Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák III.
200 BEKSITS IGNÁCZ. A padokról és a tanszékről legalább tudja az ember, hogy iskolában van. A falitáblák, írószerek és számolótáblák meg azt mutatják, hogy itt írni, olvasni és számolni tanítanak. A tantermek azonban többnyire kicsinyek és homályosak, mert Kairóban az iskolák leginkább kis zugutczákban vannak eldugva. A szellőztetés és a tisztaság kifogás alá esik ugyan, de mégis meglátszik, hogy ennek is utána néznek a ferenczrendi szerzetesek Kairóban. A missionáriusok elemi iskolája Heluanban a szerzetes iskolák között is első helyen áll. Említettem már, hogy a heluani pompás villákban Kairó pénzembereinek, majd magasabb hivatalnokainak családjai laknak. Ezeknek gyermekeik pedig nevelők mellett nevelődnek mindaddig, míg be nem adják őket szüleik a helybeli, vagy más jóravaló — többnyire európai — iskolába. A gonddal nevelt gyermekek a missionariusoknál is gondos vezetésben részesülnek. A missionáriusok pedig világlátott, tapasztalt és művelt emberek. A helouani missionáriusok meg nemcsak európai műveltségűek, de többnyire ausztriai származásúak ; még szerecsen társuk is, ki bőséges nyelvismeretével és tudásával meglepi az embert, Bécsben végezte be tanulmányait, sőt Budapesten is többször megfordult. Hová adhatnák tehát a szülők gyermekeiket nagyobb bizalommal, mint ebbe az iskolába, mely azért is nagy tekintélyben áll az odavalóknál, minthogy ez az iskola Ő Felségének, Ferencz József apostoli királyunknak védnöksége alatt áll. De a helouani iskola iparkodik is megfelelni a várakozásnak, hol az elméleti tárgyakat maguk a missionáriusok tanítják, csak az énekés a zenetanítást bízzák világi tanítókra. Az írás és olvasással nem sokat kell nekik bajlódniok, habár a folyékony írás és olvasás egyik fő követelménye ennek az iskolának. Az idejáró fiúk ugyanis többnyire már otthon megtanultak írni és olvasni, így ez nem okoz a tanítóknak valami nagyobb fáradságot. A missionariusok tehát minden törekvésüket az értelmes olvasásra, a nyelvtanításra, az olvasottak világos összefoglalására, az egyes olvasmányok és darabok könyv nélkül való felmondására és a nyilvánosság megszoktatására fordítják. Az értelmes olvasást a gyakori és hangsúlyozó olvastatással érik el. Egy-egy olvasmányt tehát több tanulóval fenhangon olvastat el a tanító. A tanítványok vigyáznak, hogy a hangsúlylyal a felolvasó visszaadja-e jól az értelmet. Ha valamelyik hibát csinál, jelentkezik az, aki észrevette és ő próbálkozik meg az értelem hallható érzékítésével. A tanító csak azt bírálja meg, hogy ki tüntette fel jobban az értelmet, ha pedig ez nem sikerül, akkor a tanító maga olvassa fel az olvasmányt.