Beszédkutatás 2012 (2012)
Markó Alexandra: Az irreguláris zönge szerepe a magánhangzók határának jelölésében V(#)V kapcsolatokban
hirtelen csökkenése vagy növekedése önmagában szintén glottalizációnak minősül. Végül Houde és Hillenbrand (1994) alapján „virtuális glottalizáció”nak nevezték azokat a megvalósulásokat, amelyekben az amplitúdó csökkenése és növekedése okozza a glottalizációra jellemző perceptuális élményt. A korábbi időszakban az irreguláris zönge vagy glottalizáció jelenségét marginálisnak tekintették a (különösen a hazai) fonetikai szakirodalomban, illetve olyan, ritkán jelentkező zavaró tényezőnek, amely a vizsgálatból kizárandó adatok egy részének hátterében áll, vagy lehetetlenné teszi az automatikus címkézést (pl. Tóth-Kocsor 2003). Az utóbbi években azonban a beszédkutatók tudományos érdeklődése egyre nagyobb mértékben fókuszál az irreguláris zöngeminőségre, elsősorban abból az okból, hogy több kutatás igazolta ennek a jelenségnek a kommunikatív funkcióit (Redi-Shattuck-Hufnagel 2001). A glottalizáció multifunkcionális jelenség. Egyes nyelvekben fonológiai kontrasztot fejez ki - az ilyen nyelvek nagyobb részében szonoránsokat különböztet meg (például a Mexikóban beszélt maratékban magánhangzókat, néhány észak-amerikai indián nyelvben pedig nazálisokat); ritkábban (mint például az afrikai hauszában) pedig obstruenseket (Ladefoged-Maddieson Példák az irreguláris zönge megvalósulásának főbb típusaira Dilley és munkatársai (1996: 429-30) kutatásában