Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1. évfolyam (1894)
Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: A hármas nyomású rendszer behozatala Erdélyben
kából való kereskedéssel pótolják minden nyomorúságukat"s a rájuk kirótt adót is ; „ha pedig három calcatúrára vetetődik határuk, ősz és tavasz búzát annyira a szegénység nem vethet, holott annak szalmájával szokták jobbára télen által marhájokat legeltetni, mert igen kevés a kaszáló helyük." A földesurakat nézve is káros volna, mert amint régen a határokat az annak idején megejtett osztályok szerint felosztották egyik uraságnak része „egy szélén a határnak esett" „másiknak megint a más részen, így kár nélkül a három calcatura „a földesurak közt sem volna lehetséges, „mert egy része a határnak jobb, és a jobbat a rosszabbért el nem cserélnék, s a régi inventáriumok is megbomlanának." A toroczkói járás szolgabirája kimenvén Szindre meggyőződött arról, hogy a határ két fordulónak is kevés, nem hogy háromnak. A falusiak pedig aggodalmaikat következőleg adták elő. Először is „annyi marhát mint eddig, a szegénység nem tarthatna, mert szénafüve igen kevés lévén, szalmája annyi nem teremhetne, mivel így is kevés a szántóföldje, hátha még heverni is hagynának, annál kevesebb lenne búzája és szalmája. Másodszor „némely embereknek csaknem minden földeik egymás mellett vagynak, s ha megszakasztatnának a határok, vagy csak az őszi vagy tavaszi fordulóban esnének, mely miatt a földjüket nem növelhetnék amint kellene." Magyar-, közép- és felső-Peterden, Berkesen és Báréven két fordulóra is, alig elég a határ s amúgy is csak tavaszi gabonát szoktak vetni; viszont Toroczkón, s Toroczkó-Szent-Györgyön pedig—bányászhelyek lévén — a sok sziklák miatt csak őszi gabonát vethetnek ; Bedelőn és Gyertyámoson pedig a határ annyira szűk, hogy lakosainak csépléssel kell keresni kenyerüket. A lupsai járásról általában azt jelentik, hogy itt az erdők és sziklák miatt a határok oly parányiak, hogy két fordulóra is alig futja, s ha sikerülne is e terméketlen sziklás határokat három részre osztani, akkor a legelők mennének tönkre s a népet egyetlen keresetforrásától , a nagyobb mérvü marhatenyésztéstől fosztanák meg. Ezenkívül a falvak lakói szerte széjjel szórva laknak, s mindegyiknek földjei nagyrészint ott helyben vannak; s végül csupán tavaszi gabonát vetnek, mert az őszi meg se teremhet náluk, akárhány fordulójuk volna is. A szentlászlói járásról jelentik, hogy mivel „ezen járás erdők közé helyheztetett és ami vetésre való földet vágynak, azok is igen kevesek, erdőkből és bokrokból irtattattak, melyre nézve három fordulóra éppen alkalmatlanok, mivel az egész járásban csak tavaszi járásban csak tavaszi gabonát vetnek." Túr községnek régóta vanhárom fordulója, de ennek egyike esztendőnként hagyatik marhák járására, s legelteté-