Magyar Könyvszemle, 1908 (16. új évfolyam, 1-4. szám)
1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK - DR. VÉRTESY JENŐ. A Fáncsy-féle színlap-gyűjtemény a M. N. Múzeum könyvtárában 201
Dr. Vértesy Jenőtől 215 még külön énekes-személyzetről szó sincs s akinek az Úristen hangot adott, vígan vállalkozik a legnehezebb áriák éneklésére is-Egész operát is találunk a műsoron, a Meyerbeer »ördög Róbertjét.« A budai színtársulat ez évben örömmel látja, hogy a farsangi megcsappant látogató közönség mellett is jól megy a színház. A színlapon is megjelentik ezt a hazafi közönség buzdítására. Szemük úgy tekint az állandó színház felé, mint az igazhívő muzulmán Mekka felé . . . Talán még megérik. E jelentés oly jellemző, hogy érdemes a közlésre: »Örömmel jelenti a' tekintetes Pest Vármegye részéről lévő igazgatóság, hogy fővárosunkban álló nemzeti játékszínünk, mind eddig rendben tarthatta magát a' folyt béletekből 's így a' tisztelt ns. Vármegye járásaiból gyűlt segedelempénzhez nyúlni még épen nem kellett. A' múlt octóberi, novemberi jövedelem' feleslege pótolta a' farsangi hiányt. Egyébiránt ns. Buda városából is kedvezőleg jelent meg folyvást a' nagy érdemű közönség. És ha majd a' Duna hídja könnyen ereszti által ns. Pest városának is Magyarait, nincs kétség, hogy a' két városból divatozó folyamat ne eredne. E februáriusi 1-sős majd a 2-ik bérletszünés, azért még az igazgatóság pénztáráé, mivel a színészek jutalomjátékai tulajdonképen Márciusban kezdődnek. Egyébiránt hiszen minden jövedelem egy közszándék létesítésére fordíttatik, nemzeti játékszínünkére, mellyet már most csak el nem ejtünk.« (febr. 20.) Ez évi magyar darabok: Bárány Boldizsár: Lajdár és Rurik. Dugonics András: Bátori Mária. Farkas József: Asszony esztrenga. — Véletlen vőlegény. Katona József: István, magyarok első királya — Szentgyörgyi Cecília (Aubigny Klementin). Kisfaludy Károly: A kérők. — A leányőrző. (Kétszer.) •— Csalódások. — Hűség próbája. — Ilka. — Nem mehet ki a szobából. — Vígjáték. Komlóssy Ferencz: A siklósi borzasztó éjszaka. Munkácsy János: A garaboncás diák. (»Első eredeti magyar paródia.« Négyszer.)