Kortárs, 1979. július-december (23. évfolyam, 7-12. szám)

1979 / 11. szám - FÓRUM - Bárdos László: Jegyzetek Ladányi Mihályról

Hogyan is értelmezhető e szerep a versalakítás, a vershelyzet létrehozása szempontjából ? A beszélő úgy jelenik meg, mint aki kószálás, járás-kelés közben észrevesz, megfigyel és ítélkezik. A szókészlet is tükrözi a magatartást: egyik leggyakoribb igéje - elsősorban önmagáról - a „kószálni”. Ez a mozgás, ez a dramaturgia egyúttal megkülönböztető értékké válik. Társadalmi-politikai lírájának azok a legsikerültebb darabjai, amelyekben az ő sze­mélyének részvételével többszereplős helyzet, jelenet bontakozik ki. A forradalmi költészet felhívó típusa, a közösséget mozgósító, de elvont helyzetű, jelenet nélküli líra nem sajátosan az ő világa (Himnusz, Spirituálé). Az igazi Ladányi-vers - mint mondjuk - helyzetből szüle­tik, a beszélő útjai közben elér valahová, észrevesz egy jelenséget, leírja, de közben mindvégig jelen van ő is. Ó szülőföld, nem fogadsz zászlókkal, ünneplő beszédekkel, csak bólintasz köszönésemre. ( Ó szülőföld) Szegényen kóborlok, szemem sarkig kitárva, én, Ladányi, a szigorú­ szavú. ( Ezer egy éj) Merengve csóváljátok fejeteket... .. .mert az illemkódexszel már megint olyasmit műveltem, amit pirulás nélkül ki sem tudnátok mondani. Káromkodva és boldogan dobom el hagyományaitokat. (Tárva-nyitva) Ez a csavargó azonban egyúttal költő. S e másik meghatározása ugyanolyan lényeges. Azt hihetnénk, amennyire negatív önstilizáció a csavargó szerepe, annyira pozitív a költőé. Csakhogy Ladányi csöppet sem emeli meg a maga költő mivoltát. Sőt, míg a csavargószerepet vállalja, s mint jeleztük, még büszke is rá, a költőét - a jelenkori költőét - inkább röstelli. A költőszerep, a költőéletmód versein végigvonul az egykori hősiesség és a mai átlagosság ellentéte. ...Mi, nyugdíj-jogosult költők, mit akarunk a kitépett fenyőkkel égre írni? ( E korban) ...Oly korban, amikor a megszokott ütemben ver a költők pulzusa is... (Esti séta) A költőéletmódhoz, költőszerephez tapadó hagyományos jellemzőktől megfosztott, köznapi költősorsot éri az irónia. A példa pedig a közélet hősi tetteiben résztvevő költő romantikus ideálja. Tehát mindkét önstilizáció - hiszen a költő is, a csavargó is az, mihelyt versbe fog­lalják - negatív irányú, deheroizáló törekvésre vall. A Ladányi- versek énje, beszélője igazán nem kezeli erkölcsi példaként saját magát. Nemcsak hogy egynek vallja magát a munkások

Next