Magyar Katonai Szemle, 1935 (5. évfolyam, 1. negyedév)

SPORTKÖZLEMÉNYEK - Tapasztalataim a magyar párbajtőrvívás körül. Írta: Alajmo Eduardo vívómester

HÍREK 289 SPORTHÍREK, VÍVÁS. Amilyen nehezen indult meg a jelen vivőévad versenysorozata, ugyan­olyan élénkséggel folytatódik ma már, a vivóév derekán. Amíg az utolsó hónapok versenyei az új rendszer szerint beosztott, csak alacsonyabb osz­tályokba sorolt vivók mérkőzésére szorítkoztak, addig folyó évi január végén már vivódobogóra léptek az I. osztályú vivők is. Utóbbiak január 27-én, a BBTE párbajt­őrversenyével kezdték ez évi küzdelmeik sorozatát. E versenyt válogatóversenynek jelezték s így nem csupán, mint első verseny váltott ki érdeklődést, hanem az Európa-bajnok­ságokkal kapcsolatosan a válogatás szempontjából is súlyos jelentőségű volt. A H. T. V. K., amely egyesület — mint ismeretes — a hazai szúrófegyver­vívás anyaintézete, nagy felkészültséggel s hatalmas számban nevezett. Ennek eredményeként négyen be is jutottak a döntőbe, amelyen belül az 1. (Idrányi), 5. (dr. Gözsy), 7. (v. Baky), 8. (Székelyhidy) helyeken helyezkedtek el. A mérkőzés különös érdekessége abban csúcsosodott ki, hogy Dunay Pál, a múltévi Európa-bajnok csak a 2. helyre jutott, s vereséget szenvedett Idrá­nyitól ismételten és a döntőben Gözsytől is. Bár e verseny az I. osztályú párbajtőrvívók versenye volt, az M. V. Sz. engedélyével indulhattak az öttusázók közül azok is, akik még nincsenek az I. osztályba besorolva. A célunk ezzel az volt, hogy öttusázóink a leg­jobb hazai párbajtőrözők között indulva, hozzászokjanak a komoly és lehetőleg eredményes küzdelemhez. A legteljesebb megnyugvással láttuk, hogy öttusázóink ebben, az eddig nekik különösen szokatlan fegyverben igen nagy haladást értek el és nem egy közülök már­is azon a fokon van, hogy még a jelen évben besorolható lesz az I. osztályú párbajtőrözők közé. * * * Január 31-e hatalmas nemzetközi sikert hozott számunkra. Olaszország és Magyarország között San Dremoban egy, már régóta előkészített, de szo­katlan összeállítású, három főből álló válogatott kardcsapatmérkőzés folyt le. A nekünk idegen és az erőviszonyokat nem egész hűséggel visszaadó hármas mérkőzés kimenetele elé igen nagy érdeklődéssel tekintett mindenki, sőt bizonyos aggodalom kísérte vívóink útját, hiszen a válogatásból kima­radtak ,a közhit szerint pillanatnyilag legjobbnak tartott« vivók. Azon felül úgy találták, hogy az időpeld — tekintettel a nálunk későn kezdődő évadra túlságosan korai. Az aggodalmaskodók kellemesen csalódtak, mert az u. n. »fiatal« vivók csapata biztosan és nagy fölénnyel, 6:3 arányban győzte le az olaszok válogatott hármas csapatát, amelyben Gaudini kivételével helyet foglaltak mindazok, akik ma Itália legerősebb kardvívóit alkotják. A magyar csapat legkiemelkedőbb teljesítményű, legeredményesebb tagja (3 győzelmet ért el) Kovács A. Pál ludovikaakadémikus volt, de minden elismerést megérdemel —eredményesség szempontjából is— tanára, Maszlay főhadnagy, aki két gyönyörű győzelemmel járult hozzá a valóban európai jelentőségű sikerhez. Ugyanezen alkalommal összemérte erejét Dunay Pál Európa-bajnokunk is a legjobbnak tartott olasz párbajtőrvívóval, Ragnoval, akitől azonban 6:1l­ arányú vereséget szenvedett. M­

Next