Magyar Pedagógia 43. (1934)

LOCZKA ALAJOS: A természettudományi oktatás nevelő értéke

A TERMÉSZETTUDOMÁNYI OKTATÁS NEVELŐ ÉRTÉKE. Ha a nevelő érték fogalmi meghatározását keressük, el­csodálkozva tapasztalhatjuk, hogy bár nincs olyan pedagógiai író vagy gyakorlati nevelő, aki e fogalommal mint értékjelző­vel ne dolgozna, mégis sehol sem találjuk meg szigorú tudo­mányossággal körülírt, jegyeiben elhatárolt és a gyakorlati alkalmazástól elvonatkoztatott szabatos megfogalmazását. A tan­­tervszerkesztésben az egyes tantárgyak képviselői késhegyig menő harcot folytatnak tárgyaik érdekében és követeléseik alapja, legerősebb támasza mindig az illető tárgyak képzelt vagy valódi nevelő értéke; az iskolapolitikában az egyes műve­lődési ágak küzdelme a tőlük megvalósítani szándékolt nevelő értékek körül dúl, sőt továbbmenve, a különböző világnézetek is nevelő értékeiken keresztül igyekeznek érvényesülni. Mégis ha azt kutatjuk, ki mit ért nevelő értéken, oly területre lépünk, amelynek útvesztőiből Ariadne fonala sem segíthetne nap­világra. E gordiumi csomónak megoldása nem lehet értekezé­sünk feladata, de nem is szükséges. Talán részletes körülírás nélkül is kimeríthető ez a fogalom úgy, hogy rávetítjük a neve­lés általános célkitűzéseinek síkjára és azt mondjuk, nevelő érték mindaz, ami a nevelés céljainak szolgálatában áll. Ezzel pillanatnyilag ugyan megadtuk a kérdésre a feleletet, de való­jában csak elodáztuk a megoldást. Mert ha körülnézünk a kü­lönböző korok pedagógusainak írásaiban, ha egybevetjük saját korunk különböző pedagógiai áramlatainak elméleti alapveté­sét, megdöbbenhetnénk azon a sokféleségen, amely az egyes irányzatok célkitűzésein keresztül nyújtja ki felénk kérdőjeleit. A nevelés konkrét céljai éppúgy változnak, ahogyan az egyes népek, népfajok, korok művelődési eszményei megváltoznak, és éppúgy különböznek, ahogyan ezeknek a népeknek, népfajok­­nak, koroknak egész lelkivilága elüt egymástól. Még sincs okunk visszatorpanni feladatunk megoldása elől. Bármilyen legyen a nevelés céljának meghatározása, vannak olyan egyetemes érté­kek, melyek soha, semmiféle művelődési irányzatból nem hiá­nyozhatnak és ezért minden nevelési áramlatnak alapjául kell szolgálniok­. Ezek az örökérvényű értékmutatók az igaz, a szép, a jó és az isteni, azaz a megdönthetetlen, abszolút igazság egye­­sítője a legtisztább szépséggel és a legönzetlenebb jósággal. E négy nélkül nincs egyetemes emberi eszmény, és a neve­lés, hacsak nem mond le az eszményekre irányuló, összhang­­zatos emberformálás igényéről, nem hagyhatja ki célkitűzései Magyar Paedagogia XLIII. 9—10.

Next