Magyar Hirlap, 1928. december (38. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
4 1928 december T. HIPLAP APÁK ÉS FIÚK HARCA Dr. Rapapart Samu, Szeged egyetlen orvosanalikusa előadást tart Budapesten (a Magyar Hírlap szegedi munkatársától.) December elsején az orvosanalitikusok meghívására előadást tart Budapesten dr. Rapaport Samu szegedi idegorvos, Szeged egyetlen orvosanalitikusa, aki a dr. Feldmann Sándor elnökletével működő orvoscsoport egyik leglelkesebb, legagilisabb tagja. Dr. Rapaport körülbelül két év óta alkalmazza orvosi prakszisában a pszichoanalízist és ezen a téren már igen számottevő eredményeket ért el. Szegeden élőharcosa Freud professzor tanításainak és előkészítő munkájának eredményességét dokumentálta az a páratlanul nagy érdeklődés, amelyet legutóbb Szegeden dr. Feldmann Sándor előadása keltett. A Magyar Hírlap szegedi munkatársa felkereste dr. Rapaportot, aki budapesti előadásával kapcsolatban a következőket mondotta : — Körülbelül két éve, hogy az egyesületünk kiterjesztette tudományos működésének terrénumát a vidékre is és a vidéken két gócpontot teremtett: Szegedet és Debrecent. A magyar vidéknek ebben a két nagy kultúrcentrumában azóta szorgalmas munka folyik az analízis népszerűsítése érdekében. Dr. Feldmalm Sándor, egyesületünk elnöke, aki Budapesten tartott értékes előadássorokzatot az analízisről, a közelmúltban Szegeden is tartott előadást, amelynek az volt a célja, hogy az analízist és annak lehetőségeit a vidék is megismerje. Az egyesület nemrégen elhatározta, hogy a pesti előadások keretében bemutatja eddigi tevékenységének eredményét. Ezért hívott meg engem is, aki Szegeden dolgozom az egyesület szellemében. .. Budapesti előadásom tárgya az a harc lesz, amely apa és fiú között dúl tudatosan, vagy öntudatlanul és amely a társadalom egyik legaktuálisabb és legégetőbb problémája. Ezt a harcot és ennek megnyilatkozásait a közelmúlt években mindenki láthatta és az újságok igen gyakran számolnak be ma is ennek a harcnak véres kitöréseiről. Ez a harc már átlépte a családi kereteket és frontja behálózza az egész társadalmat. Az egyenetlenség a meg nem értés ékét verte az emberek közé. Lépten-nyomon megismétlődik más és más formában Ibsen nagyszerű alakjának, Solness építőmesternek örök emberi tragédiája. Az apák félnek a türelmetlenül kopogbálhalatos, hogy nemcsak a kulturáltabb embereknél, hanem az egyszerűbbeknél is megnyilatkozik a megértés és a meglátás képessége az analízis eredményei előtt. Szinte csodálatosan nyilatkozik meg a tanyai lakosság körében is a megértés az analízis eredményei iránt. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy az egyszerű parasztomba lelkének analizálása talán egyszerűbb feladat, mint a kulturáltabb városi emberé sőt, ellenkezőleg, mert hiszen a primitívebb intellektus sokkal közelebb áll az ősemberhez, gondolkozásmódja sokkal képletesebb, és jobban van telítve szimbolizmussal, amelyeik az álomképeiben kerülnek különösen felszínre. Nem lehet tökéletes az a módszer amelynek alkalmazása kizárólag a kulturáltabb betegeknél lehetséges, a lélekelemzés módszereit tehát le kell és le is lehet egyszerűsíteni a tanyai paraszt lelkivilágái, mert hiszen nincsen olyan komplikált fllm amelyet ne lehetne visszafelé is lepörgetni. Amíg a betegség kifejlődik, bizonyos folyamat megy végbe, amelynek jelenetei, felvonásai rendre követik egymást. Ezeket kell rekonstruálni lépésről lépésre visszafele és akkor eljutunk ahhoz a maghoz, amelyből a megbetegedési folyamat kiindult. — Kutatásaim közben olyan értékes és érdekes eseteket és adatokat gyűjtöttem össze, amelyek erősen bevilágítanak a leegyszerűsített ember látszólag egészen primitív lelki életének kulisszái közé és amelyek nagyon sok mindent megmagyaráznak, ami előtt eddig értetlenül állt meg az emberi és az orvosi tudomány. Rapaport Samu az általa összegyűjtött adatokat irodalmilag is feldolgozza és tapasztalatairól az egyesület keretein belül számol majd be utató fiatalságról, amely erősebb, frissebb, tehetségesebb náluk, a fiúk pedig kegyetlenül, türelmetlenül követelik az apák helyét, az életet, az érvényesülést. Türelmetlenségük éppen olyan kegyetlen, mint amilyen kegyetlen az apák félelme. Előadásomnak az lesz a célja, hogy megmutassam: milyen lehetőségeket nyújt ezen a téren a lélekanalízis, hogyan lehet az analízis segítségével a családot és a társadalmat megszabadítani ettől az áldatlan harctól, amely a beteges gyűlölködés destruáló erőit rejti magában és megbénítja az ember és a társadalom érdekeit. Az analízisnek nem célja, hogy ezt a harcot teljesen megszüntesse, ami különben lehetetlen is. Az analízis nem akar mást, mint azt, hogy ez a harc az emberiség fejlődésének érdekeit szolgálja a lehető legkisebbre redukált súrlódási felületekkel. Megkérdeztük ezután dr. Rapaportot, hogy Szeged milyen terep az analízis szempontjából ? — Az bizonyos, hogy Budapesten sokkal könnyebb dolguk van az analitikusoknak — válaszolta —, mert a főváros lakossága az intelligencia magasabb fokán áll, mint a vidék és a fővárosban már nagyon sok a kianalizált ember, aki a maga környezetében akaratlanul is terjeszti az analízis meglátásait. Szegeden a gazdasági élet is súlyosabb, amely természetesenvisszahat az intellektuális élet kifejlődésére is. A lelki bajok mellett tehát még a gazdasági bajok is ránehezednek az emberekre. Azért mégis i. »nnimniir«iiT»iTi«rTm¥r /fí . dobozos | í? ölokk* / Ementáli CS** ^ a legjobb. Tizenhat másodperc írta. Ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Kedves barátom! Rettenetes érzések között írom e sorokat. Mert az én életem össztörött, megsemmisült Te tudod legjobban, mi volt nekem a feleségem. Te láttad legjobban azt a sóvárgó érzést, mely egész bensőmet betöltötte, hogy őt bírjam, hogy vele élhessek. Végre beteljesült vágyam. Megesküdtünk, ő az enyém lett. Csodás boldogságban éltem hónapokon át, azt hittem, hogy a mennyországban lakom, az egész világ rózsás színben úszott előttem és azt hittem, éltem végéig ilyen boldog leszek. Ó, mily csalóka játéka a sorsnak az, amely különös sugártöréssel varázsolja elénk a boldogságot, hogy aztán hirtelen fordulattal a legnagyobb keserűséget zúdítsa ránk. Hat hónapig éltem a legnagyobb boldogságban, mikor vidékre kellett utaznom. Ott nagyobb vállalatot szerveztem és emiatt csak kéthetenként jöhettem föl a fővárosba. Hónapok múltak így el szorgos munkában, mikor egyszer — jól emlékszem arra is, szombati nap volt — és ekkor lejött hozzám vidékre feller, az én régi jó barátom. Nagyon megörültem látogatásának, bár, bevallom, nagyon meglepett hirtelen érkezése. Azonnal abbahagytam minden munkát, csakhogy vele beszélhessek, ő arra kért, menjünk sétálni. Örömmel fogadtam ajánlatát, sőt fel is hívtam figyelmét arra a gyönyörű kis erdőre, mely a környéket szegélyezte. Teller is örömmel vette ajánlatomat, sőt még szavaimat is megismételte: . — Az erdő, az erdő — az jóbarát! Elindultunk és bementünk az erdőbe. Csodaszép idő volt és az őszi pompában álló fák bámulatos panorámát nyújtottak, mintha egy varázsló keze alatt színeződtek volna — parancsszóra —, oly bájos volt a színkeverék. Jó mélyen bentjártunk az erdő mélyén, a vadászutakat követve, mikor egy nagy, ledőlt fára bukkantunk, mely elterülve feküdt a sűrűben. Odamentünk a faóriáshoz és mindketten rátelepedtünk. Jó hely volt, mert egy nyiladék volt előttünk, amelyen át le lehetett látni a völgybe, ahol a gyorsvonat éppen akkor futott a vashídon, hogy utasait elvigye az élettől lüktető városba. Barátom is a vonat kanyargását nézte, aztán elgondolkozva szólt: — Mégis jobb lesz. Ránéztem, nem értettem meg, mit mond, azért megkérdeztem: — Mi lesz jobb? Erre felelte ő: — Meg akarom kérdezni, őszintén, hogy jó barátodnak tartasz-e engem? Sablonosan válaszoltam: — Hát persze .. .! Teller szavamba vágott: — Ó, nem így — félvállról! Én azt akarom tudni, hogy becsületszavadra mered-e azt mondani, hogy nekem, aki ha barátod vagyok, el fogod hinni minden, szavamat, vagy ha kételyed volna, úgy megengeded, hogy bizonyítsak! Szavai megdöbbentettek, felkeltem helyemről. — Mit akarsz? Erősen rámnézett: — Hiszel-e nekem? Nagy leki izgalmon mentem át, barátom látta a vívódásomat, mellém állott, mikor erős kezét vállamon éreztem, kitört belőlem a hang: •— Hiszek neked! Esküszöm — hiszek neked! Érzem szavaid erejét, érzem lelked becsületességét! Szólj nyíltan, mondj el mindent, bármit tudsz is, — én hiszek neked! Barátom megszorította kezemet, leültetett a fatörzsre és ekképpen szólt: — Nézd a távoli völgyet, milyen szép innen a távolból, olyan, mintha az egész sima felület lenne, amelyen bársonyos fű nő és édes illatú virág nyílik. De ha közel megyünk, akkor látjuk, hogy lesz az hepe- s hupás föld, melyen több a tüske, mint a nyíló virág és több az árok, mint a sima föld. Az élet képe — ez a csalóka játék. Minden ember azt hiszi, hogy az élet sima, szép, egyenletes és feltétlen kellemesen elmúló idő; csak mikor jönnek a csalódások, a rázkódások, akkor csodálkozik, hogy az is lehetséges! Pedig mikor a legboldogabb perceit éli az ember, akkor sem tudhatja, hogy nem zúdul-e rá valami rémes csapás ... Tovább nem folytathatta barátom beszédét, mert én fölugrottam, mint akit egyszerre ezer darázs csíp meg, lelkeiget a gyanú keserűs ereje mardosra! Barátom résztvevőén nézett rám, szemébe kapcsoltam tekintetemet és halkan kérdeztem: — Megcsal? ő fejével igent intett. Én zokogni kezdtem. Barátom magához ölelt. Mikor megnyugodtam kissé, megkérdeztem: — Be tudod bizonyítani? ő halkan válaszolta: — Igen! Amikor csak akarod! Amellett oly együgyű módon teszi, hogy lehetetlen rá nem jönni! Míg hazafelé mentünk, elmondott minden részletet és abban állapodtunk meg, hogy ő mind márt elutazik és én másnap megyek utána. A jelzet helyre meghívjuk feleségemet, mintha valami idegen kéretné. Ezzel elváltunk. Rettenetes éjszakám volt, azt hittem, megörülök, olyan lelki szenvedéseim voltak. A szerelmem, a feleségem, a boldogságom — hitvány módon megcsal engem. Pénzért eladja magát! Olyan voltam, mint aki megőrült, reggel felé már gondolkozni sem tudtam. Gépiesen ültem vonatra és robogtam a főváros felé, hogy ott lehessek a délután négyórai találkozón. A Golgota útja volt ez. Egész életem összeomlott ezen út alatt. Öreg ember lettem, mire beértem a fővárosba. A pályaudvarban ebédeltem meg a vasúti vendéglőben, aztán órámat kezembe véve, olvastam a múló perceket, hogy négy óra előtt pár perccel útrakeljek a randevúhely felé. Barátom várt a kijelölt helyen, aztán bevezetett a lakásba. Úgy mutatott be, mint gazdag gyárost, aki nagy barátja a szép nőknek. A találkaközveítő asszony erre kiment és pár pillanat múlva feltárult az ajtó és előttem állott a feleségem. Mikor meglátott, elsikította magát, aztán menekült ki az ajtón. Én utána iramodtam, de barátom elkapta kezemet és visszatartott, mire kiszabadítottam magamat, feleségem már lefutott a lépcsőn. Tizenhat másodpercet nyert és elmenekült. Kocsiba vetette magát és hazahajtatott. Én utána. Valóságos verseny volt ez. Ő folyton előttem járt és tizenhat másodperccel előbb ért haza, mint én. Felsietett a lakásba, én utána. Bezárkózott szobámba. Rákiáltottam, nyissa ki az ajtót. Nem felelt. Az ajtón át hallottam, amint lázasan keresgélt valamit fiókjaimban. Erre összeszedtem minden erőmet, nekifeküdtem az ajtónak, hogy azt betaszítsam. Nehezen ment, végre engedett az ajtó, bejutottam a szobámba. De ebben a pillanatban irtózatos dörrenés reszkettette meg a levegőt. Feleségem forgópisztolyommal főbelőtte magát és pár pillanat alatt ott a lábam előtt meghalt. A drámának vége volt. Azt a tizenhat másodpercet, melyet menekülésében nyert, felhasználta arra, hogy végezzen önmagával és engem megfosztott attól, hogy elégtételt vegyek magamnak rajta és én öljem meg. Meg kellett ebben nyugodnom. De meg kellett nyugodnom abban is, hogy vége mindennek, amiért ellem, amiért küzdöttem. Az én életemet nem oltotta ki az a pisztolylövés, de lelkéinél összetörte. Nincs többé életcélom. Vége mindennek. Másnak, ha elhal hitvese, legalább emléke marad, de nekem még emlékem sincs attól, akit annyira szerettem, — mert gondolnom se lehet rá többé. Istenem, miért választott ki éppen engem az élet erre a történetre játékszerül. Én, aki az életben csak az elmúlást, az egyszerű, nyugodt életet kerestem. Engem a sors arra szemelt ki, hogy szenvedjek és boldog ne legyek. Viselek egy súlyos keresztés, melyet láthatatlan kezek rám raktak és amelyet viselnem kell az életemen át, míg össze nem roppanok és elbhullámom ki nem simul a semmibe...! Azért, kedves barátom, most, hogy elmondtam életemet, csak azt kívánom neked, hogy sohase érezz hasonló érzéseket, mint aminek engem gyötörnek. Élvezd az életedet és ha néha boldog vagy, gondolj szeretetre! a te szerencsétlen,' sorsüldözött barátodra és most Isten veled !~' ! Az angol király betegségében a rosszabbodás veszélye még mindig nem múlott el teljesest Londonból jelentik. György király az és tisztviselője szintén megerősítette ezt az éjszakát nyugodtan töltötte. Reggel újabb hevosi véleményt. A ma reggeli orvosi vizsgáltató orvosi vizsgálat volt, amelyen a király lat nem arra szorítkozott kizárólag, hogy a két kezelőorvosán kívül Sir Humphry, Rol király jelenlegi állapotára nézve, tájékozó lessen, a világhírű specialista is résztvett. Adást szerezzen, hanem inkább arra, hogy álreggeli orvosi vizsgálatról kiadott bulletin talános prognózist tegyen lehetővé, több mint három órás késéssel jelent meg. Alaposságáról nézve jelemző. A bulletin szerint a tüdő- és mellkáz- hogy teljes négy óra hosszat tartott a tyagyulladás némi javulást mutat és a ...... . . . .... beteg hőmérséklete is csökkent. A/' Iles PaPa a rommngol nagykövetig atján állandóan érdeklődik György király A bulletin mindamellett hangsúlyozza, hogy állapota iránt, az esetleges rosszabbodás veszélye még mint walesi herceg az Azzania gőzös fedélzetiig nem múlott el teljesen. A gyógyulási tón elhagyta Dar es Salamot és Zanzibar folyamat mindenesetre igen hosszadalmas és szigetére utazott, hogy rövid látogatást telassú leszegyen a sziget kormányzójánál. Az Enterprise A Buckingham-palota egyik magasrangú cirkáló szombaton érkezik Dar es Salamba. Szombat % ez lesi süt«* " ék a jupamazmr*. PE3KHOIPECT védjegyű EREDEK BÉKEBELI MINŐSÉGBEN KAPHATÓ MINDENÜTT sahen vásároljál A tengernagyi hivatal közlése szerint a walesi herceg Szuezig jön az Enterprise-al, onnan vasúton megy tovább Alexandriába, majd egy másik angol cirkálón folytatja útját Brindisibe vagy Nápolyba. A román pénzügyminiszter nyilatkozata az aktuális pénzügyi kérdésekről Bukarestből jelenti az Orient-Radio . Popornei pénzügyminiszter a lapok tudósítói előtt nyilatkozott az aktuális pénzügyi kérdésekről. Olyan helyzetet örököltünk— mondotta —, amelynek súlyosságát az elég jelentékeny költségvetési hiány is növeli. Elég erőt érzünk azonban ahhoz, hogy megtaláljuk a bajok gyógyszerét A költségvetési hiányt rendkívüli forrásokból, különösen a berlini szerződésből előálló német kötelezettségek igénylésével, továbbá a Nemzeti Bank-akal a stabilizációs terv alapján kötendő megállapodásokkal fogjuk fedezni. Az 1929-iki költségvetés teljesen egyensúlyban lesz, egyrészt az 1928. évi adójövedelmek, másrészt komoly megtakarítások és az állami üzemek és földbirtokok jobb igazgatásának segítségével. Az áldozatok költségvetését csináljuk meg, amely azonban átmeneti jellegű lesz. A kormány új gazdasági tervvel áll majd elő, amely az ország természeti kincseinek kihasználásán és nagy közmunkák végeztetésén alapul. A kölcsöntárgyalásokat folytatjuk és reméljük, hogy jó eredményt érünk el. Noha öt másik komoly ajánlatunk van, a kölcsönt azzal a csoporttal óhajtjuk és igyekezni fogunk megkötni, amely a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett irántunk. A kölcsön megkötésével párhuzamosan megvalósítjuk a stabilizációt, napi árfolyamon, annak a megállapodásnak hasznosításával, amelyet ez ügyben a nagy, jegybankokkal kötöttünk.