Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 3. évfolyam (1896)

Adatok - Az 1828-diki országos összeírás végleges eredményei. II. Városok

A kassai kereskedő polgárság tehát ez évnegyedben a be- és ki­vitel után összesen 572 frt 69­2 dénárt tartozott fizetni , azonban V. László privilégiuma szerint a harminczadnak csupán felét fizette. 1574-ben a városi levéltárban levő jegyzék szerint Kassa polgár­joggal biró kereskedői után 2210 frt 220a dénár illetve ennek fele volt a harminczad jövedelme. Az 1597-dik évi jegyzék szerint a kassai harminczad jövedelme a behozott áruk után Bécsből Pozsonyon át 1053 frt 76 dénár. Kivitt áruk után Kassáról Ausztriába 49 frt 77 dénár. Összesen 1103 frt 53 dénár. A behozatal után Lengyelország és Sziléziából 161 frt 86 dénár. A kivitel után Lengyelországba és Sziléziába 16 frt V2 dénár. Összesen 177 frt 86V2 dénár. A harminczad összes jövedelme tehát 1597-ben 1281 frt 39V2 den. A török áruczikkek behozatala a 17. század elején mind nagyobb mértéket ölt. Erről szólnak Kassa város jegyzőkönyvében a következő sorok: „1610. szeptember 8. Csizmadia, lakatos és szíjártó czéh pana­szoskodnak, hogy az áros uraim az e mivek felét Török országból hozván, itt árulják sat., könyörögvén, hogy ne engedje az nemes tanács az czéheknek az ő igazságukat opprímáltatni és az ő kenyeröket el­venni." Majd: „1611. szeptember 22. Az kereskedő rend könyörög, hogy legyen szabad, mint ennekelötte csizmát és egyéb török árut az minemű­t az ittvaló czéhesek meg nem csinálhatják, ők pedig az olyan marhát behozván, harminczadot adnak tőle. Deliberatiuni : Az minemű marhát az itt való művesek megcsinálhatják, olyat ne áruljanak az kalmárok ; de bogláros féket és csizmát, mint eddig, szabad legyen ; sarkantyút és zabolát nem." Az eddig közölt­­ lajstromok arról tanúskodnak, hogy a 16. szá­zad közepéig Kassa az éjszaki tartományokkal, első­sorban Lengyel­országgal volt a legélénkebb kereskedelmi összeköttetésben; „az krra­kaiak nem lehetnek Kassa nélkül" igy szól az 1558-ik évi levélíró. A 16. század közepén túl kereskedelmünk mindinkább a nyugat felé fordul s a legújabb időkig Bécs volt a kassai kereskedők Mekkája, ahová minden évben — kétszer is — elzarándokoltak. KEMÉNY LAJOS: Mezei munkabérek 1828-ban Az 1828. évi országos összeirás alkal­mával, melynek fő eredményeit most közöljük, a mezei munkabérekre is kiterjeszkedtek, de természetesen csak az egyes városokban, mert a­ ­) Lásd még „A kassai harminczad története a XVI. század végéig" czim­ei czikket. Magyar Gazdaságtört. Szemle, 1894. évf. 308. 1.

Next