Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 7. évfolyam (1900)

Értekezések - REIZNER JÁNOS: Szeged mezőgazdasági története. (I. Földmívelés és állat- tenyésztés. II. Szőlőmívelés és gyümölcsészet)

lajtsrámból is kiderült). A­­hol Szeged összes lakossága név szeri­nt van felsorolva, Csordás vezetőnvnéven 7-et találunk. A vezetékneveket, abban­ az­ időben, foglalkozás után nyerték az illetők. A sok Csordás név tehát számos csordára enged következtetni. Ugyan MÉMt lajszámban 131 juhos gazda is szerepel, ami a juh­tenyér utcáiak rendkívüli elterjedtségét mutatja. A juhos gazdák juhainak szírma ugyania nincs följegyezve, de hogy mily rengeteg mennyiség­ű lehetett Az, Szulejmannak, a mohácsi vész utá­n a török sereg vissza­vonulásáról vezetett naplójában előforduló följegyzésből is megítélhetjük. E szerint 1526. évi szept. 28-án Szegeden a hadizsákmányból Ibrahim pasának 50,000, Iszkender cselel­i pasa defterdárnak pedig 20,000 drb juh esett osztalékul.­A k­uplób­an különben­ kiem­elve van, hogy „a sereg lisztben, búzában, a falban 11k5»egyéb é­sbeli teljességgel elmerült"2). A lótenyésztőn, különben nemcsak mennyiségileg, hanem minősé­gileg első helynek minősí­tte Szegedet, mint ahol egyúttal nemcsak sok, hanem egyszersmind neme® fajlovakat is hőséggel lehetett találni. Felettébb jelemző cuckinselben Zákány István szegedi főbírónak 1542. évi október 16-án Fráter György nagyváradi püspökhöz intézett azon jelentése, hogy Tóth Mihály volt főbíró lova M.000 kősó árán vette meg­). Ez legalább is tiszta arabs faj lehetett. A már emlegetett 1522. évi egyházi tizedlajstrom, melyben a város éD polgárainak a h­ausi püspök része természetben vagy készpénzben meg­is adott tizedjárandósága van felsorolva, a mohácsi vész előtti termelési és gazdálkodási viszonyok tekintetében végtelen becsű. A tized tekintetében Mátyás 1481. évi 1-jü törvénye akként ren­delkezett, hogy a gabonakehinektől, bortól, báránytól s méhrajtól az egyházi tized külön-külön­ megadandó. A szőlős, vagy juhos gazdák sem természetben, sem pénzül semmi tizedet sem fizettek, talán azért, mert gabonatermeléssel nem foglalkoztak.­ ­ Id. m. Oklevéltár LXI. sz. E rendkívüli bécsű­ tizedjegyzékben a juhok száma nem szerepel, mert a dézmabárányokat nem vették számba. Egyébként érdekes az is, hogy a városnak Kun-, Szántó-, Szent-Demeter-, Nagy-, Sóh­ordó-, Bondi-, vagy Szondi-Műves-, Angyal-, Szentlélek-, nevíz utczáiban nem laktak juhos gazdát. A juhos gazdák az utczák szerint a következőkép oszoltak meg: a várban 2, kislatránban 2, gömböcz és árokházban 1­­­1, Balog-utczában 13, szentháromságban 3, köégetőben 6, prédikátorban 3, Félszer- vagy Felgor-utczában 4, csősz-utczában 7, Tóth-utczában 13, Lisza- vagy Tisza-utczában 12, a két varga-utczában 9, a budaiban 6, a kerek-és madarászban 10—10, hajnal- és szt. György-utczákban 3—3, a szt. Miklós-utczában 4 juh és gazda lakott. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Pest 1846. 29—30. ..U­­­tár LXXV. sz. a.

Next