Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 5. évfolyam (1898)
ADATOK - Urasági intézkedések pestis idején Alsó- és Felső-Szőllősön (1739.)
7. Az kik pedig mondanák, hogy vagyon elégséges passusok, tehát a strázsa tegye ki a kapu tetején által, a hoszszú nyelű csíptető fát, és kiáltsa, hogy azon passust vagy akárminémű levelet, csak egyik ember hozza közelebb és tegye be a csiptetőbe, és onnét a kaputól, azon külső ember térjen megint viszsza, elöbbeni állására, úgymint egy hagyitásnyira. Azonban a strázsa bevonván a passust, vagy akárminémű levelet, ugyanazon csiptetőfával a tüzelő füstön forgassa és füstölje jól ki, előbb hogysem mint kezibe venné, és úgy az tiszttartó kezihez, vagy az uraság kezihez küldettessék avégre, ha be lehet-e bocsátani, vagy nem? tudtára adatik a strázsának. Az füstöt pedig ilyen nyavalyás i időkben szokták javallani holmi csontokból, marhakörmökből, szarvakból, bőrhulladékokból, sőt száraz marhaganéjból is csinálni, ahol fenyőfaágak nem találtatnak, azért ezen strázsálók is, néha ilyen füstöket készíthetnek. 8. Mivel pedig az itthonvaló lakosoknak is, ámbár csak az határban, munkára való kis bejárásától méltán félhetni, azért a strázsa a kaput, nappal is jól bezárva tartsa és mikor kévántatik csak fél kaput, vagy egészen nyissa meg, és megint zárja be. Gyermeket, 12 esztendősnél kisebbet, a strázsa ki ne bocsásson nappal is, hanem ha az anyjával kellenek neki kimenni, vagy apjával, vagy más reája gondot viselő emberrel, de úgy, hogy viszsza is megint olyannal jöjjön be, és így soha magányosan a gyermek se ki, se be ne bocsájtassék. Éjszakára penig, senkit mást ki ne ereszszen, csak akik lovakkal legelésre egyszersmind kimennek, mindenkor egyreájuk vigyázó gondos gazdaemberrel, viszsza is csak úgy bocsássa be azokat, nem máskép, sem egyenkint. Itt való öregebb ember is, valaki a kapun ki akarna menni, tartozzék a strázsának megjelenteni hová, és mi dologra megyen, mert helyes ok nélkül, vagy héjába valóra, nem szabad a faluból senkinek kimenni, hanem ha munkára, vagy más helyes okra mondaná magát menni, csak a határunkban, tehát bocsássa a strázsa mind ki, mind viszsza, de vigyázva, megkérdezvén viszszatüvet is töltik, hol jártak ? hol mulattak? mi dolgon voltak? kivel akadtak szemben? etc., tartozzanak mindenekre felelni a strázsának. 9. A határon kívül pedig, vagy más faluba, ha valaki mondaná magát menni, tehát a strázsa ne bocsássa ki a kapun addig, valamíg meg nem mutatja az iránt való passusát, vagyis engedelmét a tiszttartótól vagy az uraságtól. Mert ha valaki a faluból, ki akar menni szükséges dologban más helységre, vagy akárhová ki, ezen Felsőszölősi határunkból, tehát tartozik az iránt magát, a tiszttartónál vagy az uraságnál megjelenteni, engedelmet s egyszersmind passus-levelet kérni, s megvallani, hova? s mi dologért akar menni? mikor indulni? s meddig