Magyar Pedagógia 83. (1983)

1983 / 1. szám - CSAPÓ BENŐ: A kombinatív képesség és műveleteinek vizsgálata 14 éves tanulóknál

Guilford ismert kreativitáselméletét pszichometriai vizsgálatainak eredményeiből kiindulva építette fel. Kifejezetten nem foglalkozik az alkotó folyamat mechanizmusá­val és e mechanizmusokban a kombinálás szerepével, azonban kreativitásmodelljében a fluencia faktorai tartalmazzák a kombinatív mozzanatokat. (Guilford, 1950; 1959.) Egy másik, ugyancsak gyakran idézett modellben, Lowenfeld kreativitásmodelljében a varia­bilitás faktorai foglalnak magukban kombinatív mozzanatokat. (Ismerteti: Landau, 1971.) Az alkotó képzelet és a kreativitás pszichológiai elméletei tehát érintik ugyan a kom­­binativitást, kiemelik szerepét az alkotó folyamatban, helyét, struktúráját, viszonyát az egyéb részekhez, eredetét, kialakulásának folyamatát azonban ezek a megközelítések nem tisztázzák. A kombinatív képesség tanulmányozásában új fejezetet jelent Jean Piaget munkás­sága. Művei a kombinatív képesség vizsgálata szempontjából legalább három ponton jelentenek nagy előrelépést. Ezek: a kísérleti fejlődéslélektan ismeretelméleti hátterének kidolgozása, amely tisztázza az értelem műveleti struktúráinak, így egyben a kombi­natív műveleteknek is az eredetét; a kombinativitás és a logikus gondolkodás viszonyá­nak s a kombinatív műveletek szerepének kidolgozása; valamint néhány kombinatív művelet kialakulásának kísérleti vizsgálata. Ismeretelméletének, a genetikus episztemológiának (1. pl. Piaget, 1972.) lényeges vonása annak kiemelése, hogy tudásunk forrása nem csupán az érzékelés és az észlelés, hanem a cselekvés is. A cselekvés, a tevékenység során a környező valóságon végzett műveletek belsővé válnak, kiépülnek az értelem műveleti struktúrái. Vagyis: az értelem műveleti struktúrái a tevékenységen keresztül az anyagi világ struktúráit képezik le. Piaget szerint a matematika is a valóság struktúráit tükrözi, s az értelem műveleti struk­túrái és a matematika legáltalánosabb struktúrái megegyeznek. Kísérleti munkája ennek az egyezésnek a feltárására, bizonyítására irányul. Piaget szerint a fejlődés folyamatában a konkrét műveletekről a formális műveletekre való áttérés a 16 kétváltozós logikai művelet kialakulásával jellemezhető. A 16 kétváltozós logikai művelet kialakulá­sát pedig egy kombinatorikai struktúra kiépülése teszi lehetővé. Vizsgálatai szerint a konkrét műveletek szintjén megjelenő osztályozások, soralkotások, megfelelések fokozatosan rendszerré szerveződnek. Egyben kialakulnak a tárgyakon végzett konkrét műveleteknek megfelelő, a dolgok, jelenségek tulaj­donságait kifejező ítéletek közötti műveletek is. Az ítéletek közötti műveletek úgy alakulnak ki, hogy kezdetben létrejönnek az ítéletekből álló párok, majd a megfelelő kombinatorikai séma kiépülése után a párosítások kombinatorikailag lehetséges összessége. A lehetséges és az igaz párosítások megkülön­böztetése vezet el a logikai műveletek kialakulásához. (Inhelder-Piaget, 1955.). Végül Piaget azon munkáit kell áttekintenünk, amelyek közvetlenül a kombinatív műveletek kiala­kulásának folyamatát tanulmányozzák. (Piaget-Inhelder, 1951. Vll., Vili., IX. fejezet, illetve Inhelder-Piaget, 1955. VII. fejezet). E munkákban négy kombinatív művelet kialakulásának vizsgálatá­val találkozunk: a kombinációk, a permutációk, az ismétléses variációk és a halmaz összes részhalmazá­nak képzésével (különböző elemszámú kombinációk képzésével). Ezekben a vizsgálatokban a kísérleti személyeknek konkrét tárgyakból (pl. korongokból, pálcikákból) kell a feltételeknek megfelelő lehet­séges összeállításokat elkészíteniük. Bár a Piaget által vizsgált műveletek kialakulásában vannak minő­ségi különbségek, időbeli eltolódások, összefoglalva elmondhatjuk, hogy a fejlődés első stádiumában levő kísérleti személyek próbálkozással, véletlenszerűen, minden szisztéma nélkül készítik el a feltéte­leknek megfelelő összeállításokat. A második stádiumra a rendszer keresése, a néhány összeállítás fel­sorolására alkalmas részszisztémák kialakulása jellemző. A harmadik stádiumban az összes összeállítás (ami a feladattól függően lehet permutáció, variáció, kombináció) egyetlen alapelv szerinti módszeres felsorolását figyelhetjük meg: ekkorra alakulnak ki a teljes felsorolást lehetővé tevő műveleti sémák. 3 Magyar Pedagógia 1983/1

Next