított munkát elfogadni. Felperes keresetében előadta, hogy az alperesnek 805 korona értékű ruhaszövetet adott át azzal a rendeltetéssel, hogy alperes abból részére egy új ruhát készítsen. Alperes azonban egy teljesen hasznavehetetlen ruhát készített, ezt felperes nem hajlandó elfogadni, a ruhát rendelkezésére bocsátotta és a szövet értékének megtérítését követelte. A komáromi járásbíróság kihallgatott egy szakér­őt, aki bizonyos hiányokat állapított meg a ruhán, de azt a véleményt adta, hogy megfelelő javítás útján a ruha használható ál­lapotba hozható. A komáromi járásbíróság a szakértői vé­lemény alapján alperest arra kötelezte, hogy a ruhát megfelelően javítsa ki és csak az esetre, ha ez 8 nap alatt nem történnék meg, kell majd a szövet értékét megtérítenie. Egyben a perköltségeket a peres felek közt kölcsönösen megszüntette. Az indokolás az, hogy felperesnek nem volt joga az üzlettől elállnia, hanem csupán a meglevő hiányok pótlását követelheti. A felperes az ítéletet megfellebbezte. A komáromi törvényszék a járásbíróság által el­fogadott jogi véleményt nem tette magáévá, hanem az ítéletet megváltoztatta és kötelezte alperest, hogy ugyanolyan minőségű és mennyi­ségű ruhaszövetet adjon, vagy ennek ellenér­tékét és az összes per- és felebbezési költsé­geket fizesse meg a felperesnek. A törvényszék álláspontja szerint ugyanis az alperes, midőn a ruha megrendelését el­vállalta, kötelezte magát egy megfelelően elő­állított kifogástalan új ruha elkészítésére. Minthogy ennek nem tett eleget, minthogy to­vábbá ha a megrendelést elvállaló iparos szak­máját nem érti, vagy nem megfelelő pontos­s­­ággal gyakorolja, ezért a rendelkezésre bo­csátás teljesen jogszerű, mert egy megrendelő sem kötelezhető arra, hogy össze-vissza javított ruhadarabot elfogadjon. Kifejezett kötelezettségvállalás hiányában jogi vélelem. Alperes elvállalta, hogy a felperes részére tinókat vásárol. A vételi ügyletre 100.000 K előleget kapott felperestől, amely előleget a felperes váltóra vette fel egy banktól. A vál­tón az alperes mint kibocsátó szerepelt, de a­­ megállapodás az volt, hogy a banknak felperes­­ fizeti a kamatokat. Alperes a tinókat nem szállította, mire felperes a 100.000 K előleget visszakövetelte.­­ Majd büntető feljelentést is tett, végül kiegye­­s­zett az alperessel abban, hogy az eredeti 5 adás­vételi ügyletet sztornírozzák és alperes­­ kötelezte magát, hogy a 100.000 K-t a bank­­­­nak visszatéríti. Alperes ezen kötelezettségének eleget is tett. Felperes azonban kénytelen volt még egy negyedévi kamatot is megfizetni; ezt a 3320 K 50 fill. túlfizetést, mint az alperes hibájából és mulasztásából előállott kárát kü­lön perben követelte vissza az alperestől. Az alperes azzal védekezett, hogy ő nem tartozik semmivel sem, mert az újított szerző­désben csupán és kizárólag a 100 000 korona visszatérítésére kötelezte magát, aminek meg is felelt. A komáromi járásbíróság és törvényszék egyhangúan elmarasztalta az alperest a fel­peres keresete értelmében a 3320 K 50 fill. kamat, mint okozott kár megfizetésében. A pozsonyi ítélőtábla megváltoztatta az alsó bíróságok ítéletét. Indokolásában kimondja, hogy alperes kifejezett kötelezettség hiányában azt kell vélelmezni, hogy a felek a kamat fizetése tekintetében az eredeti megállapodást tartották fenn, az eredeti adás-vételi szerző­désben pedig a felperes vállalta magára a kamatfizetés terhét, nyilvánvaló tehát, hogy téves az alsó bíróságok döntése és a keresetet elutasítani kellett. A pertárgy értékének mag­állapítása kizárólag az eljáró bíróság belátásától függ. Tudvalevő, hogy 1000 K-án aluli értékű perekben két egybehangzó ítélet ellen nincsen további felebbezésnek helye. Alperes mégis felebbezett a pozsonyi Ítélőtáblához és azt panaszolta, hogy a tör­vényszék jogszabályt sértett akkor, amidőn a pertárgy értékét önkényesen 600 K-ra tette, holott szerinte ez a valóságban az 1000 K-t meghaladja. Az ítélőtábla a felülvizsgálati panaszt elutasította, mert a bíróság a törvény értel­mében mindig saját belátása szerint állapítja meg a pertárgy értékét, még akkor is, ha a felek kölcsönösen megállapodnak az érték ös­szegszerűségében, ha a bíróság úgy találja, hogy a peres felek értékelése nincs összhang­ban a valódi értékkel. Irányadó kizárólag a bíróság által is elfogadott, vagy megállapított érték lehet. Eszerint pedig harmadfokú felebb­­vitelnek nem lévén helye*, az ítélőtábla a felül­vizsgálati kérelmet érdemi elbírálás nélkül hivatalból visszautasította. Ki kérheti a perköltségek megállapítását? Peres felek a bíróságon kívül kiegyeztek és ezt*a törvényszéknek bejelentették, mire a törvényszék a pert beszüntette s az iratokat a járásbirósági irattárnak visszaküldte. Alperes ezek után a járásbírósághoz fordult ama ké­relemmel, hogy a felperesi ügyvéd költségeit állapítsa meg. A járásbíróság meg is állapította a költségeket, de a felperesi ügyvéd ezzel nem volt megelégedve és felfolyamodást adott be a törvényszékhez. A törvényszék a járásbíróság költségmegállapító végzését hatálytalanította azzal az indokolással, hogy a járásbíróságnak az ügy megszüntetése után nem állott jogában a felek jogviszonyait illetően sem a tőke, sem a járulékok tekintetében érdemleges határoza­tot hoznia. Ebbe a határozatba viszont az al­peres nem nyugodott bele, akinek b­lfolyamo­dása folytán a pozsonyi Ítélőtábla helyben­hagyta a törvényszék határozatát azzal az indokolással, hogy a törvény értelmében az ügyvéd csak a saját ügy­fele ellen, vagy az ügyfél csak a saját ügyvédjével szemben kér­ned a költségeik megállapítását. Közli: dr. Fürth Béla. Í közgazdaság. Új bankjegyek. A kormány tervbe vette, hogy még az idén néhány bankjegyet kivon a forgalomból. Különösen olyan bankjegyek­ről van szó, a­melyek alakja, papírminősége, vagy mintája a gyakorlatban nem vált be. Első­sorban a tíz, húsz és ötven szokásos banjegye­­ket vonják be, amelyek kicserélése az 1923, 1924. és 1925. évek folyamán fog megtörténni. A még forgalomban levő papír egykoronásokat ezüst koronákkal fogják helyettesíteni, s a papír­pénzt kivonják a forgalomból. Ez a kicserélés máris folyamatban van, mert 1922. december 31 én még körülbelül hatvanmillió egykoronás volt forgalomban, míg 1923. január végén ez az összeg leapadt ötvenkétmillióra. Új egykoroná­­sokat már egyáltalán nem gyártanak többé. Csehszlovák kereskedelmi kikötő Bu­dapesten. Hit­ik, hogy a Csehszlovák Duna­­gőzhajózási Társaság Budapest fővárostól par­tot bérel egy saját használatra szolgáló kikötő és raktárak építésére. Német—cseh Elba hajózási R.-T. egye­sült a Szász Cseh Gőzhajótársasággal. Az előbbi társaság, mely megfelelő tőkével ren­delkezik átveszi a Szász-csah­ Gőzhajótársaság hajóparkját. A szász cseh vállalat már évek óta osztalék nélkül zárja mérlegét, s mivel a vállalat így működését beszüntetni volt kény­telen, a Német-Cseh Elbehajózási Társaság pénzbeli segítségét veszi igénybe.­­ A Morva- Sziléziai Bank likuidálásánál a deficit a fel­állított mérleg szériát közel 170 millió korona. A banknak összesen 50 millió tőkéjét nemcsak hogy elnyeli a deficit, de mintegy 120 mil­liónyi hitelezői követelés fedezetlenül marad. Folyószámla hitelezők 50 millióval, pénzinté­zetek 119 millióval, magánbetegők 80 millió­val szerepelnek, úgy hogy az eredeti szanálási tervet megváltoztatni kénytelenek. * feiesdü. Lapkiadó; Spitzer Wie. ««Ginatotí SpiíaM «fctadof kítayrn'»osadátAt>««i Kobbí-j»**. Biztos sikerre vezet hirdetése, na a »Komáromi Lapok «-ban hirdet.

Next