Magyar Pedagógia 5. (1896)
GYULAI BÉLA: Tankötelesek nyilvántartása Budapesten
270 GYULÁT BÉLA: Afrikát nagyobbrészt bejárták, Ázsiában is megfordultak, Európának pedig alig van olyan országa, amerre nem jártak volna. Rólunk, magyarokról is tudnak valamit, de van köztük olyan is, aki legalább egy félszázaddal megkésve ismer bennünket, legalább erre enged következtetni egyiknek a nyilatkozata. Ugyanis a fehér gallérú reverendás tanárokkal, kik a vallási szertartást latinul végzik, latin nyelven szerettem volna beszélni. A srérek azonban nem tudnak latinul. Ráismertek ugyan a nyelvre, de nem értették meg, amit mondtam. Ekkor említette egyik közülük, hogy hát valóban igaz az, amit ő a magyarokról hallott, hogy Magyarországban nemcsak a férfiak, hanem még a nők közül is sokan beszélnek latinul ? Nem zárhatom be értekezésemet anélkül, hogy meg ne említsem azt, hogy az angoloknak is vannak itt iskoláik, amelyek azonban még nem verhettek mélyebb gyökereket Egyiptom földjében. Az arabok, daczára hogy már sok jót tanultak az angoloktól, de még mindig bizonyos idegenkedéssel vannak azon dolgok iránt, amik az angoloktól származnak ; csak természetes tehát, hogy az angol iskolák sem örvendenek náluk valami nagy népszerűségnek. Pedig az angolok a népszerűsítésben is nagy mesterek. Ki versenyezhetne ugyanis azzal a néppel, amelynek a tél elül Kairóba vándorló hölgyei nem csak ingyen tanítják kézimunkákra és énekre a kairói leánykákat, hanem még különféle ajándékokkal is kedveskednek tanítványaiknak ? Azt hiszem, hogy a közeli jövőben a tanítás terén is az angolok lesznek a hatalmasak Egyiptomban, amikor eltekintve szakiskoláiktól, az ő középiskoláik számra nézve is megmérkőznek a szerzetesek iskoláival. Kaposvár: Beksits Ignácz. A TANKÖTELESEK NYILVÁNTARTÁSA BUDAPESTEN. A népoktatási törvénynek ebbeli intézkedését most már jobbára a falvakban is jól végrehajtják, de a székes főváros még most is késlekedik vele. 28 év óta megvan a törvény s épen itt nincs végrehajtva. A budapesti kir. tanfelügyelőnek a közigazgatási bizottsághoz intézett évi jelentéséből kitűnik, hogy Budapesten a tankötelesek száma 1895-ben 81,357 volt. Ezek közül iskolába járt 69,389, a iskolába nem járt 11,968 tanköteles, még pedig 1634 fiú 10,334 leány. Az iskolába nem járók közül azonban 10,061 tanuló csak ismétlő iskolába tartoznék járni s ezek közül ismét leány 9275. Tényleg a törvény végrehajtása Budapesten sokkal nagyobb nehéz