Köztelek – 1894. 53-103. szám
1894-11-14 / 91. szám
Gróf Károlyi Sándor ő excellencziájának van indítványa, felkérem tehát őt annak előadására. Gróf Károlyi Sándor: Tisztelt Választmány! A kérdés, amelynek a közgyűlésen elő kell fordulnia, a közgyűlés legalitása. A mai helyzet az, hogy a múlt közgyűlés 14 napi határidőre tűzte ki a mai közgyűlés megtartását. Az alapszabályok azt mondják, hogy 15 nap közbenhagyásával tűzendő ki egy új közgyűlés. Hát itt már egy napi hézag van. A közgyűlés határozata ma két hete hozatott, nem jelenhetett meg azonban a felhívás a hivatalos közlönyben azon napon, hanem csak ,három nap múlva. Így tehát körülbelül három nap késedelemmel maradt el a hirdetés, mely ennélfogva nem egészen korrekt. Hozzájárul ezekhez még valami. A közgyűlés nem volt jogosult közgyűlést összehívni, neki csak arra lett volna joga, hogy az elnökséget vagy ennek nem létében a választmányt felhívja, hogy közgyűlést hirdessen. Ezt se tette, hanem megbízta az igazgatót, hogy ő hívjon össze két hétre egy rendkívüli közgyűlést. A mai közgyűlésen tehát egy tagnak felszólalása, ellenkezése elég volna arra, hogy az egész aktus vicitáltassék annak minden következményeivel együtt. Azon hitben vagyok tehát, hogy a mai közgyűlés összehívása nem lévén legális, ezt a közgyűlés elején el kell mondani és a közgyűlés kompetens nem levén, oszoljék szét, S a választmány kötelessége lesz egy új közgyűlés hirdetése. Ajánlom indítványomat elfogadásra. Gróf Szapáry Gyula elnök: Minthogy az alapszabályok magyarázásáról van szó, méltóztassék hozzájárulni, hogy az alapszabályok ide vágó szakaszai felolvastassanak. (Helyes!) Felkérem ennélfogva igazgató urat, hogy a 12., 13., 15. és 18. §§-okat felolvasni szíveskedjék. Forster Géza igazgató felolvassa a pontokat. Gothard Sándor tökéletesen osztaná gróf Károlyi nézetét akkor, ha új közgyűlésről volna szó, de akik a múltkor jelen voltak, mindnyájan tudják, hogy ott az első indítvány az volt, hogy a közgyűlés elnapoltassék s csak azután vettetett fel az az indítvány, hogy 14 nap múlva folytassuk a közgyűlést. Szóló tehát a mai közgyűlést a múltkori folytatásának tartja. Mivel az eset áll fenn, melyre az alapszabályok határozott intézkedést nem tartalmaznak, tehát az alapszabályok interpretációjának van helye. Erre pedig szerinte a közgyűlés jogosult; ne hozzunk tehát határozatot, mert ez jogkörünkbe nem tartozik, hanem tegyük át a közgyűlés elé, és ha a folytatólagos közgyűlés tárgyalni kívánja az ügyeket, ebbeli ténykedésében őt a választmánynak megakadályozni nem lehet. Ivánka Oszkár: egy közgyűlésnek sem lehet joga magát permanensnak tartani. A meghívó egy új közgyűlésre küldetett szét, ez tény és semmiképp magyarázni nem lehet. Mivel pedig az alapszabályok a közgyűlés összehívásánál betartva nem lettek, önként következik ebből, hogy a közgyűlés határozatképes se lehet. Csatlakozik gróf Károlyi indítványához: Dr. Bodiczky Jenő. Itt kiemeltetett az, hogy az alapszabályokat interpretálni a közgyűlésnek van joga. Méltatlannak tartja, hogy a tagok alapszabályellenesen ide csődittetnek. Ki felelős azért, hogy ilyen félszeghelyzetbe jutottunk? Ez arra vezethető vissza, hogy akik e gyűlést összelátták, vagy nem ismerték az alapszabályokat, vagy nem jól értelmezték. Igazgató: a közgyűlésen felszólaltam, hogy 15 napra tűzessék ki az új közgyűlés, azonban felszólalásom ügyeimen kívül hagyatott, mert a közgyűlésen az állíttatott, hogy a közgyűlés ily kérdésben jogosult határozni és így szóló mulasztással nem vádolható. Gróf Szapáry Gyula elnök konstatálja, hogy csak november 16-án lett volna az alapszabályok értelmében a közgyűlés tartható. Igazgató felolvassa a mult közgyűlés jegyzőkönyvének az összehívásra vonatkozó részét. Nagy Dezső elismeri, hogy a mult közgyűlésen indítványozta a gyűlésnek más napon való folytatását. De ez nem fogadtatott el. Bujanovich Sándor: A felvetett indítvány felett vitatkozni a közgyűlés jogkörébe tartozik, itt tehát szerinte mellőzendő minden diszkusszió. Gróf Szapáry Gyula elnök igazat ad előtte szólónak, nem is akként tette gróf Károlyi indítványát, hogy az vitatkozás alapjául szolgáljon, hanem azért, hogy azt a választmány a közgyűlés elé vigye. Scitovszky János: Miután itt a legalitás forog kockán, méltóztassék ez indítványt a közgyűlési tárgysorozat előtt előterjeszteni. Berczes Dezső: Én azt kívánnám, hogy az indítvány előterjesztését más vállalja magára, mert gr. Károlyi Sándor kegyelmessége proponálta a 14 nap múlva a közgyűlés tartását és akadhat olyan ember, aki ezt akként magyarázná, hogy itt valami taktika készült és bizonyos színezete van a dolognak. Gróf Károlyi Sándor: Én proponáltam a közgyűlésnek 14 napra való megtartását, méltóztassék reám hárítani, eltűröm. Gr. Szapáry Gyula elnök, hogy ki terjeszsze elő az indítványt az közömbös, de figyelemre méltó Scitovszky János megjegyzése. Napirenden van gróf Bethlen lemondó levele, mely szintén nem tárgyalható s igy az alapszabály értelmében úgyis két közgyűlést kellene tartani, míg elnököt választhatunk. Szerintem, ha a közgyűlésnek tudomására hozzuk a lemondást, a választmánynak már jogában fog állam kitűzni az elnökválasztást. Bujanovich Sándor: a lemondó levelet nem tartja olyannak, amely hivatva van érdemleges határozatot provokálni. Az egészen közömbös, hogy a levél mikor olvastatik fel, a lemondás beadatott, tehát felfogásom szerint az elnökválasztó közgyűlés kitűzhető. (Helyes.) Galgóczy Károly a levelet felbontandónak véli már csak azért is, mert gróf Bethlen András a levelet egyenesen a 11-diki közgyűléshez intézte. Gróf Szapáry Gyula elnök összegezi a nyilvánított véleményeket s mint a választmány megállapodását, konstatálja azt, hogy gróf Bethlen lemondása a közgyűlésnek tudomására hozassék, de a levél, melyben valószínűleg a lemondás indokoltatik ne olvastassék fel. (Helyeslés.) Ezzel az ülést berekeszti. Köztelek, 1894. november 10. A kolozs-monostori m. kir. gazdasági tanintézet 25 éves jubileuma. November hó 15-én ünnepli meg a kolozs-monostori gazdasági tanintézet megnyitásának 25 éves évfordulóját s ezen a napon a tanintézet igazgatósága és tanári testülete ünnepélyt rendez, melyre egybegyülnek a tanintézet egykori hallgatói az Alma-Mater körében, hogy kegyelettel áldozzanak a nevelő anya emlékének s meghallgassák negyedszázados történetét, meglássák negyedszázados fejlődését. Ehhez az emlékünnepélyhez lapunk is hozzá kiván járulni az által, hogy a tanintézetnek s az azt vezető férfiaknak képét adja s rövid vonásokban vázolja a tanintézet 25 éves működését. A tér, a melyen állunk, az ügy, a melynek szolgálatában vagyunk nemcsak feljogosít bennünket, de kötelességünkké is teszi, hogy ebben az ünnepben mi is részt vegyünk. Mert örvendenünk kell minden intézmény fejlődésének, mely hazai mezőgazdaságunk emelésére szolgál. A gazdasági szakértelem terjedése kétségkívül elsőrendű fontosságú mezőgazdasági haladásunkra. Ezért kötelességünk nekünk is hozzájárulni azon ünnephez, amelylyel a kolozs-monostori tanintézet huszonöt évi munkálkodását ünnepli meg. Osztozunk azoknak ürömében, akik ezt az ünnepélyt rendezik s akik ennek részesei. Nem tartjuk hivalkodásnak az ünneplést, mert nagy idősor nehéz munkájára tekinthetnek vissza az intézmény munkásai s a jól végzett munka után jogos a visszatekintés és egy perezre a megállapodás, melynek második alkalmát megérni alig adatik meg a most örvendőknek. És ez ünnepély megtartását jogosulttá, szükségessé tette a tanintézet volt hallgatóinak az Alma-Mater és vezetői és tanárai iránt való kegyelete és szeretete, akik részt kértek maguknak az örömből, akik sok év után viszontlátni kívánták egymást még egyszer az anya örömünnepén. Legyenek üdvözölve részünkről is ez alkalomból a jóhírű tanintézet vezetője és jeles tanárai, legyenek üdvözölve a tanintézet nagyszámú egykori s most ünneplő hallgatói, akikben a haza mezőgazdasága oly sok buzgó és jeles munkást nyert, akik általános gazdasági haladásunk bajnokai lettek. Arról a gazdasági tanintézetről, mely 1869. évi november hó 15-én kezdette meg üdvös működését csak jót és szépet hallott közönségünk. Hazai többi jeles gazdasági tanintézeteinek közül a kolozs-monostori indult meg uj iránynyal, azzal t. i., hogy az elméleti oktatás előtt a tanulók gyakorlati beavatását is feladatává tette, hogy így ezen annyira nehéz szakoktatás sikerét minél jobban biztosítsa. Ennek a tanintézetnek mintájára lettek 1875-ben a korábbi felsőbb czimű kereszthelyi és debreczeni (1868) tanintézetek átalakítva és ennek a mintájára lett a kassai tanintézet is (1875) szervezve. Kodolányi Antal első igazgatóra háramlott a feladat ezt a tanintézetet az uj oktatási irányban szervezni és megalkotni. Sok nehézséggel járt ez a munka, a tanintézet részére az erdélyi kath. tanulmányi uradalomtól az állam által 30 évre haszonbérbe vett 750 holdas kolos-monostori birtokon, mely akkoriban rendezetlen volt és egy tanintézetnek megfelelő berendezéseket teljesen nélkülözte. Kormányunk áldozatkészsége mellett is több év nehéz munkája kellett ahhoz, hogy itt a gazdasági tanítás alkalmas helye létesíttessék. 1873. évben elkészülvén a tanintézet főépülete, a tanítás legnagyobb akadályai is megszűntek s ettől kezdve számithatja a tanintézet eredményesebb éveinek sorozatát. Kodolányi Antal egészségi okokból 1873-ban kénytelen volt a szaktanítási pályától végkép megválni. Utódja 1874/5. tanév alatt Lakner József len s ő utána 1875 óta a vezetés tisztje Vörös Sándorra szállott át, a ki 1870. évtől kezdve, mint tanár és gazdasági intéző s 1875. év óta, mint igazgató szolgálja és vezeti egész lelki odaadással a tanintézet ügyeit. A kik ennél a tanintézetnél a 25 év alatt a tanítás munkáját végezték, a következő névsorban sorolhatjuk elő. A kolozs-monostori tanintézetnél működött és működő tanárok. Kodolányi Antal igazgató 1869—1873. Timár Károly intéző 1869—1870. Földbirtokos Vízaknán. Dr. Entz Géza r. tanár 1869—1872. Bz- 1621