Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)

II. RÉSZ - Magyar tüzérek szerepe Palesztinában és a Suez csatornánál.

ember vonult fel mintegy 4 km széles területen. A hajóágyúkon kívül még partra szállított ütegek nagy száma is segítette az angol-francia csapato­kat. A török oldalon mindössze negyedfél legyen­gült hadosztály állott. A Dardanellák sorsának kulcsa a 300 m magas kódja Djemen Dagh nevű magaslat volt. Augusztus 6-án és 7-én minden tá­madást sikerült visszaverni, de 8-án elesett a ma­gaslat. Előzetes rendeletre akkor érkezett meg két ezred, amikor az antant haderő az elfoglalt árkok­ban, füstben tájékozódni próbált. „Allah Allah" kiáltással rohantak rájuk a törökök, mire az antant haderő teljes pánikban és igen nagy veszteséggel menekült vissza, hogy 10-én újra támadásra in­duljon. Végső pillanatban érkezett meg a 24 cm-es üte­günk, mely a Kadja Djemen Daghon ment üteg­állásba, míg a 15 cm-es nehéz hegyi tarackosü­tegü­nk Djank Bahirnál, Ali Burnuval szemben helyezke­dett el. Ez a két magyar üteg az antant utolsó, legelkeseredettebb támadásához érkezett be. Nagy szerepük volt ezeknek abban, hogy Kospoli el nem esett. Végül is az antant belátta, hogy a központi hatalmak által támogatott törökökkel nem bír. December 19-én az éjjeli ködben a csapatok vissza­vonultak Anafortától. Az antant óriási vállalko­zása tehát kudarccal végződött. A majdnem egy évig tartó ostromban mindkét fél súlyos vesztesé­geket szenvedett. Az antant haderő 550.000 főnyi harcoló állományból 288.000 fő volt a veszteség, tehát 52.4%, míg a törökök 300.000 emberből 250.000-et, azaz 83.3%-ot vesztettek. 155 főt vesz­tettek rövid idő alatt a mi tüzéreink is. A szentföldi harcok. A Dardanellák ostromának összeomlása után a török csapatok jórésze más frontszakaszokra került, így a magyar tüzérség is. 1916 tavaszán a 15 cm-es üteget Smyrna védelmére rendelték, a 24 cm-es üteg pedig lekerült a Szentföldre, Kalkil­jebe. Ugyancsak Szentföldre kerül El Arish, illetőleg Birseba helységekbe a Marnó-féle kassai és a budapesti két üteg is. 1917 őszén pedig meg­érkezett a négy ágyúból álló 7.5 cm-es hegyi ágyús­ü­teg és a Jordán partján Jerichóval szemben ment tüzelőállásba. 1917 március 20-án már a Ghasa-i fronton harcolt az újonnan érkezett 10.5 cm-es messzehordóüteg is. Tehát egy üteg kivételével az összes magyar tüzérséget a palesztinai frontra vitték, amely terü­let Budapesttől 4500 km-nyire fekszik. Az ütegek levonulása a Szentföldre igen nagy nehézségekbe ütközött, s azonkívül, hogy az egész úston ötször kellett átrakodni, nehéz sivatagi menetben kellett az ütegállásokba való vonulást végrehajtani. A másik legnagyobb nehézséget a rossz szállítási és utánpótlási viszonyok okozták. Minden technikai anyagot Bécsből, minden élelmet Magyarországról, Kecskemét környékéről, tehát 4396 km távolságról kellett szállítani, még a krumplit is Jeruzsálem alá. Damaszkusz a világ egyik legrégibb városa. Innen vezet Medina—Mekka felé a híres Hedzsas­vasút, s ebből ágazik ki Deraanál a Jeruzsálembe vivő vasút. A délre induló összes török haderők elosztása, elindítása is mind Damaszkuszból tör­tént. Innen a drúzok lakta sivatagon keresztül ju­tottunk el a Nazareti-tó partján fekvő Samachba. Názáretben a „Hotel Germania"-ban volt a török főparancsnokság. Názáretből gyalog kellett menni Galielán, Szamárián keresztül Júdea fővárosába, Jeruzsálembe. A damaszkuszi kapun át vonultak be magyar tüzéreink a szent városba. Szokatlan, de a magyar tüzérségnek zenekara is volt. Ez a zenekar váltotta ki a lakosságból a legnagyobb csodálkozást. Kint volt az utcákon az egész város. Pár nap múlva 1916 május 6-án Palesztina pa­rancsnoka, a már említett Djemal pasa megszem­lélte csapatainkat Jeruzsálem régi falai alatt. A szent városból lekerültek ütegeink a sivatagba, részben Ghasába, El-Arisba és Birsebaba. A Suez-i csatorna elleni támadások. A 164 km hosszú, 75—110 m széles és 10 m mély suezi csatorna egy része teljesen mocsaras vidéken, másik része pedig olyan borzalmasnak mondható sivatag közepén halad keresztül, melyen a rettenetes vízhiány miatt szinte lehetetlen az át­hatolás. Éppen ezért szándékosan hagyták meg az angolok a sivatagot ebben a vadságában. Magát a csatornát annál szigorúbban őrzik, mert pl. egyet- AZ ANAFORTA! HARCOK

Next