Településtudományi Közlemények 33. (1985)

Nyitray Réka: Tér- és településhálózati struktúraelméletek és hazai alkalmazásuk lehetőségei

72 TÉR- ÉS TELEPÜLÉSHÁLÓZATI STRUKTÚRAELMÉLETEK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE DR. NYITRAI RÉKA a közgazdaságtudományok kandidátusa A tanulmány a térfolyamatok tapasztalás útján törté­nő megismerését tűzi ki célul. A tér táji, regionális ta­gozódásának történeti eredetét, társadalmi, gazdasági sajátosságait a települések formálódásának szempont­jából elemző alapvetés. Terepfelmérés, erőpróba, s körvonalazása egy kutatói életutat betöltő téma mű­velésének. Bevezetés Az ókori görög és latin irodalom megszületése óta mindmáig elevenen ható erő, mérce az európai kultú­ra magva és gondolatvilágának forrása. A mérték, rend, törvény, harmónia, szabály is jellegzetes, fontos és folyamatos utóéletű fogalom a klasszikus művek­ben. A szaktudományok művelői politikai, erkölcsi, logikai, esztétikai, matematikai érveléseikben egymást kiegészítő tartalommal, olykor hasonló jelentéssel, vagy éppen szinonimaként az eredeti művek alapján alkalmazzák őket. S bár a térről és időről megfogal­mazott elméleteik támasztják alá a fogalompár elmé­lettörténeti fejtegetéseit is, ma a tértudományok mű­velői mégis elhatárolják magukat elemzésüktől. Hol­ott a társadalom elhelyezkedésének természetes lép­tékű méreteit, rendjét, a természeti, gazdasági, fizikai beavatkozások területi hatásainak felismerését, az ál­talános fejlődési folyamat belső törvényszerűségeit és szabályosságát, a területi harmónia és a társadalmi-ter­melési egyensúly lényegét nyomokban már az emlí­tett irodalom tartalmazza. Nem ismerjük hatásukat, így értéküket nem is becsülhetjük fel, pedig egy új tí­pusú társadalmi fejlődési folyamat kezdetén szükség­szerűen felértékelődnek a korábbi elméletek, s jelen­tőségük újraértékelésére lesz szükség azért, hogy fel­frissítsék és lehetővé tegyék az önmagából megújuló társadalom kialakulását. A gyakorlatban - mert elméleti alapkutatást alig folytatunk — újkeletű felfedezésekre kényszerülünk, elméleti bizonyítás nélküli „tudományos alapvetés­nek nevezzük a gyakorlat megismerésén alapuló ru­tin eljárások változatos kidolgozását. A teret formáló folyamatok azonban 80-100 éves periódust is átfog­nak, amíg létrehozzák az új formát, ez a metamorfó­zis azonban más és más arculatot ölt, ily módon a gyakorlat a térformák kialakulásá­ban meg sem érthe­tő. Ezért a tér, az idő, a technológiai fejlettségi szint, a társadalmi-politikai felépítmény függvényében vál­tozó stratégiák, területi fejlesztési koncepciók új szemléletű megközelítést kívánnak meg a tértudomá­nyok művelőitől. A tudományos kutatási eredmények értékének vál­ságához vezethetne, ha a tudományok művelésének objektív szükségszerűségét feladnánk tünékeny, azon­nali eredményeket megcsillantó tervekért, így tévesz­tenek olykor pályát megoldási módszereink és vesz­nek el a múlandóság homályában, feledve gyötrődést, áldozatot, energiát, de ugyanakkor maradandó nyo­mot hagyva jellegzetes állomásaiknál. Az elméleti kutatások hiánya miatt kozmikus tér­ben érzi magát az is, akitől az általános fejlődési fo­lyamat térbeli összefüggéseinek jövőképét kérik szá­mon. A jövőkép természetének kifürkészéséhez a fel­színi vizsgálódás már nem elegendő. Nem elegendő a definíciók és alapelvek rögzítése sem, sem a lépésről lépésre vezető okoskodás. Ugyanakkor meglehet, hogy a szabályok nélküli lényeglátás, a képzelőerő, a gyakorlatban teljesen szokatlan elméleti és képzelet­beli felismerés adja kezünkbe a megoldást, így a megoldáshoz számos tényező egy időpontban és történeti változásában való figyelembevételével lé­nyeglátó gondolkodásra, a téves következtetések ki­szűrésére, számos alapfeltétellel történő egybevetésre és ugyanakkor intuitív gondolkodásra is szükség van, a jelenlegi gyakorlat jobbítása céljából. A tanulmány a fentiek szellemében íródott, még akkor is, ha a szerzői adottságai természetes korlá­tokkal vették körül. A tartalom elmélettörténeti elemzésre épül fel. Az elemzéssel nyomon követjük az archaikus társada­lom, a „Klasszikus Európa korszakától napjainkig tartó globális fejlődési folyamat térbeli hatását. Be­mutatjuk a város és vidékének kapcsolatát formáló fo­lyamat strukturális tényezőit. Megkíséreljük feltárni, hogy milyen szerepet játszottak a folyamat alakulásá­ban, fejlődésében; hogy a természeti, társadalmi gaz­dasági és fizikai strukturális tényezők egymás közötti és a folyamathoz kapcsolódó magatartását milyen belső törvényszerűség motiválta, mi jellemezte a fo­lyamat természetes menetét, milyen főbb szakaszokra bontható, melyik tényező játszotta a döntő szerepet irányváltozásában, mi képezte a fejlődés motorját, a folyamatot fenntartó és tápláló erőt.

Next