Magyar Pszichológiai Szemle 29. (1972)
1972 / 1. szám - SALAMON JENŐ: A gondolkodás rugalmasságának fejlesztésére irányuló alsó tagozatos számtantanítási kísérlet hatása a gyakorlati problémamegoldás fejlődésére
MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA XXIX. KÖTET ÚJ SOROZAT 13. 1972. 1. SZÁM. A GONDOLKODÁS RUGALMASSÁGÁNAK FEJLESZTÉSÉRE ÍRULÓ ALSÓ TAGOZATOS SZÁMTANTANÍTÁSI KÍSÉRLET HAT, A GYAKORLATI PROBLÉMAMEGOLDÁS FEJLŐDÉSÉRE DR. SALAMON JENŐ a pszichológiai tudományok kandidátusa ELTE Pszichológiai Tanszéke Kutatási programunk keretében a gyakorlati problémamegoldás viszonylag spontán fejlődésének, valamint egyes feltételvariációk hatásának kísérleti vizsgálatát követően (Salamon 1971/a és b) különböző iskolai, természetes körülmények között fejlesztő pedagógiai törekvések transzferhatásának kutatását kezdtük meg. Ezzel kapcsolatos egyik tanulmányomat az énekzenei általános iskola hatásának vizsgálata alapján közöltem (Salamon 1971/c). Jelen tanulmányomban egy olyan számtanoktatási kísérlet transzferhatását mutatom be, amelynek központi célja a gondolkodás rugalmasságának a hagyományos iskolánál hatékonyabb fejlesztése. Ez a számtantanítás az MTA Pszichológiai Intézetének keretében folyik, Lénárd Ferenc kezdeményezésével és irányításával. A transzferhatás vizsgálatára az indított bennünket, hogy újabb metodikánk (Salamon 1970) — több vonatkozásában — éppen a gondolkodás rugalmasságának mérését célozza, s ezáltal az adott fejlesztő kísérlet hatékonyságának ilyen szempontú ellenőrzésére alkalmasnak látszik. Az MTA Pszichológiai Intézetének oktató-nevelő kísérlete — amely az 1964—65-ös tanévben a XII. kerületi Meredek u.-i Arany János iskolában került bevezetésre, s azóta az ország különböző iskoláiban folyik — lényegében a következő kiemelhető sajátosságokat tartalmazza: Az 1 — 2. osztályban teljes mértékben megtartja az iskolai tantervet, s csak kiegészíti azt a rugalmasság és a kreativitás fejlesztését célzó variációk bevezetésével, illetve gyakoroltatásával. A 3. osztálytól kezdve némi tantervi kiegészítésre is sor kerül (törtek összeadása és kivonása, közönséges törtek átalakítása vegyes számmá ésvissza, tizedes törtek és százalékszámítás elemei). A 4. osztályban újabb változás a számok, ill. mennyiségek betűvel jelölése. (Részletesebben ld. Lénárd 1968, 1969.) A harmadik osztálytól kezdődő változások sem változtatnak azonban a kísérlet lényegén, mivel az első osztálytól megkezdett variációk alkalmazása (ugyanazon feladatok sokféleképpen történő, reverzibilitás kialakítását biz- Vizsgálataink nem vonatkoznak arra a kísérleti matematikatanításra, amelyet Lénárd és munkatársai 1969 — 1970-től kezdve vezettek be, és melyek valamennyi tanítási óra átalakítását célozzák. Magyar Pszichológiai Szemle