Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-24 / 49-50. szám
•5»gffw«a*8*9-úl& ft&tolyai -^VilTTiagT' 'S ' . »'il'J ii'iiTi~1TBiii'.niMwi.i«' 49—BOssauk Osztőrtök, »984. Április 84« Öétteste*! &T &s © 2a»® sS ® s'éSk 6í4ékb*»SSSdyfews is vMékregsstai sxétkMiilésssh Spit* évre 8 1 I, lélém éé X. negyedévre 20 X» XXlfOldSm IS © íí. Eg?y** sxám *8?» * ®<l WliAr. VLAHTOTTA: TUBA JÁNOS. J?:;sa*xk9sztő: SAAL CZULA ár Szerkesztő: B&RAfäYAY JÓZSEF dr. ^MMiiiiiiAV^fiiiiii^ifrfi'ihr* •wmm«m»wa<. i iími lür i’ioíiwikniÉMiFi'MriiiBi 8*erke**t6ségét kiadóhivatal: Nátor si. 28., hoTá un a lap szellemi rétzét illető köiltményflk, l hirdetések, előfizetési ét hirdetési dijak stb. kOMenít'k Kéziratokat nem adnak rí »au. Megjihiníl írtrakisi tárcaszar ke*H tsítürtlMi it mutat ----1—-—*—* • • 1 -— ----irrTiTrnrm— t Ünnep után. Komárom, — április 25. A húsvéti ünnepek lezajlottak, ami talán nem is szabatos kifejezés, ha a történés csendben, az idő fatális múlásával megy végbe. Szeretteinket, kik látásunkra kisebb-nagyobb távolságokról idesereglettek, országokt választják el tőlünk. Ezek ámulattal hallgatták az eseményeket, amelyek itt, velünk történnek és könnyes szemekkel tekintettek arra a küzdelemre, amely itt a kisebbségi jogok védelmében folyik a hatalommal szemben. A régi jó idők, mint valami utolérhetetlen álmok tünedeznek el előlünk, amelyek csak álomban lehetségesek, de a valóságtól nagyon messze állanak. A régi jó idő, mikor a kenyér biztos volt és aki dolgozni akart, az dolgozhatott, mikor mindenki megélt a nyomorékon, agyon és munkára tehetetlenen kívül. A régi jó idő, amikor nem kutatták senkinek illetőségét és állampolgárságát és a törvények arra valók voltak, hogy azokkal a hatóságok a gyengének védelmére siessenek és a jogtalanságokat megszüntessék. Hova peregtek el ezek a termékeny szép esztendők, mi lett ezek gyümölcseivel? Mert tudjuk, hogy a mai lehetetlen társadalmi helyzetet az szülte, hogy embert és embert szembeállítanak és az örök harcot hirdetik osztály és osztály között. A nagy világégés, a béke nagy rombolása, országok és nemzetek feldarabolása az oka annak, hogy a lelki nyugalom és a békés munka lehetőségei elköltöztek közülünk. Azóta vizsgálják az emberek a nemzetiséget és a faji tartozást és azóta ül ki a gyűlölet az arcokra, azóta szorulnak a kezek ökölbe és vergődik tehetetlenül az igazság, azóta futott zátonyra a jog és szenvedett hajótörést a méltányosság. Beállunk a hétköznapok szomorú forgatagába és küzdünk a léttel, a megélhetés szörnyű kérdéseivel, az illetőség és állampolgárság feneketlen hordóiba hordjuk a vizet hajnaltól napestig és közben hallgatjuk szinte belefáradt közönnyel a jajokat, a zokszavakat és átkokat. Az ünnep csendjében minden elveszett. A templomokban feldugó zsoltár elnyelte panaszainkat, könyeinket és jajaink hangos szavát. Egy-két napra csend volt és béke itt a szivekben, éh miért is vannak a küzdés, harc hétköznapjai és miért nem élhetjük szabadon a békének, a munkának, a nyugodt életnek szépségei ünnepnapjait ? ! . .. = A sajtószabadság korlátozása ellen. A sajtó megrendi szabályozása igen élesen irányul a közszabadságok egyik legfontosabb ága eben, mely a szabadgondolatot korlátok közé szorítja és mag>fojtással fenyegeti. A csehszlovák szociáldemokrata munkás párt a húsvéti ünnepek alatt Mährisch Otrauhau kongresszust tartott, melyen mintegy 60 javaslatot fogadtak el. Egyik elfogadott rezolúcióban a kongresszus tiltakozását fejezte ki a sajtószabadság korlátozása, a cenzúra mostani kezelése ellen. II Mi illett mtiMiltB linói kalauzUi ! MinMi Irta: tír. Darer Iván. II. Közlemény. A honi illetőség automatikus megszerzése institúciójának eredete. A honi illetőség automatikus megszerzése a 10 § szerint a magyar jogban nem volt uj intézményes nem először volt megállapítva az 1886. évi XXII. t.-c. ben. 1876. évi V. t.-c. ből Ez abba a törvénybe az került bele. (6. §.) De ebben a törvényben sem volt nóvum, hanem át volt véve az 1871. évi XVIII. t.-c.-ből. (10. §) A honossági jog kérését Magyarországban kezdetben csak külömböző statuumok intézték, egységes törvényes eljárás nem volt. Az első törvény, amely kodifikálta az ezen anyagra vonatkozó előírásokat, az 1871. évi XVIII. t.-c. volt. Ezen törvény kormányjavaslata még nem ismerte a honossági jog automatikus megszerzésének intézményét; e szerint csak örökölni lehetett a honi illetőséget, vagy elfogadással szerezni. Minden polgár eredetileg azon községbe tartozott, amelyben születés idejében atyjának, illetőleg nem férjes anyjának illetősége volt. Ezen eredeti illetőségben változás csak akkor áll be, ha az illető más község kötelékébe volt felvéve. A magyar képviselőház különböző illetékes bizottságából alkotott központi bizottság átdolgozta ugyan ezt a törvényjavaslatot és a képviselőház magáévá tette a bizottság javaslatát, amelyből aztán lett a törvény (1871. XVIII. t. c ) Ez a törvény dr. Vita szerint a honi illetőségnek három fa*ját ismeri: 1. Eredeti illetőség, 2. Elfogadással szerzett illetőség, 3 Az esetben, amikor sem egyik, sem másik módon nem lehet az illetőjséget megállapítani, kétévi lakással és adófizetéssel (tehát kvalifikált lakás, tartózkodás) ; hallgatagon és kimondott felvétel nélkül szerzett illetőség (10. §). A L. K. B. nézete, hogy az 1871. XVIII. t. c. nem ismeri a honi illetőség ezen harmadik nemét és az 1886 XXII. t. c. 10. § ának rendelkezéseit és hogy ilyen rendelkezés legelőször csak a községek szervezésében 1886-ban tűnik fel, téves. Kitűnik ez nemcsak a kormányjavaslat és maga a törvény közti idézett különbségből, hanem a törvény rendszeréből is, amely sokkal világosabb, mint az 1886. évi, későbbi törvényben. Az 1871. évi XVIII. t.-c. legelőször az eredeti illetőségről intézkedik. Minden polgárnak abban a községben van illetősége, amelyben a törvény kihirdetésének napján tartozott (7. §). A nő férje illetőségét követi, de csak a házasság tényleges tartama ideje alatt. Arról, hogy mi történik, ha elváltak a hitvestársak, a törvény nem állapít meg semmit. Az özvegy csak akkor tartja meg férje illetőségét, ha 2 évi kvalifikált lakással másutt szerez automatice illetőséget. (8. §.) Itt kimondott utalás van a régi honi illetőség automatikus elvesztésére és az uj honi illetőség automatikus megszerzésére. A gyermekek illetősége a szülők illetősége szerint igazodik, de csak kiskorúságuk idejében. (9. § ) Az önjogúság megszerzése után két eset lehetséges. Vagy élt az illető a törvény kihirdetése napján s akkor megtartja továbbra születési illetőségét, vagy csak a törvény kihirdetése után születik meg s akkor önjogusága megszerzésével elvileg elveszti szülői illetőségét s lehetséges három eset: a) hogy az illető már mint kiskorú határozott községben lakott s ott adót fizetett, ezzel automatice, önjogusága megszerzésének napján a község polgárává lesz, vagy b) nem szerezvén ilyen illetőséget s elmenvén a községből, melyben született, megtartja szülői illetőségét addig, amig nem szerzett illetőséget másutt, vagy automatikus, vagy kimondott fölvétellel, c) végül az esetben, ha az illető más illetőséget nem nyert s szülőfalujában maradt lakni önjogúsága megszerzése után is, elveszti szülői illetőségét s nem nyer mást: a törvény itt világos hiányt mutat. Ilyen polgár a törvény szerint illetőség nélkül van, még pedig addig, mig nem szerez illetőséget, vagy automatice kvalifikált 2 évi lakással (10. §., a. pont), vagy sorozással (10. §, b. pont), vagy kimondott felvétellel valamely község kötelékébe (11. §.) Azután rendezi a törvény az u. n. kisegítő illetőséget, t. i. oly eseteket, melyekben az eredeti illetőség nem állapítható meg, mert az illető nem volt felvéve kimondottan sehol sem községi kötelékbe s ennek következtében egyéb a törvényben pontosan megállapított körülmények szerint nyert illetőséget. Első helyen említi itt a törvény az automatice szerzett illetőséget azzal, hogy valaki határozott községben lakott 2 évig, fizetett adót és nincs ellene törvényes kifogás. (10. §., a.) Akinél nem volt megállapítható, mely községbe tartozott a törv. kihirdetése napján, ennél a kétévi kvalifikált lakás ténye szabta meg az illetőséget. A honossági jog automatikus megszerzésének és megfosztásának intézménye ebben a törvényben rendszerint csak ezen esetekre vonatkozott, ez azonban az esetek túlnyomó többsége volt. Ott azonban, ahol a községi illetőség a törvény kihirdetése napján meg volt állapítható, nem volt lehetséges azt rendszerint automatikusan elveszteni, kivéve ez esetekben; a) az özvegy és b) kiskorú önjogúsága megszerzése után, (részleteket I. fönt) csak ezen esetekben volt a kvalifikált kétévi lakás az illetőség megszerzése kérdésében nem kisegítő, hanem önálló jogcím. Az 1871 évi törv. szerint tehát a honi illetőségi jog automatikus megszerzése rendszerint csak azok részére volt lehetséges, akiknek nem volt szigorúan megállapított honi illetőségük (eredeti vagy szerzett) Akinek ilyen ilyen illetősége volt, az rendszerint automatikusan másutt illetőséget nem szerezhetett, csak a fent említett két esetben. Más szóval: e törvény szerint automatikusan lehetett szererezni illetőséget, de automatikusan elveszteni nem, jobban mondva automatikusan csak kivételesen elveszthető. Ezt a kivételt, mint szabályt csak később foglalták törvénybe az 1876. évi V. t.-c. ben. Végül rendezte a törvény a községi kötelékbe kimondott felvétellel szerzett illetőséget. A 11. §. szövegezése a „a honi illetőség megszerezhető a község kötelékbe való felvétellel is". Nem hagy kétséget afelől, hogy az előző 10. §-ban elintézett eset az automatikus, tehát nem a i