Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 3. évfolyam (1896)
Adatok - Az 1828-diki országos összeírás végleges eredményei. II. Városok
A kassai kereskedő polgárság tehát ez évnegyedben a be- és kivitel után összesen 572 frt 692 dénárt tartozott fizetni , azonban V. László privilégiuma szerint a harminczadnak csupán felét fizette. 1574-ben a városi levéltárban levő jegyzék szerint Kassa polgárjoggal biró kereskedői után 2210 frt 220a dénár illetve ennek fele volt a harminczad jövedelme. Az 1597-dik évi jegyzék szerint a kassai harminczad jövedelme a behozott áruk után Bécsből Pozsonyon át 1053 frt 76 dénár. Kivitt áruk után Kassáról Ausztriába 49 frt 77 dénár. Összesen 1103 frt 53 dénár. A behozatal után Lengyelország és Sziléziából 161 frt 86 dénár. A kivitel után Lengyelországba és Sziléziába 16 frt V2 dénár. Összesen 177 frt 86V2 dénár. A harminczad összes jövedelme tehát 1597-ben 1281 frt 39V2 den. A török áruczikkek behozatala a 17. század elején mind nagyobb mértéket ölt. Erről szólnak Kassa város jegyzőkönyvében a következő sorok: „1610. szeptember 8. Csizmadia, lakatos és szíjártó czéh panaszoskodnak, hogy az áros uraim az e mivek felét Török országból hozván, itt árulják sat., könyörögvén, hogy ne engedje az nemes tanács az czéheknek az ő igazságukat opprímáltatni és az ő kenyeröket elvenni." Majd: „1611. szeptember 22. Az kereskedő rend könyörög, hogy legyen szabad, mint ennekelötte csizmát és egyéb török árut az mineműt az ittvaló czéhesek meg nem csinálhatják, ők pedig az olyan marhát behozván, harminczadot adnak tőle. Deliberatiuni : Az minemű marhát az itt való művesek megcsinálhatják, olyat ne áruljanak az kalmárok ; de bogláros féket és csizmát, mint eddig, szabad legyen ; sarkantyút és zabolát nem." Az eddig közölt lajstromok arról tanúskodnak, hogy a 16. század közepéig Kassa az éjszaki tartományokkal, elsősorban Lengyelországgal volt a legélénkebb kereskedelmi összeköttetésben; „az krrakaiak nem lehetnek Kassa nélkül" igy szól az 1558-ik évi levélíró. A 16. század közepén túl kereskedelmünk mindinkább a nyugat felé fordul s a legújabb időkig Bécs volt a kassai kereskedők Mekkája, ahová minden évben — kétszer is — elzarándokoltak. KEMÉNY LAJOS: Mezei munkabérek 1828-ban Az 1828. évi országos összeirás alkalmával, melynek fő eredményeit most közöljük, a mezei munkabérekre is kiterjeszkedtek, de természetesen csak az egyes városokban, mert a ) Lásd még „A kassai harminczad története a XVI. század végéig" czimei czikket. Magyar Gazdaságtört. Szemle, 1894. évf. 308. 1.