Településtudományi Közlemények 33. (1985)
Nyitray Réka: Tér- és településhálózati struktúraelméletek és hazai alkalmazásuk lehetőségei
72 TÉR- ÉS TELEPÜLÉSHÁLÓZATI STRUKTÚRAELMÉLETEK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE DR. NYITRAI RÉKA a közgazdaságtudományok kandidátusa A tanulmány a térfolyamatok tapasztalás útján történő megismerését tűzi ki célul. A tér táji, regionális tagozódásának történeti eredetét, társadalmi, gazdasági sajátosságait a települések formálódásának szempontjából elemző alapvetés. Terepfelmérés, erőpróba, s körvonalazása egy kutatói életutat betöltő téma művelésének. Bevezetés Az ókori görög és latin irodalom megszületése óta mindmáig elevenen ható erő, mérce az európai kultúra magva és gondolatvilágának forrása. A mérték, rend, törvény, harmónia, szabály is jellegzetes, fontos és folyamatos utóéletű fogalom a klasszikus művekben. A szaktudományok művelői politikai, erkölcsi, logikai, esztétikai, matematikai érveléseikben egymást kiegészítő tartalommal, olykor hasonló jelentéssel, vagy éppen szinonimaként az eredeti művek alapján alkalmazzák őket. S bár a térről és időről megfogalmazott elméleteik támasztják alá a fogalompár elmélettörténeti fejtegetéseit is, ma a tértudományok művelői mégis elhatárolják magukat elemzésüktől. Holott a társadalom elhelyezkedésének természetes léptékű méreteit, rendjét, a természeti, gazdasági, fizikai beavatkozások területi hatásainak felismerését, az általános fejlődési folyamat belső törvényszerűségeit és szabályosságát, a területi harmónia és a társadalmi-termelési egyensúly lényegét nyomokban már az említett irodalom tartalmazza. Nem ismerjük hatásukat, így értéküket nem is becsülhetjük fel, pedig egy új típusú társadalmi fejlődési folyamat kezdetén szükségszerűen felértékelődnek a korábbi elméletek, s jelentőségük újraértékelésére lesz szükség azért, hogy felfrissítsék és lehetővé tegyék az önmagából megújuló társadalom kialakulását. A gyakorlatban - mert elméleti alapkutatást alig folytatunk — újkeletű felfedezésekre kényszerülünk, elméleti bizonyítás nélküli „tudományos alapvetésnek nevezzük a gyakorlat megismerésén alapuló rutin eljárások változatos kidolgozását. A teret formáló folyamatok azonban 80-100 éves periódust is átfognak, amíg létrehozzák az új formát, ez a metamorfózis azonban más és más arculatot ölt, ily módon a gyakorlat a térformák kialakulásában meg sem érthető. Ezért a tér, az idő, a technológiai fejlettségi szint, a társadalmi-politikai felépítmény függvényében változó stratégiák, területi fejlesztési koncepciók új szemléletű megközelítést kívánnak meg a tértudományok művelőitől. A tudományos kutatási eredmények értékének válságához vezethetne, ha a tudományok művelésének objektív szükségszerűségét feladnánk tünékeny, azonnali eredményeket megcsillantó tervekért, így tévesztenek olykor pályát megoldási módszereink és vesznek el a múlandóság homályában, feledve gyötrődést, áldozatot, energiát, de ugyanakkor maradandó nyomot hagyva jellegzetes állomásaiknál. Az elméleti kutatások hiánya miatt kozmikus térben érzi magát az is, akitől az általános fejlődési folyamat térbeli összefüggéseinek jövőképét kérik számon. A jövőkép természetének kifürkészéséhez a felszíni vizsgálódás már nem elegendő. Nem elegendő a definíciók és alapelvek rögzítése sem, sem a lépésről lépésre vezető okoskodás. Ugyanakkor meglehet, hogy a szabályok nélküli lényeglátás, a képzelőerő, a gyakorlatban teljesen szokatlan elméleti és képzeletbeli felismerés adja kezünkbe a megoldást, így a megoldáshoz számos tényező egy időpontban és történeti változásában való figyelembevételével lényeglátó gondolkodásra, a téves következtetések kiszűrésére, számos alapfeltétellel történő egybevetésre és ugyanakkor intuitív gondolkodásra is szükség van, a jelenlegi gyakorlat jobbítása céljából. A tanulmány a fentiek szellemében íródott, még akkor is, ha a szerzői adottságai természetes korlátokkal vették körül. A tartalom elmélettörténeti elemzésre épül fel. Az elemzéssel nyomon követjük az archaikus társadalom, a „Klasszikus Európa korszakától napjainkig tartó globális fejlődési folyamat térbeli hatását. Bemutatjuk a város és vidékének kapcsolatát formáló folyamat strukturális tényezőit. Megkíséreljük feltárni, hogy milyen szerepet játszottak a folyamat alakulásában, fejlődésében; hogy a természeti, társadalmi gazdasági és fizikai strukturális tényezők egymás közötti és a folyamathoz kapcsolódó magatartását milyen belső törvényszerűség motiválta, mi jellemezte a folyamat természetes menetét, milyen főbb szakaszokra bontható, melyik tényező játszotta a döntő szerepet irányváltozásában, mi képezte a fejlődés motorját, a folyamatot fenntartó és tápláló erőt.