Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1. évfolyam (1894)

Értekezések - SZÜTS MIHÁLY: Debreczen mezőgazdasági története

„Újváros pedig 40 kaszással tartozott, kik a király rétiben kaszáltak, és beta­karítani is tartoztak, kivel most is tartoznak." „A falukon egy forintig való bírságuk vagyon a tiszttartóknak, a többi e felett való birság . Felsége számára vétessék, kiről regesztrumot tartsanak. „Az bitang a falukon és Újvároson a tiszttartóké." „És ha debreczeni földön a városon kivül valami bitang esik, az is a tiszttar­tóké ; ha pedig a Biró szolgái találják a városban a bitangot, mindenkor, minde­nestől az ispotályba jár." „Debreczenben a tiszttartóknak sem a vásárokhoz sem a sokadalomhoz, nincs semmi közük , hanem a Biró tisztére néznek azok. Joannes electus Rex." II. Debreczen város utolsó földesura enyingi Török János volt, ki 1562-ik évben halt el. Ettől kezdődik második időszakunk s ez időtől fogva egészen önállóan intézi Debreczen belügyeit. Hogy e körülmény mezőgazdasági életére nézve is igen jótékony befolyással volt, minden kétségen felül áll. — Ezen időszakra esik a város tekintélyes gyara­podása, birtokainak megszerzése, megörökítése. Megszerezte a város mindazon ingatlan vagyonokat, hogy mint közös vagyont föntartván, bizonyos évenkint való censusfizetés mellett a polgárok közt kioszsza. Az ezen szerzeményeknek alapját a censualis vagy földi pénztár képezte, mely oly gazdag volt, hogy nemcsak arra képesítette a város elöljáróit, hogy lassanként a várost környező pusztákat megszerezhesse, hanem arra, hogy Debreczen határán kivül a szomszéd Szováth, Sámson községekben jelentékeny birtokokat szerezhessen, sőt hogy Kállóban és Váradon az ottani megyei közgyűlések alkalmára házakat vásárolván, tarthasson. Ezen időben szereztettek : Szepes, Ebes, Hegyes, Macs, Zelemér, Pallag, Pacz, Fancsika, Bánk, Haláp, Monostor, Gut, a szováthi és sámsoni birtokok. A városnak magának is jobbágyai vannak már 1562. után, kik mint lakók élnek itt, s a határban használati czimen birt földekért dézmát és censust fizetnek. Az 1586. évi városi jegyzőkönyvben az áll : 1 .,hogy a minemű jobbágyai vannak e városnak, azok a szegények hasznára és táplálására fordíttassanak mint földével, mint dézmájával. És pedig minden jobbágy tartozik esztendőnkint egy forinttal, egy hold árpával, két napi takarással, a letakart gabnanemüek beszállításával s fahordással , és ezen szolgálat az ispotály hasznát nézi." A földmüvelés egyes ágai közül már az 1581. év körül, virá­goznak itt a szemesélet termesztése, az állattenyésztés minden ága.­ ­ Kiadták Kolosvári S. és Óvári K. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. III. k., 567. 1.

Next