Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Körtvélyesi János - Kőszeghi Mártony Károly - Kőszeghy Elemér, Winkler
1007 író. Az egy.-et Bp.-en végezte, ahol tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1880-tól hg. Odescalchi Gyula családjánál nevelő. 1882-től esztergomi, 1892-től bp.-i reálisk. tanár. 1879 — 1882 között az Esztergom és Vidéke szerk.-je, később a Magyar Hírlap munkatársa. Több regénye s a folyóiratokban és önállóan néhány irodalomtörténeti tanulmánya jelent meg. 1894—95-ben Kortörténeti Könyvtár címmel életrajzokat tartalmazó füzetsorozatot adott ki. — F.m. Rumy Károly György élete (Bp., 1880); Berzsenyi Dániel életrajza (Pozsony, 1884); Vallásos költészetünk (irodalomtörténeti forrástanulmány, Esztergom, 1884); A kirepült galamb (r., Esztergom, 1887); A szerelem ösvényei (r., Esztergom, 1899); Körtvélyesi János (1670 körül — ?): kuruc diplomata. Valószínűleg szepesi szász család sarja. 1700-ban a nagyszebeni királybíró secretáriusa lett. 1702-ben a gyulafehérvári egyben merényletet követett el Szentpáli Ferenc vízaknai alkirálybíró ellen, 1703-ban Apor István, majd Rabutin generális titkára. 1704-ben a kurucokhoz állt, s Pekry Lőrinc mellett tevékenykedett. 1708. nov.-ben a sárospataki ogy. a mo.-i protestáns rendek nevében Hollandiába és Angliába küldte követként. 1709. júl.-ban indult. Részt vett 1712-ben az utrechti békekonferencián. Kőszeghi Mártony Károly (Sopron, 1783. márc. 12. —Brünn, 1848. júl. 21.): mérnök, táborszernagy. A bécsi hadmérnöki isk.-t végezte. Mint fiatal tiszt részt vett a Földvár és Ercsi melletti sáncművek építésében. 1831-ben ezredessé nevezték ki s megbízták a franzenfesti vár építésével. Mint mélyépítészettel foglalkozó mérnök földnyomáskutatásaival tűnt ki. 1829-ben feltalálta a gázálarc ősét, lényegében egy fejre húzható bőrzsákot, melybe sűrített levegőt vezettek. Leírása a Nemzeti vagy hazai vándor c. pesti naptár 1832. évi kötetében jelent meg. A mozgó tábori főzőkészülék is találmánya. 1848-ban az MTA 1. tagjává választotta, de nagymértékű elfoglaltságára hivatkozva a megtiszteltetést nem fogadta el. — F. m. Versuche über den Seitendruck der Erde (Wien, 1828); Beschreibung eines Rettungsapparates (Wien, 1833). Irod. Jáky József: K. M. K. Az első magyar földnyomáskutató emlékezete (Vízügyi Közi. 1933); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); Irmédi Molnár László: K. M. K. (Soproni Szle. 1960. 4. sz.) Kőszeghy Elemér: Winkler (Rózsahegy, 1882. jan. 3.—Bp., 1954. szept. 1.): művészettörténész, festő. Jogi tanulmányok mellett Bécsben, majd Bp-en a Mintarajzisk.-ban tanult. Pályáját a kultuszmin.-ban kezdte. 1902-ben ösztöndíjjal Rómában, később Töröko.-ban járt. 1908-tól 1914-ig a múz.-ok főfelügyelőségének titkára. 1914 —19 között a kassai múz. ig.-ja, s itt számos kiállítást rendezett. 1919-től 1923-ig Tátraszéplakon élt, s egyik legkiválóbb Tátra-festőnkké vált. 1923-tól 12 éven át Lőcsén tartózkodott, a múz. ig.-ja volt és értékes műtörténeti tanulmányokat közölt a Szepesi Híradóban, amelynek egy ideig főszerk.-je volt. Ekkor fedezte fel a szepesdaróci templom régi falfestményeit, melyeket szakszerűen restaurált is. 1939-ben az Iparműv. Múz. ig.-ja, 1946-ban nyugalomba vonult. Naturalista jellegű figurális kompozíciókat, tájképeket festett. 1930-ban kollektív kiállítása volt Késmárkon. A magyar ötvösséggel kapcsolatos kutatómunkája korszakos jelentőségű. — F. m. Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig Köteles Sámuel Körösfői Kriesch Aladár Körösi Csoma Sándor