Magyar Pedagógia 47. (1938)
Erinnerungen an die Gedenktage für Jiro Harada, den verstorbenen Gründer der Stiftung "Harada-Sekizenkai" - Spranger, Eduard: Japanische Kulturfragen
Erinnerungen an die Gedenklage für Jiro Harada, den verstorbenen Gründer der Stillung „Harada-Sekizenkai“. (Tokyo, a Japán-Német Orvosi Társaság kiadása, 1937. 50 1.) Eduard Spranger: Japanische Kulturfragen (Berlin, 1938. 22 1.). Ez a két előadás egymást tárgyi tekintetben eszményileg kiegészíti, mert egységes elgondolás alapján kettős céllkitűzést követ: Tokyóban a külföldi vendég ismerteti saját hazáját, majd ide visszatérve, saját honfitársai elé varázsolja Nippont. Mindkét kiadvány a német japán kulturális, gazdasági és politikai közösség szolgálatában áll, amelyet a mai Németország egyik legkiválóbb gondolkodója hosszabb helyszíni szemle alapján ritka megértéssel és mély beleérzéssel párosult színes, vonzó előadásban tár az olvasó elé. Mindkettőben őszinte csodálat, elismerés és rokonérzés nyilatkozik meg Japán népe és országa iránt, amelynek érdekei és törekvései nem egy vonatkozásban párhuzamosan haladnak a németekéivel. 1. Jiro Harada (1849—1930) japán mecénás 60 évi takarékoskodás után 1920-ban hatalmas alapítványt tett a közjólét előmozdítására. Az 1936-ban 30 millió yenre rúgó összeg kamatainak csak egyik részét szabad felhasználni olyformán, hogy az alapítvány évről-évre növekedjék. A Japán-Német Orvosi Társaság is ez alapítvány támogatásának köszönheti létét. A számos kitűnő helyi és személyi képpel díszített füzet közli azokat a beszédeket, amelyeket a német és a japán kiválóságok az alapító tiszteletére rendezett ünnepségeken tartottak, továbbá Sprangernek a japán hallgatóság számára tartott hosszabb előadását (25—36. 1.) Németországról és a német népről. Ez az előadás klasszikus összehasonlítás keretében mutatja be a két országot és népét, felette tanulságos mind a felnőttek, mind a serdülő ifjúság számára s méltó helyet foglalna el a földrajzi tan- és olvasókönyvekben. A tervbe vett németjapán tanulócseréről azt írja befejezésül a szerző, ez szép jelképe lenne ama reménynek, hogy a fiatal Japán és az ifjú Németország közös úton halad majd a jövő felé. A nevelés- és oktatásügyről két helyen is megemlékezik: a 33. lapon, amikor röviden egybeveti a két ország iskolai szervezetét, majd a 35. lapon, ahol a 30 évvel ezelőtt megindult német ifjúsági mozgalmat vázolja: „Az ifjúság az államé! ez az az új elv, amelyet négy év óta megvalósítottak.“ 2. Ezt az előadást a szerző, aki mint a tokyói Japán-Német Művelődési Intézet (Japanisch-Deutsches Kulturinstitut) vezetője egy esztendőt töltött Japánban, a múlt év decemberben tartotta a berlini egyetem új aulájában, a Német Filozófiai Társaság, a Japán-Német Társaság és a Német Japán Intézet meghívására. Ez írásnak különös érdekessége az, hogy megmutatja, miként és milyennek látja a nagy filozófus ezt az európai ember előtt még sok tekintetben titokzatos népet, milyen kapcsolatokat fedez fel benne az európai világgal, milyen hasonlóságokat a németek világnézetével. Mint látni fogjuk, mindvégig gyökerüknél fogva ragadja meg a dolgokat, tudományos alapon eredeti megállapításokhoz jut, amelyekkel helyreigazítja a hagyományos tévedéseket és a helyes megértést, megítélést számunkra is megkönnyíti. Azon kezdi,