Vid József szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 28. évfolyam (Budapest, 1941)
13-24. szám tartalomjegyzéke - Tárca - Kinizsi Andor: Díszvacsora
ízlés és a vallás rovására tudják megmutatni, nagy bölcseségük pedig a gazdasági érváltás tülekedésénél reked meg! * Bibó Lajostól és irodalmi működésétől sohasem voltunk elragadtatva, de ha a „Függetlenség" című napilap szolgálatába állítja, az ő feladata és kötelessége, hogy Bibó Lajos pornográfia felé hajló irodalmi kedvteléseit megakadályozza vagy megtisztítsa. Elvégre a Függetlenség a kormány sajtójaként szerepel a nagyközönség előtt s még mindenki emlékszik arra, hogy néhány évvel ezelőtt megalapításakor hivatalos szervek ajánlgatták és terjesztették. A Függetlenség tehát vagy állja az ebből folyó kötelezettségeket, így többek között az erkölcs és jóízlés kötelezettségeit vagy pedig legyen kész és viselje el a pornográfia vagy destrukció vádját és támadását. Ezt annál inkább is hangoztatnunk kell, mert a Függetlenség nagyrészt a falu népére pályázik és elterjedtségét is inkább a jó magyar vidéknek köszönheti. Most fut egy regénye a Függetlenségben Bibó Lajosnak, mely nemcsak túlon-túl naturalista irányú, hanem a legközönségesebb és legízléstelenebb nemi megnyilatkozások leírásával mind a falu egyszerű népére, mind különösen a falu ifjúságára veszedelmes és erkölcsrontó. Még csak éppen ez kellett a falu népének, hogy a destrukció csatlósai közé a kormány lapjai is beálljanak! Móricz Zsigmond újra vallott. Úgy látszik, hogy egyáltalán valami vallomási betegségben szenved. A „Kelet Népe" című folyóiratában „Szerkesztői asztal" címen már egyenesen négy teljes oldalt foglal le, ahol levelekre válaszolva egyebet sem tesz, mint őszíntébbnél őszintébb vallomásokkal bátorítja vagy vigasztalgatja híveit. Az első vallomása megint a Nyugatról szól: „Hogy mi volt a Nyugat? A tehetségek kirakó vására volt... Nekem nagyon jó volt, mert regényeimet sehol meg nem írhattam volna abban az időben. A Nyugat harminc évvel ezelőtt egy furcsa szabadságot jelentett: a fájó magyar ügyekben szólásszabadságot. Ezt a többi lap és folyóirat nem engedte meg ... Soha nekem írásaimba senki bele nem szólt... kivéve persze, hogy zsidó ügyekben a legszigorúbb cenzúra volt. Se jót, se rosszat." Most ne beszéljünk arról a hetvenkedésről, mintha a tehetségek csak a Nyugatnál érvényesülhettek volna, amikor Móricz Zsigmonddal egy időben sokan kezdtek vagy folytattak irodalmi működést, amelyik nem a Nyugat hasábjain folyt le. De Móricz Zsigmond emlékezetének kikorrigálására le kell szögeznünk, hogy egyik regénye annak idején a katolikus alapítású és szellemű „Élet" című szépirodalmi lapban jelent meg. Nem kell tehát általánosítani akkor, amikor egy destruktív zsidó lapról van szó és nem szabad sem a honoráriumról, sem a sikerről megfeledkezni, ha egy akkor még fehér hollónak szereplő keresztény lapról van szó. Az a kis vallomás az ügyekben gyakorlott legszigorúbb cenzúráról rendkívül jellemző azonban úgy a Nyugatra, mint Móricz Zsigmondra. A „fájó magyar ügyeket" ugyebár szabad volt szóvá tenni a Nyugat hasábjain a késforgatásig, a vérontásig vagy az öngyilkosságig, de zsidó ügyeket nem? S ezek a nagy magyar írók nem tudták elviselni a cenzúrát a fájó magyar ügyekben, de készséggel és önként elviselték a legszigorúbb cenzúrát a zsidó ügyekben. Azt hisszük, ez a vallomás sokkal megdöbbentőbb, mint ahogy Móricz Zsigmond kikottyantásakor vélte! * De vallási és a lelkiismereti kérdésekhez is ért Móricz Zsigmond, legalább is olyankor, amikor a szerkesztői asztal mellett ül és okítja levelezési mániában szenvedő híveit. Íme egy páratlan elmeéllel megfogalmazott szerkesztői üzenet „Nézeteltérések a házasságban" címmel: „A minap, mikor az esküvőről beszélgettünk, azt mondja a menyasszony: — „A katolikus templomban esküszünk." Mondtam neki, akkor nekem reverzánst kell adnom, én pedig azt nem tudom megtenni, mert őseim századok előtt óta elhagyták a pápistaságot, hogy tereljem én a jövendőbelieket vissza ugyanebbe a „pápistaság"ba. „Vagy ott esküszünk, vagy vége mindennek!" S másnap már azzal jött: „Nem is kell esküdni egyházilag, mert akkor könnyebb a válás." Édes fiam, ez a tipikus protestáns tragédia. Én is átmentem rajta, pedig a feleségem nem is katolikus volt, hanem lutherána. És mégis, a vallás szempontjából, kis, karácsonyi fájdalmaktól eltekintve (mi kálvinisták nem csináltunk karácsonyfát, de a magas, elegáns fenyvesek honában az evangélikus asszonyok igen, stb.), mégis boldogan éltünk volna. De az asszony és a férfi közt a vallás is csak egy ürügy a sok közt, hogy az asszony uralmát ilyen alapokon biztosíthassa. Az ember, akár férfi, akár nő, uralkodni akar, S reggeltől estig okot keres az egytest-egylélek mind a két tagja, hogy ezt az uralkodási lehetőséget érvényesíthesse. Tehát nem kell megijedni, nem vallás kell az asszonynak, — a vallással nem volna baj, hiszen az a lélek ügye — tisztán csak uralmi kérdés: ebben is és másban is felül akar maradni. S ebből a fölényből csak akkor enged, ha a párját már olyan jól meggyötörte, hogy megszánja. Akkor aztán megvigasztalja, meggyógyítja és magához emeli." Hogy a szerkesztői asztal bölcsesége csak ennyi, ilyen gyermekded és ennyire közönséges, azt elhisszük, főként, ha a mellett a szerkesztői asztal mellett Móricz Zsigmond ül. Hogy azonban ez volna akár saját hitének és eklézsiájának a felfogása, azt már a tapasztalat alapján is tagadnunk kell! Nyomatott: Korda R. T. nyomdájAbao. Burjapest, VIII., Ceepretshv-utca 2. Felülei: M*iaing*v Foren'. Könyvek Hattenschwiller—Szabó: Imameghallgatások. Szerző kiadása, Budapest. A Jézus Szíve-tisztelet nagy apostola volt a német jezsuita szerző, aki hosszú éveken át szerkesztette a Szent Szív-kultusz német nyelvű folyóiratát. A könyv anyaga nagyrészt ebből a folyóiratból került ki.. Kisebb-nagyobb történetek az imameghallgatásról, azonban nem a csodavárás hitének oktalan megerősítésére, hanem ellenkezőleg, a kultusz főigazságainak, kellékeinek és követelményeinek az elmélyítésére. A történetekből összetevődő könyv tehát nem a kíváncsiság és szenzáció, hanem a lelki élet könyve. Bölöny József: A magyar közjog időszerű kérdései, Budapest, 1941. A szerző neve jól ismert a napilapok és a szaklapok hasábjairól. Elsősorban közjogi kérdésekkel szokott foglalkozni, de a mellett figyelme kiterjed az egész magyar közéletre, írásait férfias meggyőződés, erős harci kedv szokta áthatni. Logikája tiszta, fegyverei mindig becsületesek, stílusa nehezebb témái ellenére is mindig érdekes és könnyű. Ez a kötete tulajdonképen gyűjteménye különböző helyeken napvilágot látott cikkeinek. Címét is csak onnan kapta, mert a legtöbbször s még kisebb cikkeiben is lehetőleg a magyar közjog kérdéseivel szokott foglalkozni. P. Stanislao: Kármel Angyala. Budapest: Kármelita atyák kiadása. Firenze újkori szentjének, Jézus Szívéről nevezett Terézia Margit kármelita nővérnek életét és szentté válását ismerteti. A Redi lovagok példaszerű katolikus családjából származik s már gyermekkorában az isteni szeretet kegyeltje. Később sem vív nagy harcot a romlott emberi természet lázongásai ellen, de élete nagy tartalmát s szokatlan lelki gazdagságát a kegyelemmel együttműködő akaraterejének köszönheti. Rendi életét a közösségi erények hősies gyakorlása teszi vonzóvá. XI. Pius pápa avatta szentté 1934-ben. A mű szerencsésen érzékelteti a magasabbrendű értékek világát és eszményekért nehezen lelkesülő korunk emberének lelkében élénk visszhangot kelthet. Cser Palkovits István Adria Mátyás: A bölcselet forradalma. Kókai L. bizománya. A könyv címében meghirdetett forradalmat nem a szerző követi el, ő csak újságírói stílusban ismerteti Deák Bárdos Lajos úgynevezett „egyetemes világképét". Ez a világkép elsősorban primitívségével és bizarrságával vonja magára a figyelmet, bár problémáinak mélysége miatt tiszteletet érdemel. Helyes értékeléséhez tudnunk kell, hogy szerzője mérnök ember, aki idősebb korában nyúlhatott csak filozófiai munkákhoz s azok szellemébe már csak életének természettudományos beállítottsága miatt sem hatolhatott be. Mint metafizikus is protonokban és rezgésekben gondolkodik s bár kémikus voltát megtagadva, az anyag létét tagadja, mégis mérnöki recept szerint kezeli a transzcendens valóságot, súlyszerűséget ad a szellemnek és térbe helyezi. A szerző Adria Mátyásról csak annyit, hogy bántóan erős önérzetével egyenesen groteszkül hat. Kiadja a Pázmány Péter Irodalmi Társaság. — Felelős kiadó: Baranyay Lajos. Felelős szerkesztő: dr. Nyisztor Zoltán.