Magyar Katonai Szemle, 1940 (10. évfolyam, 2. negyedév)

ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - Az erődrendszerek áttörése. Írta: vitéz Nyitray Károly főhadnagy

AZ ERŐDRENDSZEREK ÁTTÖRÉSE N­YUGATEURÓPÁBAN már nyolcadik hónapja néz farkassze­met egymással a német és a szövetséges francia-angol hadsereg anélkül, hogy nagyobbszabású támadással a döntés kivívását bármelyik is megkísérelte volna. Előörsharcok, kis osztagok­kal, járőrökkel végrehajtott felderítő vállalkozásokról érkezik csak hír. Ugyanekkor a hatalmas túlerővel, nagy anyagi felkészültséggel rendelkező nagy orosz hadsereg támadásai csak nagyon nehezen érvé­nyesültek a finn Mannerheim erődrendszerrel szemben. A fentieknek oka kétségtelenül az, hogy az alaposan kiépített, megerősített terület­erődítések elleni támadáshoz ma még nem rendelkezik egy hadsereg sem olyan eszközökkel, amellyel az erődrendszerek ellentálló ereje minden körülmények között megtörhető volna. Az alábbiakban rá fogok mutatni: 1. Mi tette ezeket az erődítési rendszereket ilyen hatásossá. II. Milyen előfeltételek mellett és milyen módszerrel lehetne ezek ellen hatásos támadást végrehajtani. (Ezek a módszerek a külföldi szakirodalomban már nagyrészt napvilágot láttak. A gondolatok egy része tehát nem új.) I. Az erődrendszerek hatásosságának az okai. Itt nem kívánok műszaki részletekre kitérni, hanem a hadászati és harcászati okokat említem meg. A német és francia erődrendszer a veszélyeztetett határt egész hosszában lezárja. Ismeretes, hogy a németek a nyugati erődítéseiket meghosszabbítják az Északi tengerig. Most van építés alatt és részben már meg is épült. A franciák pedig a Maginot-vonal meghosszabbítását képező ú. n. Daladier-vonalon dolgoznak, amely egész Calais-ig fog terjedni. Az erődrendszerek fenti telepítési elve a hadászati földi átka­rolást, megkerülést lehetetlenné teszi. A támadónak tehát mindenütt arcban támadva áttörést kell végrehajtani. A támadónak a védővel szemben vívott harcában igen fontos esz­köz volt­ a meglepés. A korszerű erődítési rendszer ellen a hadászati meglepés sem alkalmazható, mert már eleve olyan elhárító erővel ren­delkezik, amellyel fel tudja tartani a támadót mindaddig, amíg a vé­delem tartalékát a veszélyeztetett helyre nem szállítja és ott így az egyensúlyi helyzetet vissza nem állítja. Jól védett, korszerű erődrend­szer ellen nem hajtható végre egy gyors lerohanás (Finnország), így a háború kezdetén sincs a védőnek olyan „puha pont"-ja, ahol a támadó meglepő támadása gyors sikert tudna felmutatni.

Next