Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-11-10 / 114. szám

SZERKESZTŐI ÉRTESÍTÉSEK. 1. Számos névtelen czikkekkel ostromoltatván naponként, egyszer mindenkorra kijelentjük, miképen olly iratokat, mellyek­­nek szerzői még előttünk sem fedezik föl nevöket, semmi figyelem­be nem veendünk. Nekünk, kik a lap szerkesztéséért felelősek va­gyunk, szükség a neveket mindig tudnunk, ha aztán valaki nevét közönség előtt titokban akarja tartani, annak a legszorosabb hallga­tást ígérünk, azon egy esetet kivéve , midőn a név fölfedezésére törvényes úton kényszeríttethetünk. 2. Tisztelt tudósítóinkat kérjük, hogy híreik közlésében pon­tosak és gyorsak legyenek,mert elavult híreket, mellyek már mint­egy a históriába mentek át, nem használhatunk. A tudósítások szerkesztésében velős rövidséget kérünk. Hosszas elmélkedésekre most sem idő,sem hely.Kérünk tovább olvasható írást, kivált a ne­vekre nézve. Felelős szerkesztő: Bajza József. 506 11III Táncsicsnak Horárik. Budapesten, november 7-kén. Minthogy a hozzádi nyílt levelelem átadásakor tapasztaltam, milly hiú vagy és mikép a gyanusítási ro­hamaidat is szent írásnak tartatni konokul követeled; minthogy másodszor engem ugyanakkor fenyegettél, hogy Szögyénit mentegetvén, önmagamnak ártandó vagyok; minthogy harmadszor a nyilt levelemre adott feleleted hiúságodat, nyerseségedet és boszúvágyadat még inkább kitünteté ; minthogy negyedszer személyed nem valami közönséges, hanem egy elvnek képviselője és a democratai zászlónak a nép közi elővivője: azért méltónak találtalak arra , hogy rólad a közönség előtt írjak; írok pedig azért, hogy hiúságodat megrójam, gyanusítási oktalanságodra figyelmeztesselek, félénktelenségemet előtted s ellened is bebizonyítsam és a de­­mocratia méltóságát megvédjem. October 20-kán kiadott „Munkások ujságá“-ban imigy írsz: „Mikor én kiutazni készültem, Szőgyéni épenséggel nem akart útilevelet adni.“ „Jó , hogy eszembe jutott, hol van ez a jó madár ? Apponyinak, Metternichnek, Latournak méltó czim­­borája ? „Ha a kitűzött időre haza nem jőne (jőnének), hogy jutalmát elvegye (elvegyék). ,,Van-e neki (nekik) jószága, mellyből legalább némi kárpótlást kapjon az ország.“ És, kinek értelmét ezen karvalypolitica, ezen, mások életével olly hidegvérüleg játszó gyanusítási nyomorúság kellemetlenül illette , nyilt levelet írtam neked , mellyben e következők is valának : „Barátom! legyünk igazságosak. Azért, hogy neked valaki, bizonyos körülmények közt, útilevelet nem akart adni (bár utóbb mégis kaptad), azt a valakit mindjárt odadobni konezál a népnek, nem követke­zetes (nem emberi).“ „Míg te nekem nem mutatod meg, hogy és mit vétett Szőgyéni a haza és nemzet szabadsága vagy jóléte ellen mártius óta, addig én őt nem fogom elítélni, sőt gyanúsítani sem.“ „Szőgyéni szolga volt és magasabb hatalomtól függött, jelenleg pedig „Revolutio kezdete óta úgy viselé és viseli magát itt hazánkban, mint legbuzgóbb hazafi. A nép közbi­rodalma következtében két községnek nemzetöri kapitánya, nemzetőreivel Rottnak serege ellen Fejérvár alatt táborozott; — tehát ember és magyar, ki előbbeni hivatalában hazafiságát el nem veszté és a honárulókkal ugyanegy sorba nem állíttatható.“ E nyilt levelemre te, bizonyosan csak mivel hiúságodat megsértetve gondolád , glossát csináltál illy­­képen, újságod 10-ik számában, October 31-kén: „Ha igaz, mit te Horárik Szögyéniről írsz , az arra mutat, hogy hazája iránti kötelességeit k­é­n­y­­telenségből ismerni kezdi.“ „Ha az valakinek mentségére szolgál, hogy ő egy még hatalmasabb szolgának volt szolgája , tehát egy illy hivatalszolga sem lehetne felelős, hanem e szerint csak magától a királytól származnék minden, és ez oly­­lyan elv, mit épen én vallok.“ „De azonban illy szolga, ha csupán eszközül engedi magát használni a haza ellen, vagy igen együgyű ostoba fráter, vagy pedig gazember.“ Ezen válaszodban , barátom , én valamit találtam, mi megismerhetlen nyers és igazságtalan; és valóban elszomorodva, remek logicádat maga meztelen természetességében s természetes meztelenségében nyilvá­nossá és híressé tenni elhatároztam, minden lépten a te okoskodási modorodat követe­n­­d­ő. Tételekbe rakva, okoskodásod igy hangzik: „Szőgyéni nekem, Táncsics Mihálynak, valaha passust nem akart adni, tehát Szőgyéni hazaáruló, gaz­ember stb.“ „Szőgyéni Apponyinak , Latorinak, Metternichnek méltó czimborája, azaz: akasztani való , mert ne­ Táncsics Mihálynak, útilevelet nem akart adni.“ „Hadd vegye el jutalmát, azaz : hadd akasztassék fel e jó madár , i gaz , csak épen azért, mivel ne­ Táncsicsnak , útilevelet épenséggel nem akart adni.“ „Szőgyéni világosan hazaáruló , mert nekem, Táncsicsnak, passust eltagadni merészelt.“ Így lehetne hosszúra variálni az egyetlenegy tényre alapított okoskodásodat, és soha sem fogna előjőni Szőgyéni ellen más vád, mint az a fatális , most már nevetséges passus, az a világfontosságú útilevél, pe­dig kizárólag a te útileveled. Én kérdeztem tőled: mit vétett ez a Szőgyéni honunk ellen mártius óta, vagy előtt ? Te nem új ténye­ket hoztál fel, hanem csak uj gorombaságokat, és uj „feszítsd fel“-t. — Ez igazság? ez emberiség? ez de­­mocratia ? Fontos, eldöntő tények helyett te azt fogod rá Szőgyéni polgárra , hogy most, midőn olly hazafilag és példásan viseli magát, hazája iránti kötelességeit kényt­el­enségből kezdi is­merni. Ezen ráfogás derék gyanusítást vitt, és sok m­a­­­i­t­­­á­t foglal magában ; fontosságából azonban sokat veszt, ha megemlékezünk, hogy szerinted e Szögyéni-féle haza iránti kötelesség nem tesz egyebet, mint „pas­­susadási, vagy passusmegtagadási kötelességet holott arról, hogy más hazafiai kötelességét sértette volna Sz., egy szót sem mondasz. De tegyük, te itt más kötelességeket is értettél, kérdelek : honnét tudod , hogy ezeket Sz. most épen csak kénytelenségből ismerni kezdi, holott Sz. nem­­kezdi ismerni hanem teljesíti igazán a honvédi kötelességet. — Ez tény; felvilágosítja, lelkesíti, vigasztalja és vezényli a népet; ez is tény. Ha azt mon­dod rá, hogy „kénytelenségből,“ akkor mondasz valamit, miről nem számolhatsz , illyesmit pedig elhatáro­­zólag állítani s vitatni, vagy roszszívűség, vagy bonzúló hiúság. Engedd meg, hogy fáraszszalak még tovább és nagyobbszerű tárgyra, az álladalmi „hivatalszolgák“ felelősségére átvezesselek. Te itt a felelősséget egész a királyig csigázod fel, és benne öszpontosítod a sze­rint , hogy az egész felelősség utóljára és egyedül a királyé. Te ezen következtetést az én mentegető észre­vételem nyomán tetted. Azonban én az én felelősségi elméleteiket neked nem egészen adtam elő. Az én okos­kodásom nem ott végződik, hol a te bölcseséged; nekem nem a király az utolsó felelős pont, hanem, ezen­túl az összes nép. Szerintem az utolsó felelősség a népé,­­ a nemzeté. Ha a nemzet ugyanis magát alattva­kém, kém, jóságban , jobbágyságban, vagy alkotványos, vagy alkotványtalan szolgaságban tartatja, az az ő dolga, fe­leljen ő maga is gyávaságáról, vagy oktalanságáról, vagy erőtlenségéről. De terheljük, kárhoztassuk a szolgákat — a hivatalnokokat — általában, mint te teszed, nem bánom; micsodák kerekednek akkor majd ez okoskodásodból? Illyenek: „Minden hivatalszolga az állodalomban — az alkotmányosban is — ollyan szolga , aki csupán esz­közül engedi magát használni a haza ellen.“ Innét aztán az is folyik , hogy „Minden álladalmi szolga vagy igen együgyű ostoba fráter, vagy gazember“ — mint példáúl Szőgyéni is, ki neked passust nem akart adni. Elved nyomán mi se bizonyosb mint, hogy Kossuth, Deák s. t. e. mind vagy együgyű ostoba fráterek vagy gazemberek, minthogy királynak — az alkotvány úgy hozván magával — szolgálatot, hűséget s job­bágyi készséget esküdtek. Elved nyomán ők is csupán eszközül engedik magokat használni a haza ellen, és igy ők is jó madarak, stb. Már ezek vakmerő s igazságtalan következtetések, talán magad is el fogod ismerni. Elved fonalán tovább a monarchiában egy okos és becsületes embernek sem kellene vagy szabadna hiva­talt elfogadni és viselni, mert azonnal vagy igen együgyű ostoba fráter, vagy gazember. Ha pedig így, akkor nem vállalkoznék egyetlen egy becsületes hazafi, egy értelmes, mivelt polgár sem, és a király vagy más czimü kényur, szépecskén hajdúkat, káplárokat, kanászokat, csikósokat, zsiványokat, k­ál h­a fűtőket és teherhordókat hívna meg alkalmasint tisztviselőknek, kormányzóknak, bíráknak, hadiparancsnokoknak stb. Mi lenne ez eset­ben a te politicádnak eredménye az illy országban, milly szép haladás, talán nem nehéz eltalálni. Megfontolván valójában a dolgot, végre csak ugyan te magad sem voltál más a volt monarchikus rend­szerünkben , mint szolga; te magad is csak használtattad magadat, az emberiség szentebb érdekei ellen az absolutisticus hatalom által. A hányszor valamilly iratodat ki akartad adni, mindannyiszor a censorhoz elmentél, folyamodtál, látottál futottál, szóval, mindent megtettél, mit a fenn­létezett alkotva , törvény és monarchikus hatalom, az úgynevezett alattvalóktól követelt. Ez csupa rész példa vala részedről — gyanusítási szellemedben véve a dolgot. — Azonban józanul ítélvén róla, voltál-e te azért vagy igen együgyű ostoba fráter , vagy gazember? Nem hiszem. Te magadat inkább ,.Egy rabnak“ czimezted a sajtószabadságról irt könyvecskédben ; de „ostobának“ nem , gazembernek sem, mert egyik sem volt volna igaz. Ládd önmagadat szépecskén amúgy megtiszteled, magadnak megbocsátasz , ellenben polgártársad iránt, ki szinte azon sorsnak engedelmeskedett, mellynek tenmagad, nincs elnézésed, nincs könyörülő szived, sőt igaz­ságod sem, hanem inkább marad, mint ha dühös volnál. Te Táncsics barátom, írtál könyvet „Hunnia függetlensége“; ebben a monarchiát minden bútorostól meg­tartani tanácsolod a magyarnak, mondd meg: miért igtattad bele azon híres elvet, hogy a Monarchiában min­den hivatalszolga csak haza ellen magát használtató eszköz, és így vagy igen együgyű ostoba fráter, vagy gaz­ember ? Ha akkor ezt nem tetted, miért teszed most ? ha pedig most teszed, miért nem állítod ugyan­azt ten­­magadról is, mint épen figyelmeztettelek Szóljunk őszintén. Az elv esztelenségét magad is belátod. Az együgyű ostoba fráterságon és gazemberségen kívül van még valami, mi a monarchiában hivatalos­­kodó és szolgálkodó egyéneket mentegetheti, becsületüket, hazafiságukat eltagadhatlanná teheti; ámbátor ki­vételek is vannak, de miknek mindenesetre tényeken kell alapulniok. — A viszonyok hatalma, bará­tom, amaz óriási, mindent összetartó , az egyéneket, téged is, bilincselő és szorító valami —, minek neve sors. Ennek gépezetében a legokosabb és legbuzgóbb hazafiak, legemberibb keblek is szegődnek gyakran szolgá­latba a zsarnokokhoz és működnek a súlyos sors enyhítésén és megrontásán, azon meggyőződésekben, hogy ha ők nem ragadják meg a kormányrudat, akkor aztán aljas lelkek markába kerülenk, és azon reményükben, hogy a zsarnokság épületéből legalább is egy téglát fognak kifeszíthetni. Te is csak igy gon­dolkoztál. Hogy gyanusítgatásaid iszonyuságát megéreztessem leveled , kérdtek, hogy tetszenék neked körfilbelől illyen mintád után font gyanúsítás: „Táncsics oka annak, hogy a baranyaiak és somogyiak olly könnyen és ba­rátságosan fogadók Jellachichot. Táncsics okozója annak , hogy országszerte annyi helyen, p. o. Békésben, a volt parasztság tömege nekik rohan a volt mágnásféle földbirtokosoknak, vagyonukat szomjazza , rombolja, a volt nemességet gyűlöli, azt üldözés és öldösés czéljává tűzi ki stb. ? (mint ezt a többi közt Munkások új­sága oct. 31 -ki számában Veszprémből adott levél is tanúsítja). Mit mondanál illy gyanúsításra, mit illy be­szédre ? Pedig én magam hallottam füleimmel. Hát ha még a te modorod szerint folytatnák, kiáltván: „Hol van ez a (néplázító) jó madár, ennek, meg ennek , tán Jellachichnak méltó czimborája ? hadd vegye el jutalmát! Van-e valami jószága , mellyből a hon némi kárpótlást kaphasson !“ Barátom, hogy éreznéd magadat, ha a gyanusítók i­lyeneket kürtölgetnének rólad és ellened ? Én hiszem, hogy ez rád nézve rágalom volna, de ez által csak akartam párhuzamban mutatni neked saját mesterségednek nagyszerűségét és gyönyörűséges­sé­g­é­t. Te bizonyosan szívesen veended ezen észrevételemet a te logicád felett , és fogsz szemesebb, em­beribb lenni gyanúsításidban, mellyek a legnyomorúltabb politicának tattyúi. Te népvezér, te népoktató vagy. Ez ritka szerencse. De e szerepben súlyos felelősség is fekszik, hogy a népet meg ne rontsd, rosz példával ne bőszítsd, sikamlós tanácscsal meg ne vesztegesd. Mert akkor átok fejedre, átok poraidra is ! E forradalmi időkben kivált, a gyanúsítás borzasztó , embertelen eszköz ; a gyanúsítottat halál torkába döntheti, családokat ártatlan és szerencsétlenekké , boldogtalanokká teheti, azokat a jobb ügytől elidegenít­heti, szíveiket elolthatlan bosszúvágyra gyújthatja, s ez úton a nemzet testületében csak halálanyagot gyűj­töget. A puszta gyanúsítás minket, szabadság és democratia embereit, csak a hitéitől és azon tisztelettől foszthat meg, mellyel minden népvezérnek bírnia kell, ki nemcsak bontani, hanem építni is komolyan szán­dékozik. Vádolni, azaz: indokolva s okadatolva idézni a souverain nép ítélőszéke elejébe akárkit, szabad, k­a ez a journalisticának tribuni szép joga; de gyanúsítani, azaz: indokolás, okadatolás nélkül oda hur­­e­­czolni polgárt a közönség birószéke elejébe, valóságos gyávaság és rágalom, melly a hirlapi irodalomnak és de-' democratiának csak gyalázatára válik. is- A forradalomnak lelke a szabadság, a szabadságnak lelke a democratia, a democratiának lelke az erény, n­ az erénynek lelke az igazság. De a gyanúsítás nem igazság, tehát erényhez sem vezet; és igy a democratiát a-,is mocskítja, a szabadságot is mérgezi, a forradalom felségességét is alacsonyítja. alr oicnUiQlnalr o ífrxr A fivnllíláchnn rstcv.t voholnolr A errA 1_ <*n/ItntUatn»1r « L/« f. Árverés. F. évi november 13-kán d. u. 3 órakor, kétsas­­uk­ra, Laszlovszky-féle 148. sz. a. házbani raktár­ban bőr, czukor , kávé, gummi stb., váltótörvény­széki végzés következtében, el fog árvereztetni. Pes­ten , 1848—iki november 9-kén. Kovács Pál, (455) (1,3) kiküldött végrehajtó. 1846-ik évi november 19-kán a telek­hivatalban fog ár­vereztetni. Kósa Lajos, (443) (1,3) tömeggondnok. Egy k­in­te jó karban hely szűke miatt van eladó, az Üllői úton, Schwendtner Mihály féle kertben 432-dik szám alatt. (453) (1,2) Hirdetmény. A magyar kereskedelmi bank igazgatóságától i. e. nov. 12-ére az alapszabályok változtatásainak előterjesztése végett összehívott közgyűlés a fen­­forgó körülmények miatt nem tartathatván; erre ügyesb idő megérkezésével a bank igazgatóság ezen gyűlés határidejét nyilvános hirdetmény által köztudomásul adandja. — Kelt Pesten oct. 30-án 1348. Valero Antal i­. p. Bank-kormányzó. Jálics Ferencz A. s. k. (433) (2,2) Bank-igazgató. Bu­da vára ország­ház-utczá­ban 121. szám alatti ház, nemkülönben Buda országúti 337-ik szám alatti házhely a hozzá tartozó 7/1-nyi rókushe­­gyi szőlővel néhai Hinka József csődtömege részére Hirdetmény. A magyar hadügyministerség a hadsereg 1849-dik évbeni élelmeztetésére, előgondoskodás tekintetéből gabnakészletet akar gyűjteni, és ez által a gabnabir­­tokosoknak és termesztőknek nélkülözhető termésük­nek eladására alkalmat nyújtani. A beszerzés árlejtés nélkül, biztosított s pecsételt írásbeli ajánlatok (Offerte) útján történik. A gabna következő katonai élelmezési tárakba szál­lítandó, a ugyan:* 1- szer. 10.000 pozsonyi mérő tiszta búza, 20.000 „ „ kétszeres, 20.000 „ „ rozs és 50.000 „ „ zab egy harmadrész­szel a budai, a két harmadával a pesti élel­mezési tárakba. 2- szer. 1000 pozsonyi mérő kétszeres, 3000 „ „ rozs és 3000 „ „ zab az esztergomi élel­mezési tárba. 3.000 pozsonyi mérő kétszeres, 7.000 „ „ rozs és 15.000 „ „ zab a mócsi élelme­zési tárba. E gabnanemük tiszták, szárazak és dohosságnélkü­liek legyenek; továbbá egy pozsonyi mérő tiszta búza legalább 80, egy­ póza­ mérő kétszeres 77, egy po­zsonyi mérő rozs 76 és egy pozs. mérő zab legalább 45 fontot nyomjon. A szállítási ajánlatok vagy az egész gabnamennyi­­ségre, vagy kisebb részletekre történjenek. A ter­mesztők 500 póza­­mérőn alóli gabnamennyiséget is­­szór­ ajánlhatnak s igy e szállításban részt vehetnek. A szál­lítást a fentebbi élelmezési tárakba három részletek­ben kell teljesíteni, s ugyan egy negyedrész 1848-iki december 5-kéig, három nyolczadrész 1849-iki ja­nuár 15-kéig, és a még hátra levő három nyolczad­rész ugyanazon évi február végéig. A vállalkozók írásbeli ajánlataikat 1848-iki november 20-káig leg­­felebb 11 óráig szíveskedjenek a hadügyministerség­­ mint élelmezési osztályában (második emelet) benyújtani. A­telek Később érkezendő ajánlatok tekintetbe nem vétetendnek. A kérdéses ajánlatokban a szállítandó gabna nemre, mennyiségre s súlyra nézve világosan tétessék ki, a kívánt ár pedig betűkkel kihrassék. Továbbá minden ajánlatban ama nyilatkozat tartal­­maztassék , hogy az ajánlkozó magát a szokott szer­ződési feltételeknek alája veti. Minden ajánlattal bánatpénz vevény mellett leend át­adandó , melly bánatpénz vagy készpénzből, vagy e bánatpénznek valami álladalmi pénztárnál történt le­tételéről szóló nyugtatványból (Deportten-Schein), vagy az ajánlat keretekor divatozott folyam (Coura) szerint számítandó státuspapírokból, vagy végre be­­táblázott biztosítéki (Hypotheken) s jótállási okleve­lekből állhat. A bánatpénz a szállítandó jószág értékének , melly az ajánlatár szerint kivetendő, 5 százalékát tegye. Az ajánlatok kellően bepecsételve adassanak át, s kívülről e felirattal láttassanak el: „Gabnaszállítási ajánlat.“ Minden ajánlatok a személyesen megjelenendő ajánl­­adtathatnak , a bán­atpénz vevény mellett azonnal fó visszaadatni; azoké pedig, kiknek ajánlatuk el jön fo­gadva , a biztosíték (Caution) letételéig vissza fog tartóztatni. Azokkal, kik a szállítást megtartják, a budai élel­mezési intézet részérül a szerződés szokott módon azonnal meg fog köttetni, melly hivataláéi szintúgy, a pesti élelmezési intézetben a szerződési féltés mindenkor betekinthetek. A szerződés köttetésekor a vállalkozó a szállítandó gabna értékének 10 százalékát tartozna biztosítékul a bánatpénznél említett módon letenni. A bánatpénz e biztosítéknak részét teheti, ha a vállalkozó aztán in­kább vissza nem venné a a biztosítékot más módon letenné. Biztosítéki vagy jótállási okleveleknek (Hypothekar- Urkunden) a vállalkozó költségén kell betábláztatva lenniök. A biztosíték letétben marad mindaddig a budai élel­mezési intézet pénztáránál, míg a szerződés teljesítve nem leend. A szállított gabna ára a budai élelmezési intézet részéről fizettetik ki, azon gabnamennyiség mindaz­­által, melly a mócai élelmezési zárba szállíttatik, a ko­máromi élelmezési intézet részéről is fizettethetik ki. Azon esetre , ha a szerződés meg nem tartathat­nék , joga lenne a hadügyministerségnek illetőleg a budapesti, a Mócsra nézve a komáromi élelmezési intézeteknek, a szállítási maradványt vállalkozó költsé­gén bárhol, és bármilly áron bevásárolni, a a vállal­kozók előtt egy ministerségi bizottmány által fognak kozó sz­inten keletkezhető nagyobb kiadások miatt a kinyittatni, felolvastatni, az árra a bánatpénzre nézve magyar kincstárt nemcsak biztosítékával, hanem ön­­megvizsgáltatni, jegyzőkönyvbe iktattatni és ugyanazon­­nek elégtelensége esetében ingó­s ingatlan vagyona­­bizottsááág által haladéktalanul határoztatni. Ival is kártalanítani tartoznék. Budapesten, november Azon ajánlkozóknak, kiknek ajánlataik el nem fo-15-kén 1848. (449) (2,3) Nyomtatja: Kozma Várai.

Next