Korunk 1982 (41. évfolyam)
1982 / 5. szám - DOKUMENTUMOK - DÁNIELISZ ENDRE: Zilahy Lajos - Szalontán
Zilahy Lajos — Szalontán Nagyszalonta századfordulós művelődéstörténetével foglalkozva böngésztem át a Szalontai Lapokat. Az ez idő tájt gomba módra szaporodó, de egyhamar megszűnő kisvárosi kiadványok sorában ez az újság meglepően életerősnek bizonyult: 1889 és 1937 között, negyvennyolc éven át jelent meg. A gyökeres társadalmi és történelmi fordulatokat, gazdasági válságokat a tulajdonos nyomdászcsalád (Reich, majd magyarosítottan Székely) ügyessége, hozzáértése folytán vészelte át az újság. E vidéki sajtótermék a mai elvárásainkhoz mért alacsony színvonala ellenére — a helytörténetieken kívül jócskán tartalmaz művelődés- és irodalomtörténeti adatokat is. Ez utóbbiak sorából Rozvány Györgynek 1890 folyamán közzétett, Arany Jánoshoz kapcsolódó emlékezéssorozata emelkedik ki. E mostani tallózás újabb érdekes, értékes irodalomtörténeti adalékokat hozott felszínre. Kiderült, hogy Zilahy Lajos, a népszerű író művészi pályája e kisvárosi hetilap hasábjairól indulva ívelt a visszhangos sikerek felé. Ő is ebben az irodalmi hírű városban született, 1891. március 27-én, nem messze Arany János és Sinka István bölcsőhelyétől. Térképre rajzolva e jeles házakat, egyenlő szárú háromszöget kapunk, amelynek csúcspontjai a valós térben alig két-három percnyi sétával elérhetők. Érdekes lenne eljátszani a gondolattal, hogy bár egymás szomszédságából indultak, mégis a társadalmi törekvéseknek és az irodalmi irányzatoknak mennyire más-más útját választották. A nagy családú közjegyző fiát a helybeli református elemibe íratta, s ugyanitt végeztette vele a gimnázium alsó osztályait. Mivel a nagy múltú schola csak két év múlva kapta meg a főgimnáziumi rangot, tanulmányait Erzsébetvároson és Máramarosszigeten végezte 1905 és 1909 között, feltételezhetően rokoni vagy baráti környezetben. Apjának 1905. december 15-én bekövetkezett hirtelen halála sem szakította meg iskolázását, mert édesanyja — súlyos anyagi gondjai ellenére — befejeztette vele a gimnáziumot. Önéletrajzi írásában (Családi levelesláda, 1929) maga Zilahy meséli el, hogy amikor első kötete megjelent, egyik szépen bekötött példányát anyja elé tette. A könnyekig meghatódott mama ezekkel a szavakkal nyugtázta az irodalmi szárnypróbálgatást: „Szép, szép ez, fiam, de azért csak akkor lesz belőled ember, ha leteszed a doktorátust...“ Letette. Diplomás emberré vált, de boldogulását, világhírét irodalmi tevékenységének köszönhette. A Parnasszusra költőként indult. Az 1916-ban Singer és Wolfnernél megjelent Verseket a háború közvetlen élménye ihlette. Az azonban csak a Szalontai Lapok olvasgatása nyomán vált nyilvánvalóvá, hogy már évtizeddel annak előtte, kisdiákként eljegyezte magát Euterpével. Még tizenhatodik életévét sem töltötte be, amikor első verseit földijei, ismerősei nyomtatásban olvashatták. A Szalontai Lapok század eleji szerkesztője — fővárosi példa nyomán — meghonosította a tárcarovatot, így biztosítva a színt, az olvasmányosságot, és így nyújtott érthető és elérhető irodalmat a néhány száz olvasónak. Itt közölték (mindig az első oldalon) a kis Zilahy próbálkozásait, öt versét és egy novelláját, arányosan megosztva az 1907-es téli és nyári vakáció hetei között. (A most újraközöltek mellett itt találjuk a Virágokat szedtél... címűt, 1907. január 1-én és a Körülöttem .. .-et, 1907. január 13-án.) Témái a serdülőkorra jellemzőek: szerelem, halálvágy, fiúi emlékezés az elhunyt apára, elszakadás a megszokott környezettől, új élmények felkutatása, a természeti képek keltette kellemes hangulat, a látási érzetek, benyomások megörökítése. A felfokozott szentimentalizmus is életkorára jellemző; kedvét leli az érzelmek leírásában, és ezeket természeti képekkel asszociálja. Tárcanovellájában ez már egyeduralomra jut, sőt maga a választott környezet, a kispolgári lakás berendezése is érzelgősséget sugall. Az életről és a halálról, a boldogságról és a szomorúságról szóló reflexiójában gimnáziumi tanulmányai, olvasmányai tükröződnek. 390