MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 57. ÉVFOLYAM (2008)
2008 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - TÍMÁR ÁRPÁD: A MIÉNK művészegyesület története a korabeli sajtó tükrében I.
megítélésekor a reményteli és az elfogadhatatlan közti határt szinte minden kritikus máshol húzta meg, Zboray például a Déry által elismert három fiatalt is elutasította: „Czigány, Feiks és Körmendi a legszélső, meglehetősen értelmetlen hipermodernség képviselői, akiknek még meglehetősen nagy utat kell megtenniök a jó ízlés birodalmában, amíg célhoz érnek."193 Az idősebb generáció és a fiatalabbak, törzstagok és vendégek szembeállítása a legtöbb kritikában valamilyen formában megfogalmazódott: „nem szerencsés ötlet ez az ottani vendégszerepeltetés. Legalább nem mindenképpen. Maga a kiállítás, a csupán törzstagok kezeírásával egységesebb, egyöntetűbb és művészibb benyomást keltene. Az úgynevezett kültagok, illetve »vendégek« csaknem valamennyien veszedelmes »gauguinizmus«-ban szenvednek, s még Márffy is, ki erősen a »Rónai-hatás« alatt dolgozik, és Hatvany, ki Fényes kitaposott nyomdokait járja, egyelőre messze mestereik mögött maradnak. [...] Csak nézzük meg a földszinti termeket, főleg a máris hírhedt baloldalit szertelen atelier-vicceivel, a lehetetlen Gauguin-utánzásokat, a még Gauguinnél is merészebb színekkel és kontúrokkal!" Ez volt Rottenbiller Ödön véleménye a szélsőségesekről, az összbenyomása ugyanakkor egyértelműen pozitív: „a kiállítás azonban a maga egészében friss, éltető levegőjű, ment az akadémikus sablonoktól, s a képek valamennyijén meglátszik a hivatásáért lelkesedő művész bátor, dacos, öntudatos szókimondása. Még a túlzott reminiszcenciákban is van valami, ami megállásra késztet; a lázas keresés, az őszinte lelkesedés, a fiatalos hév ott ül a szertelenségek között, a túlságos lelkesedés önfeledt igazolásául."194 Volt, aki az öregek-fiatalok szembenállását abból a szempontból vetette fel, hogy ki mennyire tudott ellent állni a „divat" hatásainak. Nyitray József szerint: „Ez a rendkívül érdekes, világos, derűs tárlat merő forrongás, nemkülönben merő tanulság. Látjuk rajta a hozzánk is eltévedt modernség hatását; látjuk belőle, hogy a modern irány mennyire megzavarta a kiforratlan, önálló ítélettel még nem bíró fiatalokat, s mennyire ellenálltak neki az igazán erős művészegyéniségek: Ferenczy Károly, Csók, Fényes, Szinyei Merse s a többiek. Ezek közé azonban, nagy meglepetésünkre, Iványi Grünwald Béla nem tartozik. Az erős ellenállás természetesen nem úgy értendő, hogy a modern irány teljesen hatástalanul vonult el fölöttük, hanem úgy, hogy magukévá tették, ami a modernségben új (nem utánozták, hanem magukévá tették), ezt földolgozták, ezt a maguk egyéniségén átszűrték, de a modernség minden logikátlanságát s efemer külsőségét elkerülték. [...] ami a modernségben sutaság, maszlag, megértetlenség, logikátlanság, ideges, beteges szösszenet, mindenáron való újnak nosztalgiája, azzal nem lehet elbódítani őket." Nyitray József képzettségét tekintve festő volt, tájképei többször szerepeltek kiállításokon is. Ő a mesterségbeli felkészültség oldaláról is vizsgálta a legújabb törekvéseket, s bár a részletkérdésekben sokszor igaza volt, elfogultsága az idősebb generáció irányában nyilvánvaló. „Tudják, hogy az igazi művészetnél nagyon mindegy a sima vagy durva vászon, a hajvagy sörteecset, a kevés vagy sok festék fölhasználása, mert hiszen mindenféle technikával, mindenféle kezeléssel lehet remeket alkotni. Tudják, hogy az igazi remekmű oly hangosan beszél, hogy mellette a külsőségeket észre sem vesszük. Tudják, hogy kifogástalan rajz és logikus színfelrakás mellett is lehet egyszerű, impresszionista vagy naturalista az ember, viszont tudják, hogy mert egy kéz bütykös, rajztalan, angolkórban szenved, reumától összehúzódik valamelyik fiatal óriás alkotásán, s mert az alak lapos plakátstílben van tartva, azért még nem egyszerű, nem naiv és nem modern."195 Nyitray tehát valahol megállt az újabb és újabb törekvések megértésében, elismerésében. Értékrendjébe az újabb Grünwald,196 az újabb Kernstok197 már nem fért bele, Czóbel 198 kiállított művei közül is csak a régebben keletkezetteket tartotta említésre méltóknak. Nyitray álláspontja nem elszigetelt jelensége a korabeli progresszív kritikának. Gerő Ödön is szembeállította a régebbi modernet és az újabbat, elutasította a legújabb törekvéseket mind Iványi, mind Kernstok, mind Czóbel esetében: „Iványi Grünwaldot művészetében nem a természet tanulmányozása, hanem Gauguin utánzása zavarta meg, s a festő zagyvalékot csinált, amiért megismételte azt, amit más csinált." Kernstok „Aktja az összefoglaló vonal és az összetevő festés ellentétességét sínyli. Amattól a ritmuslemeztől az anyag uralkodik a képben. Régi, híres szintetikus festés tündöklik a hús megfestésében, új, értékes összefoglaló festése érvényesül a stilizálásban. Két érték, amelyben az ötvözés kárt ejtett. [...] Czóbel Béla két tájképe erős tudásról, »Festők a fák alatt« című képe a színhatásokon való értékes töprengésről tanúskodik. Fekvő aktja a negyedik dimenzióval foglalkozó klekszográfia alkotása. A »Szfinx« című folyóiratban ilyen fajtájú foltrejtélyek, mint szellemek üzenetei gyakran jelentek meg. Ebben a képben nem szellem küld üzenetet, talán csak rosszul elsült szellemeskedés van benne."199 Az egyrészt-másrészt egyensúlyozó kritikák mellett megjelentek persze a tárlat egészét elutasító, határozott - vagy akár durvának is nevezhető -támadások. Kézdi-Kovács László például kétségbe vonta mind az egyesület, mind a tárlat létjogosult-