Köztelek – 1894. 53-103. szám

1894-11-14 / 91. szám

Gróf Károlyi Sándor ő exc­ellencziájának van indítványa, felkérem tehát őt annak előadására. Gróf Károlyi Sándor: Tisztelt Választ­mány! A kérdés, a­melynek a közgyűlésen elő kell fordulnia, a közgyűlés legalitása. A mai helyzet az, hogy a múlt közgyűlés 14 napi határidőre tűzte ki a mai közgyűlés megtartását. Az alapszabályok azt mondják, hogy 15 nap közbenhagyásával tűzendő ki egy új közgyűlés. Hát itt már egy napi hézag van. A közgyűlés határozata ma két hete hozatott, nem jelenhetett meg azonban a fel­hívás a hivatalos közlönyben azon napon, hanem csak ,három nap múlva. Így tehát körülbelül három nap késedelemmel maradt el a hirdetés, mely ennélfogva nem egészen korrekt. Hozzájárul ezekhez még valami. A köz­gyűlés nem volt jogosult közgyűlést össze­hívni, neki csak arra lett volna joga, hogy az el­nökséget vagy ennek nem létében a választ­mányt felhívja, hogy közgyűlést hirdessen. Ezt se tette, hanem megbízta az igazgatót, hogy ő hívjon össze két hétre egy rendkívüli közgyűlést. A mai közgyűlésen tehát egy tagnak felszólalása, ellenkezése elég volna arra, hogy az egész aktus vicitáltassék annak minden következményeivel együtt. Azon hitben va­gyok tehát, hogy a mai közgyűlés összehí­vása nem lévén legális, ezt a közgyűlés elején el kell mondani és a közgyűlés kom­petens nem levén, oszoljék szét, S a választ­mány kötelessége lesz egy új közgyűlés hir­detése. Ajánlom indítványomat elfogadásra. Gróf Szapáry Gyula elnök: Minthogy az alapszabályok magyarázásáról van szó, méltóztassék hozzájárulni, hogy az alapsza­bályok ide vágó szakaszai felolvastassanak. (Helyes!) Felkérem ennélfogva igazgató urat, hogy a 12., 13., 1­5. és 18. §§-okat felolvasni szíveskedjék. Forster Géza igazgató felolvassa a pontokat. Gothard Sándor­ tökéletesen osztaná gróf Károlyi nézetét akkor, ha új közgyűlésről volna szó, de akik a múltkor jelen voltak, mindnyá­jan tudják, hogy ott az első indítvány az volt, hogy a közgyűlés elnapoltassék s csak azután vettetett fel az az indítvány, hogy 14 nap múlva folytassuk a közgyűlést. Szóló tehát a mai közgyűlést a múltkori folytatá­sának tartja. Mivel az eset áll fenn, melyre az alapszabályok határozott intézkedést nem tartalmaznak, tehát az alapszabályok inter­pretác­iójának van helye. Erre pedig szerinte a közgyűlés jogosult; ne hozzunk tehát ha­tározatot, mert ez jogkörünkbe nem tartozik, hanem tegyük át a közgyűlés elé, és ha a folytatólagos közgyűlés tárgyalni kívánja az ügyeket, ebbeli ténykedésében őt a választ­mánynak megakadályozni nem lehet. Ivánka O­szkár: egy közgyűlésnek sem lehet joga magát permanensnak tartani. A meghívó egy új közgyűlésre küldetett szét, ez tény és semmiképp magyarázni nem le­het. Mivel pedig az alapszabályok a köz­gyűlés összehívásánál betartva nem lettek, önként következik ebből, hogy a közgyűlés határozatképes se lehet. Csatlakozik gróf Károlyi indítványához: Dr. Bodiczky Jenő. Itt kiemeltetett az, hogy az alapszabályokat interpretálni a közgyűlésnek van joga. Méltatlannak tartja, hogy a tagok alapszabályellenesen ide csődit­tetnek. Ki felelős azért, hogy ilyen félszeg­helyzetbe jutottunk­­? Ez arra vezethető vissza, hogy a­kik e gyűlést összelátták, vagy nem ismerték az alapszabályokat, vagy nem jól értelmezték. Igazgató: a közgyűlésen felszólaltam, hogy 15 napra tűzessék ki az új közgyűlés, azonban felszólalásom ügyeimen kívül hagya­tott, mert a közgyűlésen az állíttatott, hogy a közgyűlés ily kérdésben jogosult határozni és így szóló mulasztással nem vádolható. Gróf Szapáry Gyula elnök konstatálja, hogy csak november 16-án lett volna az alapszabályok értelmében a közgyűlés tartható. Igazgató felolvassa a mult közgyűlés jegyzőkönyvének az összehívásra vonatkozó részét. Nagy Dezső elismeri, hogy a mult köz­gyűlésen indítványozta a gyűlésnek más napon való folytatását. De ez nem fogadta­tott el. Bujanovich Sándor: A felvetett indít­vány felett vitatkozni a közgyűlés jogkörébe tartozik, itt tehát szerinte mellőzendő minden diszkusszió. Gróf Szapáry Gyula elnök­ igazat ad előtte szólónak, nem is akként tette gróf Károlyi indítványát, hogy az vitatkozás alap­jául szolgáljon, hanem azért, hogy azt a választmány a közgyűlés elé vigye. Scitovszky János: Miután itt a legalitás forog koc­kán, méltóztassék ez indítványt a közgyűlési tárgysorozat előtt előterjeszteni. Berczes Dezső: Én azt kívánnám, hogy az indítvány előterjesztését más vállalja ma­gára, m­ert gr. Károlyi Sándor­­ kegyelmes­sége proponálta a 14 n­ap múlva a közgyűlés tartását és akadhat olyan ember, a­ki ezt akként magyarázná, hogy itt valami taktika készült és bizonyos színezete van a do­lognak. Gróf Károlyi Sándor: Én proponáltam a közgyűlésnek 14 napra való megtartását, méltóztassék reám hárítani, eltűröm. Gr. Szapáry Gyula elnök, hogy ki ter­jeszsze elő az indítványt az közömbös, de figyelemre méltó Scitovszky János megjegy­zése. Napirenden van gróf Bethlen lemondó levele, mely szintén nem tárgyalható s igy az alapszabály értelmében úgyis két közgyűlést kellene tartani, míg elnököt választhatunk. Szerintem, ha a közgyűlésnek tudomására hozzuk a lemondást, a választmánynak már jogában fog állam­ kitűzni az elnökválasztást. Bujanovich Sándor: a lemondó levelet nem tartja olyannak, a­mely hivatva van érdemleges határozatot provokálni. Az egé­szen közömbös, hogy a levél mikor olvasta­tik fel, a lemondás beadatott, tehát felfogá­som szerint az elnökválasztó közgyűlés ki­tűzhető. (Helyes.) Galgóczy Károly­ a levelet felbontandó­nak véli már csak azért is, mert gróf Beth­len András a levelet egyenesen a 11-diki közgyűléshez intézte. Gróf Szapáry Gyula elnök­ összegezi a nyilvánított véleményeket s mint a választ­mány megállapodását, konstatálja azt, hogy gróf Bethlen lemondása a közgyűlésnek tudo­mására hozassék, de a levél, melyben való­színűleg a lemondás indokoltatik ne olvas­tassék fel. (Helyeslés.) Ezzel az ülést berekeszti. Köztelek, 1894. november 10. A kolozs-monostori m. kir. gazdasági tanintézet 25 éves jubileuma. November hó 15-én ünnepli meg a kolozs-monostori gazdasági tanintézet meg­nyitásának 25 éves évfordulóját s ezen a napon a tanintézet igazgatósága és tanári testülete ünnepélyt rendez, melyre egybe­gyülnek a tanintézet egykori hallgatói az Alma-Mater körében, hogy kegyelettel áldoz­zanak a nevelő anya emlékének s meghall­­­­gassák negyedszázados történetét, meglás­sák negyedszázados fejlődését. Ehhez az emlékünnepélyhez lapunk is hozzá kiván járulni az által, hogy a taninté­zetnek s az azt vezető férfiaknak képét adja s rövid vonásokban vázolja a tanintézet 25 éves működését. A tér, a melyen állunk, az ügy, a melynek szolgálatában­ vagyunk nemcsak feljogosít bennünket, de kötelességünkké is teszi, hogy ebben az ünnepben mi is részt vegyünk. Mert örvendenünk kell minden intézmény fejlődésének, mely hazai mező­gazdaságunk emelésére szolgál. A gazdasági szakértelem terjedése kétségkívül elsőrendű fontosságú mezőgazdasági haladásunkra. Ezért kötelességünk nekünk is hozzájárulni azon ünnephez, a­melylyel a kolozs-monostori tan­intézet huszonöt évi munkálkodását ün­nepli meg. Osztozunk azoknak ürömében, a­kik ezt az ünnepélyt rendezik s a­kik ennek ré­szesei. Nem tartjuk hivalkodásnak az ünnep­lést, mert nagy idősor nehéz munkájára tekinthetnek vissza az intézmény munkásai s a jól végzett munka után jogos a vissza­tekintés és egy perezre a megállapodás, melynek második alkalmát megérni alig adatik meg a most örvendőknek. És ez ünnepély megtartását jogosulttá, szükségessé tette a tanintézet volt hallgatóinak az Alma-Mater és vezetői és tanárai iránt való kegyelete és szeretete, a­kik részt kértek maguknak az örömből, a­kik sok év után viszontlátni kívánták egymást még egyszer az anya örömünnepén. Legyenek üdvözölve részünkről is ez alkalomból a jóhírű tanintézet vezetője és jeles tanárai, legyenek üdvözölve a tanintézet nagyszámú egykori s most ünneplő hallgatói, a­kikben a haza mezőgazdasága oly sok buzgó és jeles munkást nyert, a­kik álta­lános gazdasági haladásunk bajnokai lettek. Arról a gazdasági tanintézetről, mely 1869. évi november hó 15-én kezdette meg üdvös működését csak jót és szépet hallott közönségünk. Hazai többi jeles gazdasági tanintézeteinek közül a kolozs-monostori in­dult meg uj iránynyal, azzal t. i., hogy az elméleti oktatás előtt a tanulók gyakorlati beavatását is feladatává tette, hogy így ezen annyira nehéz szakoktatás sikerét mi­nél jobban biztosítsa. Ennek a tanintézet­nek mintájára lettek 1875-ben a korábbi felsőbb czimű kereszthelyi és debreczeni (1868) tanintézetek átalakítva és ennek a mintájára lett a kassai tanintézet is (1875) szervezve. Kodolányi Antal első igazgatóra háram­lott a feladat ezt a tanintézetet az uj ok­tatási irányban szervezni és megalkotni. Sok nehézséggel járt ez a munka, a tanintézet részére az erdélyi kath. tanulmányi urada­lomtól az állam által 30 évre haszonbérbe vett 750 holdas kolos-monostori birtokon, mely akkoriban rendezetlen volt és egy tanintézetnek megfelelő berendezéseket tel­jesen nélkülözte. Kormányunk áldozatkészsége mellett is több év nehéz munkája kellett ahhoz, hogy itt a gazdasági tanítás alkalmas helye létesíttessék. 1873. évben elkészülvén a tan­intézet főépülete, a tanítás legnagyobb aka­dályai is megszűntek s ettől kezdve számit­hatja a tanintézet eredményesebb éveinek sorozatát. Kodolányi Antal egészségi okok­ból 1873-ban kénytelen volt a szaktanítási pályától végkép megválni. Utódja 1874/5. tanév alatt Lakner József len s ő utána 1875 óta a vezetés tisztje Vörös Sándorra szállott át, a ki 1870. évtől kezdve, mint tanár és gazdasági intéző s 1875. év óta, mint igaz­gató szolgálja és vezeti egész lelki odaadás­sal a tanintézet ügyeit. A kik ennél a tanintézetnél a 25 év alatt a tanítás munkáját végezték, a követ­kező névsorban sorolhatjuk elő. A kolozs-monostori tanintézetnél működött és működő tanárok. Kodolányi Antal igazgató 1869—1873. Timár Károly intéző 1869—1870. Föld­birtokos Vízaknán. Dr. Entz Géza r. tanár 1869—1872. Bz- 1621

Next