A világháború története 1914-1918,7. kötet

Az ántánt balszerencséje

Az antant balszerencséje Meghiúsul a Dardanellák ostroma Amikor 1915 tavaszán a francia vezérek lemondtak a reményről, hogy a Dardanellák otromát sikerre tudják vinni, az angol Hamilton tábornok vette át a főparancsnokságot a Dardanellákat ostromló, ten­geri és szárazföldi haderők fölött. Májusban rendkívül súlyos áldozatok árán Gallipoli félsziget déli sarkában, Szedd­il Bahrnál, Teke Burnunál és Sari Tepénél partraszáll­tak az angol és francia csapatok, de nem tudtak a keskeny parti sávról előbbre jutni. Sem május, sem június folyamán nem tudták megközelí­teni Kilid Bahr dardanellai erődöt. Pedig ennek az erődnek a megvívása lett volna a szárazföldi expedíció első felada­t A próbálkozások, táma­dások, előretörési kísérletek sorra meghiúsultak a török sereg dacos, szilárd és harcias ellenállásán. Hamilton tábornoknak más irányban kellett a sikert keresnie. Újabb haditanácsot tartottak a szövetséges vezérek és elhatározták, hogy Gallipoli-félsziget északnyugati sarkán Kara Tepe és Kap Suvla között hajózzák ki a másik szárazföldi sereget. Ennek a seregnek az lett volna a feladata, hogy a Sós-tó és Anaforra felé előtörjön, egyesül­jön az első szárazföldi sereggel és az egyesült haderő hatoljon be a fél­sziget belsejébe. A terv azonban csak terv maradt. Az antantot balszerencse üldözte. Az angol-francia dardanellai hadsereg november elejéig több mint két­százezer embert vesztett halottakban és sebesültekben, valamint a szokatlan klímába belebetegedett, harcképtelenné vált katonákban. Egész hadseregek pusztultak el a nehéz hadjáratban. Az antant alig tudta elegendő kiegészítéssel és tartalékkal ellátni expedíciós sere­gét. Ehhez járult még, hogy a török parti ütegek, az aknavetők, de leg­főként a török és német búvárhajók nagy pusztítást vittek végbe az angol-francia Dardanella-flottában, nemcsak csatahajókat, hanem sok

Next