Magyar Pszichológiai Szemle 53. (1997-1998)

1997-1998 / 5-6. szám - TÁRSADALMI CSOPORTOK EMLÉKEZÉSE - PATAKI FERENC: A kollektív narratívumok és a csoportidentitás

KOLLEKTÍV NARRATÍVUMOK ÉS A CSOPORTIDENTITÁS PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Intézete A dolgozat a csoportkohézió és a csoportidentitás fontos mozzanataként értelmezi a csoportelbeszéléseket. A szerző saját vizsgálatai alapján kiemeli, hogy a csoport­emlékek megtörik a hétköznapi, megszokott rutint; az esemény affektív megterhelése erőteljes, s rendszerint kollektív élmény alakját ölti. Két további mozzanat min­dezeket átszőheti: г szabadság-élmény (bulik, táborozások, diákigazgató-választás), illetve a kollektív önértékelés megnövekedése. I. A „kollektív” és a szociális” fogalmi elkülönítésének kísérlete felettébb alkalmas lehet arra, hogy heves és kedvderítő - ám szőrszálhasogató - viták tárgya legyen. Meglehet, ezt célszerű volna elkerülni. Ezúttal talán elég ennyi: mindenfajta társas alakzat, kollektívum kétségtelenül szociális képződmény, de nem minden - „szo­ciális” jelzővel illethető - jelenség tekinthető kollektív képletnek. Mindenfajta - a családtól a nemzetig ívelő - kollektív alakzat szükségképpen feltételezi, hogy a szóban forgó közösség többé-kevésbé világos, észlelhető határokkal rendelkezik; kielégítően definiálható, időben tartósan létező alakzatot (virtuális „kollektív szub­jektumot”) alkot, amelyben szabályozott interakciós mintázatok működnek, „sűrű­södnek” a kommunikációs történések, zajlik a csoport-narratívumok kidolgozása és „felhalmozása”, s amely a kollektív emlékezés keretéül szolgál. Már Durkheim (1967) is jól tudta, hogy szimpátiát csak „zárt és körülhatárolt csoportokban” lehet gerjeszteni, s hogy a „tudatállapotok a csoportos élet termékei, ezért egyedül a cso­port természete magyarázhatja meg őket”. [181] 577 Magyar Pszichológiai Szemle, 1997/98, UH. (37), 5-6. 577-581.

Next