Korunk 1969 (28. évfolyam)
1969 / 1. szám - TÉKA - Mihai Marinescu - Ştefan Fătulescu: Constantin Miculescu - Lászlóffy Csaba: Boszorkánykör
becsüli, ami azt jelenti, hogy valóban megközelítette a humanista értelemben vett „teljesség“ fogalmát. Az itáliai könyvtárak kivételével, a Corvinával egyetlen akkori európai könyvgyűjtemény sem versenyezhetett. A fennmaradt hiteles corvinák Mátyás halála után a gyarapítás lényegében megszűnt vagy egészen jelentéktelen volt, mégis a könyvtár 1526-ig a helyén maradt, sőt országos határozat is született, mely kimondotta, hogy a könyvtár az ország dicsőségére készült, és ezért semmit sem szabad elidegeníteni, de Corvin János az országnagyok ellenőrzésével elvihet a maga számára belőle könyveket. Corvin élt is ezzel az engedménnyel. Szolimán török szultán, miután 1526-ban győzelmet aratott Mohács mellett, Budát és Pestet is elfoglalta téka Mihai Marinescu—Ştefan Fătulescu Constantin Miculescu E könyvben egy nagy román fizikus élete és munkássága tárul elénk, azé az emberé, akinek céljai közé tartozott a fiatal fizikus-nemzedék tanítása, de szülőfalujának felemelése is. Az olvasónak alkalma nyílik megismerni Miculescu nemzetközi visszhangot kiváltó tudományos sikereit. A könyv írói számos inforrrtációt gyűjtöttek össze a nagy tudós életéről és munkásságáról, hazánk tudományos életének egyik előfutáráról. (Editura ştiinţifică, 1967.) Lászlóffy Csaba Boszorkánykor A költő harmadik verseskötete nem témáiban, de a verseket összekapcsoló sajátos gondolatiságában és művészi hangvételében egy ciklus egységével áll előttünk. Ezekben a versekben a fogamzást elindító köznapi élmény észrevétlenül telítődik, s az olvasó egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy a gondolatilag táguló kör mindannyiunk életét egybeöleli. Az előző kötetek sokféle hangja (s éppen ebből magyarázható bizonytalankodása) után a költő ezekben a versekben már nyugodt biztonsággal szól saját hangján. Frappáns verseiben térben és időben kifejeződő szimultán életérzéssel sorakoznak egymás mellé a múlt és jelen, öröm és bánat, boldogság és boldogtalanság érzései, amelyeket a felelősségét érző és felelősen élő ember jövőben bizakodó derűje fog egységbe. (Irodalmi Könyvkiadó, 1968.) Regiomontanus: Epitome Almagesti, Bécs, Nationalbibliothek