MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 34. ÉVFOLYAM (1985)

1985 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - SISA JÓZSEF: Gottfried Semper és Magyarország

A kastélyra vonatkozó levelezésből megtudjuk, hogy a grófnő reneszánsz architektrírát kívánt. Ezen belül Semper választása a francia késő reneszánsz-manierista formanyelvre esett, melyet a kváderes keretezés és arm­í­rozás, a manzárdablakokkal tagolt meredek tető, a ma­gasra emelkedő, díszes kémények jellemeznek. Az épí­tész itt „egyik leggazdagabb, szinte túlzsúfolt homlokza­tát" tervezte meg. [11] A nyugodt, rizalitokkal szabályo­san tagolt tömeg és — a fent említett kialakítás elle­nére — egységes, alig megmozgatott tetőlezárás viszont eltér a francia előképektől, és Semper olasz reneszánsz­ban gyökerező szigorúbb felfogását juttatja érvényre. Ez az architektúra a déli homlokzaton — a magyar ízlésnek szokatlan módon — átlós négyzethálós mintájú, poly­chrom tégla falsíkkal egészül ki. A polychrom téglaépíté­szet elterjedt volt a korszakban a német nyelvterületen, de alkalmazása ilyen módon és a kastélyépítészetben nem gyakori. (E tekintetben hasonló a tárgyalt nagyhörcsöki homlokzatrajzhoz az ausztriai Hermesvilla, amelyet Sem­per bécsi építésztársa, Karl Hasenauer épített több mint tíz évvel később, 1882—84-ben Erzsébet királyné szá­mára. [12]) Gottfried Semper megvalósulatlan átalakítási terve a neoreneszánsz egyik legelső jelentkezése a magyar kas­télyépítészet történetében. (Az első magyarországi góti­záló-romantikus kastélyokat — Oroszvár, Nagyugróc, Vép — az 1840-es években ugyancsak külföldi mesterek tervezték. [13]) A zürichi építész nem az itáliai reneszánsz­hoz nyúlt vissza a stílus kiválasztásakor, tudatában volt annak, hogy az olaszos palazzo-modor kevéssé megfelelő e műfajhoz. Az 1870-es és 80-as években virágzó magyar neoreneszánsz kastélyépítészetre is jellemző, hogy a ter­vezők a stílus nem itáliai — francia és német — előképeit követik akkor, amikor a városi építkezésben az olaszos igazodási­ neoreneszánsz uralkodik. [14] Zichy Pálné többszöri unszolása ellenére Semper gya­korlatilag biztos, hogy nem utazott le Nagyhörcsökre. (Az építészprofesszor nem sokkal korábban járt Magyar­országon, 1869. április 7-én fogadta őt Ferenc József a budai királyi várban, hogy a bécsi múzeumokról meg­beszélést tartson vele. [15]) Elképzelhető viszont, hogy a grófnő Bécsben, esetleg Karl Hasenauernál találkozott vele személyesen. Ennél az epizódnál és a fennmaradt nagyhörcsöki tervrajzoknál — bármennyire is érdekesek azok —­ a korszak számára jóval fontosabb, hogy Semper keze alól, a zürichi (akkori nevén) Eidgenössisches Polytechnikum­ból számos fiatal magyar építész került ki. Martin Fröh­lich kéziratos disszertációjában a Zürichben található dokumentumok alapján összeállította Semper tanítvá­nyainak listáját, amelyben a következő magyarországiak szerepelnek: [16] Freund Vilmos 1864/65 I. évfolyam (Semper) 1865/66 II. évfolyam (Semper) 1866/67 HI- évfolyam (Semper) 1867. VIII. 8. Diploma­ ­. Gottfried Semper: Átalakítási terv a nagyhörcsöki kastélyhoz, 1870—71. Földszinti alaprajz 1*

Next