Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 2. évfolyam (1895)
Adatok - TAGÁNYI KÁROLY: A deési nemesség és polgárság közti egyezség 1613-ban
városul, s mind az utánnok levő posteritásoknak is, magunkat mind, és mind utánnunk való posteritásunkat is köteleztük. Ígértük, és promittáltuk, promittáljuk, és ígérjük, kötelezzük praesentium testimonio mediante, ez mi kötéslevelünknek végében megirt summáiglan, melyek renddel igy következnek : Primus Articulas. Végeztük egyenlő értelemből, és akaratból, hogy ami nézi a Templomot, Kastély, Schola, Harang : azoknak épületire pro teinporis, loci, et rei exigentia, a dési nemesség annyit fizetne, mint egy városi ember. És hogy azok is mind városiaknak, nemeseknek egyaránt szolgáljanak, proni res communis, a minthogy azoknak épületbe, csinálására egyenlő lészen a fizetés, azonképpen a szolgálatjától is, a jussától egyenlő légyen a fizetés. Secundus Articulas. Az egyházi személyeknek praedicátoroknak, mesternek szokott, és rendelt fizetésekben in toto singillatim, et annuatim az negyven öt-öt pénzt megadjuk az város közzé, ugy mindazonáltal, hogy a Schola-Mesterek is, a nemesség fiain a tanításért többet ne vehessenek, hanem csak annyit, mint a városi fiakon. Hasonlóképpen mind borból, búzából, minden Dési határon lévő földeinkből annuatim mind a praedicatoroknak, s mind az ispotálynak az n gyártásokat megadjuk, melyeknek felvételiben illyen mód observáltassék , hogy a dézma adó nemes embernek, a dési főbírónak hirre tévén azt először, hogy az ö város számára való fél-dézmájokat ki akarnák adni, és annakutánna a magokét bé akarnák takarítani ; hogy peniglen az fél-désma igazabban bétakarodhassék, az nemes Principalis uram instantiájára, ugyanakkor a dési főbiró uram haladék nélkül tartozzék dézmájó meghitt atyafiait a Principálistól arra bocsáttatott embereivel arra bocsátania, a praedicator, s mind az ispotály gyártását illeti módon kiadnia, és felvennie, hogy a nemesség a Principálissal egyetértvén, valamikor akarják egy bizonyos praefigált napon az városi derék dézmrílásnak előtte, minden nemes ember az ö földét kimutatván, a déési föbirótól, és Principálistól arra rendeltetett embereknek, a felül megirt dézmát megadja. Ha pedig a dési főbiró akkor arra rendeltetett embereit nem bocsátaná, és prolongálnák, ugy a 'nemesség képiben a principalis protestálna az városi birák előtt, annak utánna elmenvén az ő földökre, hagyják a fél-dézmát igazán a földnek színén, és az nemesség onnan az ő magok számára valót hordhassák el szabadoson. Mely mellett minthogy a városnak szokott fél-dézmát igazán kiadjuk, városul, tanácsul, egyenlő értelemből megengedték, hogy ennek utánna a dési nemességnek a fél-dézma adásért, minden időben successive szabad lenne mind örökben, mind zálogban szántó, kaszálló, szőllő örökségeket pénzünkön vennünk igy, hogy a compositio