Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-24 / 49-50. szám

•5»gffw«a*8*9-úl& ft&tolyai -^VilTTiagT' 'S ' . »'il'J ii'iiTi~1TBiii'.niMwi.i«' 49—BO­­ssauk Osztőrtök, »984. Április 84« Öétteste*! &T &s © 2a»® s­S ® s'éSk 6í4ékb*»S­SSdyfews is vMékre­gsstai sxétkMiilésssh Spit* évre 8­ 1 I, lélém éé X. negyedévre 20 X» XXlfOldSm IS © íí. Eg?y** sxám *8?» * ®<l WliAr. VLAHTOTTA: TUBA JÁNOS. J?:;sa*xk9sztő: SAAL CZULA ár Szerkesztő: B&RAfäYAY JÓZSEF dr. ^MMiiiiiiAV^fiiiiii^ifrfi'ihr* •wmm«m»wa<. i iími lür i’ioíiwikniÉMiFi'MriiiBi 8*erke**t6ség­ét kiadóhivatal: Nátor­ si. 28., hoTá un a lap szellemi rétzét illető köiltményflk, l hirdetések, előfizetési ét hirdetési dijak stb. kOMenít'k Kéziratokat nem adnak rí »au. Megjihiníl írtrakisi tárcaszar­ ke*H tsítürtlMi it mutat ----1—-—*—* • • 1 -— ----irrTiTrnrm— t Ünnep után. Komárom, — április 25. A húsvéti ünnepek lezajlottak, ami talán nem is szabatos kifejezés, ha a tör­ténés csendben, az idő fatális múlásával megy végbe. Szeretteinket, kik látásunkra kisebb-nagyobb távolságokról idesereglet­­tek, országokt választják el tőlünk. Ezek ámulattal hallgatták az eseményeket, ame­lyek itt, velünk történnek és könnyes szemekkel tekintettek arra a küzdelemre, amely itt a kisebbségi jogok védelmében folyik a hatalommal szemben. A régi jó idők, mint valami utolér­hetetlen álmok tünedeznek el előlünk, amelyek csak álomban lehetségesek, de a valóságtól nagyon messze állanak. A régi jó idő, mikor a kenyér biztos volt és aki dolgozni akart, az dolgozhatott, mikor mindenki megélt a nyomorékon, agyon és munkára tehetetlenen kívül. A régi jó idő, amikor nem kutatták senkinek ille­tőségét és állampolgárságát és a törvények arra valók voltak, hogy azokkal a hatósá­gok a gyengének védelmére siessenek és a jogtalanságokat megszüntessék. Hova peregtek el ezek a termékeny szép esztendők, mi lett ezek gyümölcsei­vel? Mert tudjuk, hogy a mai lehetetlen társadalmi helyzetet az szülte, hogy em­bert és embert szembeállítanak és az örök harcot hirdetik osztály és osztály között. A nagy világégés, a béke nagy rombolása, országok és nemzetek feldarabolása az oka annak, hogy a lelki nyugalom és a békés munka lehetőségei elköltöztek kö­zülünk. Azóta vizsgálják az emberek a nem­zetiséget és a faji tartozást és azóta ül ki a gyűlölet az arcokra, azóta szorulnak a kezek ökölbe és vergődik tehetetlenül az igazság, azóta futott zátonyra a jog és szenvedett hajótörést a méltányosság. Beállunk a hétköznapok szomorú forgatagába és küzdünk a léttel, a meg­élhetés szörnyű kérdéseivel, az illetőség és állampolgárság feneketlen hordóiba hordjuk a vizet hajnaltól napestig és köz­ben hallgatjuk szinte belefáradt közön­­nyel a jajokat, a zokszavakat és átkokat. Az ünnep csendjében minden elve­szett. A templomokban feldugó zsoltár elnyelte panaszainkat, könyeinket és jajaink hangos szavát. Egy-két napra csend volt és béke itt a szivekben, éh miért is van­nak a küzdés, harc hétköznapjai és miért nem élhetjük szabadon a békének, a munkának, a nyugodt életnek szépségei ünnepnapjait ? ! . .. = A sajtószabadság korlátozása ellen. A sajtó m­egrendi szabályozása ige­n élesen irá­­nyul a közszab­adságok egyik legfontosabb ága eben, mely a szabadgondolatot korlátok közé szorítja és mag>fojtással fenyegeti. A csehszlo­­vák szociáldemokrata munkás párt a húsvéti ünnepek alatt Mährisch O­trauhau kongresszust tartott, melyen mintegy 60 javaslatot fogadtak el. Egyik elfogadott rezolúcióban a kongresszus tiltakozását fejezte ki a sajtószabadság korlá­tozása, a cenzúra mostani kezelése ellen. II Mi illett mtiMiltB linói kalauzUi ! MinMi Irta: tír. Darer Iván. II. Közlemény. A honi illetőség automatikus megszerzése institúciójának eredete. A honi illetőség automatikus megszerzése a 10 § szerint a magyar jogban nem volt uj in­tézményes nem először volt megállapítva az 1886. évi XXII. t.-c. ben. 1876. évi V. t.-c. ből Ez abba a törvénybe az került bele. (6. §.) De ebben a törvényben sem volt nóvum, hanem át volt véve az­ 1871. évi XVIII. t.-c.-ből. (10. §) A honossági jog kérését Magyarországban kezdetben csak külömböző statu­umok intézték, egységes törvényes eljárás nem volt. Az első törvény, amely kodifikálta az ezen anyagra vonatkozó előírásokat, az 1871. évi­­ XVIII. t.-c. volt. Ezen törvény kormányjavas­­­­lata még nem ismerte a honossági jog automa­­­­tikus megszerzésének intézményét; e szerint­­ csak örökölni lehetett a honi illetőséget, vagy elfogadással szerezni. Minden polgár eredetileg­­ azon községbe tartozott, amelyben születés ide­­­jében atyjának, illetőleg nem férjes anyjának­­ illetősége volt. Ezen eredeti illetőségben vál­tozás csak akkor áll be, ha az illető más község kötelékébe volt felvéve. A magyar képviselőház különböző illetékes bizottságából alkotott központi bizottság átdolgozta ugyan ezt a törvényjavaslatot és a képviselőház magá­­­­évá tette a bizottság javaslatát, amelyből aztán­­ lett a törvény (1871. XVIII. t. c ) Ez a törvény­­ dr. Vita szerint a honi illetőségnek három fa­­*­ját ismeri: 1. Eredeti illetőség, 2. Elfogadással­­ szerzett illetőség, 3 Az esetben, amikor sem egyik, sem másik módon nem lehet az illető­­j­séget megállapítani, kétévi lakással és adófi­­­­zetéssel (tehát kvalifikált lakás, tartózkodás) ; hallgatagon és kimondott felvétel nélkül szer­­­­zett illetőség (10. §). A L. K. B. nézete, hogy az­­ 1871. XVIII. t. c. nem ismeri a honi illetőség­­ ezen harmadik nemét és az 1886 XXII. t. c. 10. § ának rendelkezéseit és hogy ilyen rendel­kezés legelőször csak a községek szervezésé­ben 1886-ban tűnik fel, téves. Kitűnik ez nem­csak a kormányjavaslat és maga a törvény közti idézett különbségből, hanem a törvény­­­ rendszeréből is, amely sokkal világosabb, mint­­ az 1886. évi, későbbi törvényben. Az 1871. évi XVIII. t.-c. legelőször az­­ eredeti illetőségről intézkedik. Minden polgárnak abban a községben van illetősége, amelyben a törvény kihirdetésének napján tartozott (7. §). A nő férje illetőségét követi, de csak a házas­ság tényleges tartama ideje alatt. Arról, hogy mi történik, ha elváltak a hitvestársak, a tör­vény nem állapít meg semmit. Az özvegy csak akkor tartja meg férje illetőségét, ha 2 évi kvalifikált lakással másutt szerez automatice illetőséget. (8. §.) Itt kimondott utalás van a régi honi illetőség automatikus elvesztésére és az uj honi illetőség automatikus megszerzésére. A gyermekek illetősége a szülők illetősége sze­rint igazodik, de csak kiskorúságuk idejében. (9. § ) Az önjogúság megszerzése után két eset lehetséges. Vagy élt az illető a törvény kihir­detése napján s akkor megtartja továbbra szü­letési illetőségét, vagy csak a törvény kihirde­tése után születik meg s akkor önjogusága megszerzésével elvileg elveszti szülői illetőségét s lehetséges három eset: a) hogy az illető már mint kiskorú határozott községben lakott s ott adót fizetett, ezzel automatice, önjogusága megszerzésének napján a község polgárává lesz, vagy b) nem szerezvén ilyen illetőséget s elmenvén a községből, melyben született, megtartja szülői illetőségét addig, amig nem szerzett illetőséget másutt, vagy automatikus, vagy kimondott fölvétellel, c) végül az esetben, ha az illető más illetőséget nem nyert s szülő­falujában maradt lakni önjogúsága megszerzése után is, elveszti szülői illetőségét s nem nyer mást: a törvény itt világos hiányt mutat. Ilyen polgár a törvény szerint illetőség nélkül van, még pedig addig, m­ig nem szerez illetőséget, vagy automatice kvalifikált 2 évi lakással (10. §., a. pont), vagy sorozással (10. §, b. pont), vagy kimondott felvétellel valamely község kötelékébe (11. §.) Azután rendezi a törvény az u. n. kisegítő illetőséget, t. i. oly eseteket, melyekben az ere­deti illetőség nem állapítható meg, mert az illető nem volt felvéve kimondottan sehol sem községi kötelékbe s ennek következtében egyéb a törvényben pontosan megállapított körülmé­nyek szerint nyert illetőséget. Első helyen em­líti itt a törvény az automatice szerzett illetősé­get azzal, hogy valaki határozott községben lakott 2 évig, fizetett adót és nincs ellene tör­vényes kifogás. (10. §., a.) Akinél nem volt megállapítható, mely községbe tartozott a törv. kihirdetése napján, ennél a kétévi kvalifikált lakás ténye szabta meg az illetőséget. A ho­nossági jog automatikus megszerzésének és megfosztásának intézménye ebben a törvényben rendszerint csak ezen esetekre vonatkozott, ez azonban az esetek túlnyomó többsége volt. Ott azonban, ahol a községi illetőség a törvény kihirdetése napján meg volt állapítható, nem volt lehetséges azt rendszerint automatikusan elveszteni, kivéve ez esetekben; a) az özvegy és b) kiskorú önjogúsága megszerzése után, (részleteket I. fönt) csak ezen esetekben volt a kvalif­ikált kétévi lakás az illetőség megszerzése kérdésében nem kisegítő, hanem önálló jogcím. Az 1871 évi törv. szerint tehát a honi illetőségi jog automatikus megszerzése rendszerint csak azok részére volt lehetséges, akiknek nem volt szigorúan meg­állapított honi illetőségük (eredeti vagy szer­zett) Akinek ilyen ilyen illetősége volt, az rend­szerint automatikusan másutt illetőséget nem szerezhetett, csak a fent említett két esetben. Más szóval: e törvény szerint automatikusan lehetett szererezni illetőséget, de automatikusan elveszteni nem, jobban mondva automati­kusan csak kivételesen elveszthető. Ezt a kivé­telt, mint szabályt csak később foglalták tör­vénybe az 1876. évi V. t.-c. ben. Végül ren­dezte a törvény a községi kötelékbe kimon­dott felvétellel szerzett illetőséget. A 11. §. szövegezése a „a honi illetőség megszerezhető a község kötelékbe való felvétellel is". Nem hagy kétséget a­felől, hogy az előző 10. §-ban elintézett eset az automatikus, tehát nem a i

Next