Magyar Hirlap, 1928. december (38. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

4 1928 december T. HIPLAP APÁK ÉS FIÚK HARCA Dr. Rapapart Samu, Szeged egyetlen orvosanal­ikusa előadást tart Budapesten (a­ Magyar Hírlap szegedi munkatársától.) December elsején az orvosanalitikusok meg­hívására előadást tart Budapesten dr. Ra­pa­port Samu szegedi idegorvos, Szeged egyetlen orvosanalitikusa, aki a dr. Feld­­mann Sándor elnökletével működő orvos­­csoport egyik leglelkesebb, legagilisabb tagja. Dr. Rapaport körülbelül két év óta alkalmazza orvosi prakszisában a pszicho­analízist és ezen a téren már igen számot­tevő eredményeket ért el. Szegeden élőhar­­cosa Freud professzor tanításainak és elő­készítő munkájának eredményességét doku­­mentálta az a páratlanul nagy érdeklődés, amelyet legutóbb Szegeden dr. Feldmann Sándor előadása keltett. A Magyar Hírlap szegedi munkatársa fel­kereste dr. Rapaportot, aki budapesti elő­adásával kapcsolatban a következőket mon­dotta : — Körülbelül két éve, hogy az egyesüle­tünk kiterjesztette tudományos működésé­nek terrénumát a vidékre is és a vidéken két­­ gócpontot teremtett: Szegedet és Debrecent. A magyar vidéknek ebben a két nagy kultúrcentrumában azóta szorgalmas munka folyik az analízis népszerűsítése érdekében. Dr. Feldm­alm Sándor, egyesületünk elnöke, aki Budapesten tartott értékes előadássoro­­­­kzatot az analízisről, a közelmúltban Szege­den is tartott előadást, amelynek az volt a célja, hogy az analízist és annak lehetősé­geit a vidék is megismerje. Az egyesület nemrégen elhatározta, hogy a pesti előadá­sok keretében bemutatja eddigi tevékenysé­gének eredményét. Ezért hívott meg engem is, aki Szegeden dolgozom az egyesület szel­lemében. .. Budapesti előadásom tárgya az a harc lesz, amely apa és fiú között dúl tudatosan, vagy öntudatlanul és amely a társadalom egyik legaktuálisabb és legégetőbb problé­mája. Ezt a harcot és ennek megnyilatkozá­sait a közelmúlt években mindenki láthatta és az újságok igen gyakran számolnak be ma is ennek a harcnak véres kitöréseiről. Ez a harc már átlépte a családi kereteket és frontja behálózza az egész társadalmat. Az egyenetlenség a meg nem értés ékét verte az emberek közé. Lépten-nyomon megismétlő­dik más és más formában Ibsen nagyszerű alakjának, Solness építőmesternek örök em­beri tragédiája. Az apák félnek a türelmetlenül kopog­bálhalatos, hogy nemcsak a kulturál­tabb embereknél, hanem az egyszerűb­beknél is megnyilatkozik a megértés és a meglátás képessége az analízis ered­ményei előtt. Szinte csodálatosan nyilatkozik meg a ta­nyai lakosság körében is a megértés az ana­lízis eredményei iránt. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy az egyszerű parasztomba lelkének analizálása talán egyszerűbb feladat, mint a kulturáltabb városi emberé sőt, ellenkezőleg, mert hiszen a primitívebb intellektus sokkal közelebb áll az ősember­hez, gondolkozásmódja sokkal képletesebb, és jobban van telítve szimbolizmussal, ame­lyeik az álomképeiben kerülnek különösen felszínre. Nem lehet tökéletes az a módszer amelynek alkalmazása kizárólag a kulturál­tabb betegeknél lehetséges, a lélekelemzés módszereit tehát le kell és le is lehet egy­szerűsíteni a tanyai paraszt lelkivilágái, mert hiszen nincsen olyan komplikált fllm amelyet ne lehetne visszafelé is lepörgetni. Amíg a betegség kifejlődik, bizonyos folya­mat megy végbe, amelynek jelenetei, felvo­násai rendre követik egymást. Ezeket kell rekonstruálni lépésről lé­pésre visszafele és akkor eljutunk ahhoz a maghoz, amelyből a megbete­gedési folyamat kiindult. — Kutatásaim közben olyan értékes és érdekes eseteket és adatokat gyűjtöttem össze, amelyek erősen bevilágítanak a le­egyszerűsített ember látszólag egészen pri­mitív lelki életének kulisszái közé és ame­lyek nagyon sok mindent megmagyaráznak, ami előtt eddig értetlenül állt meg az emberi és az orvosi tudomány. Rapaport Samu az általa összegyűjtött adatokat irodalmilag is feldolgozza és ta­pasztalatairól az egyesület keretein belül számol majd be u­tató fiatalságról, amely erősebb, fris­sebb, tehetségesebb náluk, a fiúk pedig kegyetlenül, türelmetlenül követelik az apák helyét, az életet, az érvényesülést. Türelmetlensé­gük éppen olyan kegyetlen, mint amilyen kegyetlen az apák félelme.­­ Előadásomnak az lesz a célja, hogy megmutassam: milyen lehetőségeket nyújt ezen a téren a lélekanalízis, hogyan lehet az analízis segítségével a családot és a társadal­mat megszabadítani ettől az áldatlan harctól, amely a beteges gyűlölködés destruáló erőit rejti magában és megbénítja az ember és a társadalom érdekeit.­­ Az analízisnek nem célja, hogy ezt a harcot teljesen megszüntesse, ami különben lehetetlen is. Az analízis nem akar mást, mint azt, hogy ez a harc az emberiség fej­lődésének érdekeit szolgálja a lehető leg­kisebbre redukált súrlódási felületekkel. Megkérdeztük ezután dr. Rapaportot, hogy Szeged milyen terep az analízis szem­pontjából ? — Az bizonyos, hogy Budapesten sokkal könnyebb dolguk van az analitikusoknak — válaszolta —, mert a főváros lakossága az intelligencia magasabb fokán áll, mint a vi­dék és a fővárosban már nagyon sok a ki­analizált ember, aki a maga környezetében­­ akaratlanul is terjeszti az analízis meglátá­­­sait. Szegeden a gazdasági élet is súlyosabb, amely természetesen­­visszahat az intellek­tuális élet kifejlődésére is. A lelki bajok mellett tehát még a gazdasági bajok is rá­nehezednek az emberekre. Azért mégis i. »nnimniir«iiT»iTi«rTm¥r /fí . dobozos | í? ölokk* / Ementáli CS** ^ a legjobb. Tizenhat másodperc írta. Ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Kedves barátom! Rettenetes érzések között írom e sorokat. Mert az én életem össztörött, megsemmisült Te tudod legjobban, mi volt nekem a feleségem. Te láttad legjobban azt a sóvárgó érzést, mely egész bensőmet be­töltötte, hogy őt bírjam, hogy vele élhessek. Végre beteljesült vágyam. Megesküdtünk, ő az eny­ém lett. Csodás boldogságban éltem hónapokon át, azt hittem, hogy a menny­országban lakom, az­ egész világ rózsás szín­ben úszott előttem és azt hittem, éltem vé­géig ilyen boldog leszek. Ó, mily csalóka játéka a sorsnak az, amely különös sugártöréssel varázsolja elénk a boldogságot, hogy aztán hirtelen fordulat­tal a legnagyobb keserűséget zúdítsa ránk. Hat hónapig éltem a legnagyobb boldog­ságban, mikor vidékre kellett utaznom. Ott nagyobb vállalatot szerveztem és emiatt csak kéthetenként jöhettem föl a fővárosba. Hó­napok múltak így el szorgos munkában, mi­kor egyszer — jól emlékszem arra is, szom­bati nap volt — és ekkor lejött hozzám vi­dékre feller, az én régi jó barátom. Nagyon megörültem látogatásának, bár, bevallom, nagyon meglepett hirtelen érkezése. Azonnal abbahagytam minden munkát, csakhogy vele beszélhessek, ő arra kért, menjünk sé­tálni. Örömmel fogadtam ajánlatát, sőt fel is hívtam figyelmét arra a gyönyörű kis er­dőre, mely a környéket szegélyezte. Teller is örömmel vette ajánlatomat, sőt még sza­vaimat is megismételte: . — Az erdő, az erdő — az jóbarát! Elindultunk és bementünk az erdőbe. Csodaszép idő volt és az őszi pompában álló fák bámulatos panorámát nyújtottak, mintha egy varázsló keze alatt színeződtek volna­­ — parancsszóra —, oly bájos volt a szín­keverék. Jó mélyen bentjártunk az erdő mélyén, a vadászutakat követve, mikor egy nagy, ledőlt fára bukkantunk, mely elte­rülve feküdt a sűrűben. Odamentünk a fa­­óriáshoz és mindketten rátelepedtünk. Jó hely volt, mert egy nyiladék volt előt­tünk, amelyen át le lehetett látni a völgybe, ahol a gyorsvonat éppen akkor futott a vas­hídon, hogy utasait elvigye az élettől lük­tető városba. Barátom is a vonat kanyargá­sát nézte, aztán elgondolkozva szólt: — Mégis jobb lesz.­ Ránéztem, nem értettem meg, mit mond, azért megkérdeztem: — Mi lesz jobb? Erre felelte ő: — Meg akarom kérdezni, őszintén, hogy jó barátodnak tartasz-e engem? Sablonosan válaszoltam: — Hát persze .. .! Teller szavamba vágott: — Ó, nem így — félvállról! Én azt aka­rom tudni, hogy becsületszavadra mered-e azt mondani, hogy nekem, aki ha barátod vagyok, el fogod hinni minden, szavamat, vagy ha kételyed volna, úgy megengeded, hogy bizonyítsak! Szavai megdöbbentettek, felkeltem he­lyemről. — Mit akarsz? Erősen rámnézett: — Hiszel-e nekem? Nagy leki izgalmon mentem át, barátom látta a vívódásomat, mellém állott, mikor erős kezét vállamon éreztem, kitört belőlem a hang: •— Hiszek neked! Esküszöm — hiszek neked! Érzem szavaid erejét, érzem lelked becsületességét! Szólj nyíltan, mondj el mindent, bármit tudsz is, — én hiszek ne­ked! Barátom megszorította kezemet, leültetett a fatörzsre és ekképpen szólt: — Nézd a távoli völgyet, milyen szép in­nen a távolból, olyan, mintha az egész sima felület lenne, amelyen bársonyos fű nő és édes illatú virág nyílik. De ha közel m­e­­­gyünk, akkor látjuk, hogy lesz az hepe- s hupás föld, melyen több a tüske, mint a nyíló virág és több az­ árok, mint a sima föld. Az élet képe — ez a csalóka játék. Min­den ember azt hiszi, hogy az élet sim­a, szép, egyenletes és feltétlen kellemesen elmúló idő; csak mikor jönnek a csalódások, a ráz­kódások, akkor csodálkozik, hogy az is le­hetséges! Pedig mikor a legboldogabb per­ceit éli az ember, akkor sem tudhatja, hogy nem zúdul-e rá valami rémes csapás ... Tovább nem folytathatta barátom beszé­dét, mert én fölugrottam, mint akit egy­szerre ezer darázs csíp meg, lelkeiget a gyanú keserűs ereje mardosra! Barátom résztvevőén nézett rám, szemébe kapcsoltam tekintetemet és halkan kérdeztem: — Megcsal? ő fejével igent intett. Én zokogni kezdtem. Barátom magához ölelt. Mikor megnyugod­tam kissé, megkérdeztem: — Be tudod bizonyítani? ő halkan válaszolta: — Igen! Amikor csak akarod! Amellett oly együgyű módon teszi, hogy lehetetlen rá nem jönni! Míg hazafelé mentünk, elmondott minden részletet és abban állapodtunk meg, hogy ő mind márt elutazik és én másnap megyek utána. A jelzet helyre meghívjuk felesége­met, mintha valami idegen kéretné. Ezzel elváltunk. Rettenetes éjszakám volt, azt hittem, meg­örülök, oly­an lelki szenvedéseim voltak. A szerelmem, a feleségem, a boldogságom — hitvány módon megcsal engem. Pénzért el­adja magát! Olyan voltam, mint aki meg­őrült, reggel felé már gondolkozni sem tud­tam. Gépiesen ültem vonatra és robogtam a főváros felé, hogy ott lehessek a délután négyórai találkozón. A Golgota útja volt ez. Egész életem­ összeomlott ezen út alatt. Öreg ember lettem, mire beértem a fővárosba. A pályaudvarban ebédeltem meg a vasúti vendéglőben, aztán órámat kezembe véve, olvastam a múló perceket, hogy négy óra előtt pár perccel útrakeljek a randevú­hely felé. Barátom várt a kijelölt helyen, aztán be­vezetett a lakásba. Úgy mutatott be, mint gazdag gyárost, aki nagy barátja a szép nőknek. A találkaközveítő asszony erre ki­ment és pár pillanat múlva feltárult az ajtó és előttem állott­­ a feleségem. Mikor meglátott, elsikította magát, aztán menekült ki az ajtón. Én utána iramodtam, de barátom elkapta kezemet és visszatartott, mire kiszabadítottam magamat, feleségem már lefutott a lépcsőn. Tizenhat másodper­cet nyert és elmenekült. Kocsiba vetette ma­gát és hazahajtatott. Én utána. Valóságos verseny volt ez. Ő folyton előttem járt és tizenhat másodperccel előbb ért haza, mint én. Felsietett a lakásba, én utána. Bezárkó­zott szobámba. Rákiáltottam, nyissa ki az ajtót. Nem felelt. Az ajtón át hallottam, amint lázasan keresgélt valamit fiókjaimban. Erre összeszedtem minden erőmet, neki­feküdtem az ajtónak, hogy azt betaszítsam. Nehezen ment, végre engedett az ajtó, beju­tottam a szobámba. De ebben a pillanatban irtózatos dörrenés reszkettette meg a leve­gőt. Feleségem forgópisztolyommal főbelőtte magát és pár pillanat alatt ott a lábam előtt meghalt. A drámának vége volt. Azt a tizenhat má­sodpercet, melyet menekülésében ny­ert, fel­használta arra, hogy végezzen önmagával és engem megfosztott attól, hogy elégtételt ve­gyek magamnak rajta és én öljem meg. Meg kellett ebben nyugodnom. De meg kellett nyugodnom abban is, hogy vége minden­nek, amiért ellem, amiért küzdöttem. Az én életemet nem oltotta ki az a pisztolylövés, de lelkéinél összetörte. Nincs többé életcélom. Vége mindennek. Másnak, ha elhal hitvese, legalább emléke marad, de nekem még em­lékem sincs attól, akit annyira szerettem, — mert gondolnom se lehet rá többé. Istenem, miért választott ki éppen engem az élet erre a történetre játékszerül. Én, aki az életben csak az elmúlást, az egy­szerű, nyugodt életet kerestem. Engem a sors arra szemelt ki, hogy szenvedjek és boldog ne legyek. Viselek egy súlyos keresz­tés, melyet láthatatlan kezek rám raktak és amelyet viselnem kell az életemen át, míg össze nem roppanok és elbhullám­om ki nem simul a semmibe...! Azért, kedves barátom, most, hogy elmondtam életemet, csak azt kívánom neked, hogy sohase érezz hasonló érzéseket, mint aminek engem gyötörnek. Élvezd az életedet és ha néha boldog vagy, gondolj szeretetre! a te szerencsétlen,' sors­üldözött barátodra és most Isten veled !~' ! Az angol király betegségében a rosszabbodás veszélye még mindig nem múlott el teljesest Londonból jelentik. György király az és­ tisztviselője szintén megerősítette ezt az éj­­szakát nyugodtan töltötte. Reggel újabb he­­vosi véleményt. A ma reggeli orvosi vizsgá­­ltató orvosi vizsgálat volt, amelyen a király lat nem arra szorítkozott kizárólag, hogy a két kezelőorvosán kívül Sir Humphry, Rol­ király jelenlegi állapotára nézve, tájékozó­ lessen, a világhírű specialista is résztvett. A­dást szerezzen, hanem inkább arra, hogy ál­­reggeli orvosi vizsgálatról kiadott bulletin t­­alános prognózist tegyen lehetővé, több mint három órás késéssel jelent meg. A­laposságáról nézve jelemző. A bulletin szerint a tü­dő- és mellkáz- hogy teljes négy óra hosszat tartott a tyagyulladás némi javulást mutat és a ...... . . . .... beteg hőmérséklete is csökkent. A/' Iles PaPa a romm­ngol nagykövetig atján állandóan érdeklődik György király A bulletin mindamellett hangsúlyozza, hogy állapota iránt, az esetleges rosszabbodás veszélye még mint­­ walesi herceg az Azzania gőzös fedélze­tiig nem múlott el teljesen. A gyógyulási tón elhagyta Dar es Salamot és Zanzibar folyamat mindenesetre igen hosszadalmas és szigetére utazott, hogy rövid látogatást te­­lassú lesze­gyen a sziget kormányzójánál. Az Enterprise­­ A Buckingham-palota egyik magasrangú cirkáló szombaton érkezik Dar es Salamba. Szombat % ez lesi süt«* " ék­ a ju­pamazmr­­*. PE3KHOI­PECT védjegyű EREDEK BÉKEBELI MINŐSÉGBEN­­ KAPHATÓ MINDENÜTT sahen vásároljál A tengernagyi hivatal közlése szerint a walesi herceg Szuezig jön az Enterprise-al, onnan vasúton megy tovább Alexandriába, majd egy másik angol cirkálón folytatja út­ját Brindisibe vagy Nápolyba. A román pénzügyminiszter nyilatkozata az aktuális pénzügyi kérdésekről Bukarestből jelenti az Orient-Radio . Po­pornei pénzügyminiszter a lapok tudósítói előtt nyilatkozott az aktuális pénzügyi kér­désekről. Olyan helyzetet örököltünk­­— mondotta —, amelynek súlyosságát az elég jelentékeny költségvetési hiány is növeli. Elég erőt érzünk azonban ahhoz, hogy meg­találjuk a bajok gyógyszerét A költségvetési hiányt rendkívüli forrásokból, különösen a berlini szerződésből előálló német kötelezett­ségek igénylésével, továbbá a Nemzeti Bank-a­kal a stabilizációs terv alapján kötendő meg­állapodásokkal fogjuk fedezni. Az 1929-iki költségvetés teljesen egyensúlyban lesz, egy­­­részt az 1928. évi adójövedelmek, másrészt komoly megtakarítások és az állami üzemek és földbirtokok jobb igazgatásának segítsé­­gével. Az áldozatok költségvetését csináljuk meg, amely azonban átmeneti jellegű lesz. A kormány új gazdasági tervvel áll majd elő, amely az ország természeti kincseinek kihasználásán és nagy közmunkák végez­tetésén alapul. A kölcsöntárgyalásokat foly­tatjuk és reméljük, hogy jó eredményt érünk el. Noha öt másik komoly ajánlatunk van, a kölcsönt azzal a csoporttal óhajtjuk és igyekezni fogunk megkötni, amely a leg­nagyobb rokonszenvvel viseltetett irántunk. A kölcsön megkötésével párhuzamosan megvalósítjuk a stabilizációt, napi árfo­lyamon, annak a megállapodásnak hasz­nosításával, amelyet ez ügyben a nagy, jegybankokkal kötöttünk.

Next