A világháború története 1914-1918,7. kötet
Az ántánt balszerencséje
Az antant balszerencséje Meghiúsul a Dardanellák ostroma Amikor 1915 tavaszán a francia vezérek lemondtak a reményről, hogy a Dardanellák otromát sikerre tudják vinni, az angol Hamilton tábornok vette át a főparancsnokságot a Dardanellákat ostromló, tengeri és szárazföldi haderők fölött. Májusban rendkívül súlyos áldozatok árán Gallipoli félsziget déli sarkában, Szeddil Bahrnál, Teke Burnunál és Sari Tepénél partraszálltak az angol és francia csapatok, de nem tudtak a keskeny parti sávról előbbre jutni. Sem május, sem június folyamán nem tudták megközelíteni Kilid Bahr dardanellai erődöt. Pedig ennek az erődnek a megvívása lett volna a szárazföldi expedíció első feladat A próbálkozások, támadások, előretörési kísérletek sorra meghiúsultak a török sereg dacos, szilárd és harcias ellenállásán. Hamilton tábornoknak más irányban kellett a sikert keresnie. Újabb haditanácsot tartottak a szövetséges vezérek és elhatározták, hogy Gallipoli-félsziget északnyugati sarkán Kara Tepe és Kap Suvla között hajózzák ki a másik szárazföldi sereget. Ennek a seregnek az lett volna a feladata, hogy a Sós-tó és Anaforra felé előtörjön, egyesüljön az első szárazföldi sereggel és az egyesült haderő hatoljon be a félsziget belsejébe. A terv azonban csak terv maradt. Az antantot balszerencse üldözte. Az angol-francia dardanellai hadsereg november elejéig több mint kétszázezer embert vesztett halottakban és sebesültekben, valamint a szokatlan klímába belebetegedett, harcképtelenné vált katonákban. Egész hadseregek pusztultak el a nehéz hadjáratban. Az antant alig tudta elegendő kiegészítéssel és tartalékkal ellátni expedíciós seregét. Ehhez járult még, hogy a török parti ütegek, az aknavetők, de legfőként a török és német búvárhajók nagy pusztítást vittek végbe az angol-francia Dardanella-flottában, nemcsak csatahajókat, hanem sok