Csengery Antal - Kemény Zsigmond (szerk.): A magyar nép könyve 2. (Pest, 1855)
Mesék
szövetségesek az oroszokat s s miért nem nyomultak Besszarábsiába. Ausztria közreműködése nélkül, úgymond, seregünknek nem volt szabad a Dunán átkelni, ha csak gyászos sorsnak nem akarta magát kitenni. Hadműködéseink alapja a tenger volt; ezt elveszteni annyi valt, mint mindent merni és koczkára tenni. A hadi tanon kívül az egyszerű ép ember ész is tiltotta azt, hogy 60,000 angol-franczia, 60,000 törökkel együtt harczot kezdjen egy járhatlan, egészségtelen tartományban, hol sem szállítási eszközök, sem hidak , sem tartalékütegek s ostromkészületek, raktárak , élelmi-s hadkészletek nem állottak rendelkezésére s elegendő számú lovassággal sem bírt. Mindezeket rögtönözni nem lehet : míg ellenben 200,000 orosz szilárd állásban várt volna saját területén, vagy ha szalad előlünk, helyzetünket még veszélyesebbé teszi az ütközet egyenetlenségének vagy visszavonulása lehetlenségének alternatívája által. A kétnapi kémszemlézés Dobrudzsában, mi nekünk a legvéresebb csatánál is többe került, a mondottaknak elég bizonyítéka. A Dunán és Pruthon túli hadjáratra tehát, ismételjük, Ausztria tettleges közremunkálása okvetlen szükséges volt. De Ausztria e perczben nem állt készen. Oroszországgal szakitva, biztosnak kellendett lennie Németország felől s 690,000-nyi sereggel bírnia. Méltósága, érdeke, a nyugati hatalmak példája tettre készte őt ,eszélyessége pedig várni s haderejét és politikai szövetségeit elrendezni inte, mielőtt harczba elegyednék. Mit tehettek már most, az oroszok visszavonulása után, a szövetséges vezérek Várnában? Tétlenségben nem hagyhatták a sereget, az elkedvetlenedés veszélye nélkül s ezt sem a katonai becsület, sem a politikai érdek nem engedte. A nagy színpadra lépve a mozdulatlanság lehetlenné vált ; tenni kellett, a katonáknak czélt mutatni , az ellenségbe félelmet önteni s Európának követésre méltó példát nyújtani, így keletkezett a krimiai hadjárat eszméje. A Szebasztopol elleni vállalat siettethető a háború lefolyását ; ez meghatározott czél gyanánt mutatkozott s a szövetségesek kezeibe egy tartományt s egy erősséget adhatott, mely a béke elérhetésének lehetett volna záloga. E nézetek befolyása alatt határozták el a fővezérek az eszme kivitelét. Saint Arnaud tanagy ez időben a következő, nem utasításokat, de tanácsokat vette, Párisból, hol, szintúgy mint Londonban, a terv meghányatott •• ,,Pontosan kitudni a Krimiában lévő orosz haderőt s ha ez nem jelentékeny, kiszállni egy ponton, mely a működések alapjául szolgálhasson. — Legjobb helynek látszik Theodózia vagy is Kaffa, mert bár 40 mföldnyire fekszik is e hely Szebasztopoltól, de sok előnynyel bir tág és biztos kikötője van a hajók befogadására ; jó hadműködési alap ; innen elzárhatni az azovi tengerről s a Kaukázus felől érkező erősítések útját. Aztán Simferopol a félsziget stratégiai középontját kell elfoglalni , s végi Szebasztopol felé nyomulni s az után hihetőleg nagy ütközetet vállalni. Ha ez elvesz, jó rendben lehet Katidba visszavonulni ; ha megnyeretik, Szebasztopol környezendő s ez ekkor nem soká tarthatja magát.“ E tanácsok szerencsétlenségül nem lőnek követve. A fővezérek Szebasztopoltól néhány mérföldnyire akartak kiszállni. Az almai dicső csata eleinte igazolta eljárásukat. Rögtön észrevették azonban , hogy kikötő nélkül támaszpontjuk hiányzik, és ösztönszerűleg Balaklavát mentek elfoglalni.