Magyar Napló, 2007 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
LÁTHATÁR MAGYAR NAPLÓ kivitték Szovjetunióba.” (ÁBTL 3.1.9. V—17608.) A kihallgatást követően - nem dokumentált időpontban - a váci fegyházba szállították - valószínűleg anélkül, hogy közölték volna vele: mivel gyanúsítják (legalábbis erre vonatkozó iratokat nem találtam a dossziéjában - B. R.) ahonnan Balázsi Béla, áv. százados, a VI/1/a alosztály vezetője 1951. február 10-én „osztályunkra” (vagyis a Jogi, ill Vizsgálati Főosztályra) hozatta be. Aztán február 16-án Vajda Tibor főosztályvezető-helyettes a 8130/1939. M. E. és a 228.010/1948 IV/1 B. M. rendelet alapján elrendelte rendőrhatósági őrizet (internálás) alá helyezését, mert: „Fent nevezett a horthy (sic!) rendszer ellenforradalmi tisztje volt. A felszabadulás után pedig kapcsolatban állott demokráciaellenes illegális szervezet tagjaival.” (ÁBTL 3.1.9. V—17608.) Kistarcsán 1951. február 17-én tizenkilenc óra harminc perckor „sérelem és panasz nélkül” átvették. Ezzel elkezdődött az író életének utolsó felvonása, melynek helyszíne a kistarcsai tábor épülete és a rabkórház volt. Az államvédelmi hatóságot a táborban foglalkoztatott egyik ügynök rendszeresen informálta Somogyváry Gyuláról, aki „németül, franciául és magyarul beszél, 174 cm, szeme barna, haja ősz, arca ovális, orra szája rendes, 2 és háromnegyed dioptriás szemüveget visel. Különös ism. jele nincs.” (ÁBTL 3.1.9. V-17608.) Az 1951. április 3-i jelentés szerint: „Somogyvári Gyula internált ügyével kapcsolatban a táborban lévő egyik ügynökünknek az alábbiakat mondotta el: Somogyvári olajfestményeket festett és adott el, amikor nyugdíját megvonták. Leányát, Irmát, 1943-ban Ács Zoltán tüzérhdgy (internált) jegyezte el, az esküvőt 1944. december 31-re tűzték ki. Ács két beosztottját Pestre, Irmáért küldte, de őket az oroszok elfogták. Megtalálták Irma okmányát is, akit ezért az oroszok letartóztattak. Somogyvári 45 után az angolkisasszonyokkal hírszolgálati anyagot küldött az angol követségre. Rendszerváltozás esetén Mindszenti (sic!) őt akarja megbízni párt- és kormányalakítással. Első novellája - Pusztai virágszál - 1909-ben (ekkor a Práter utcai polgári végzős tanulója volt) [jelent meg: - B. R.] A rádióban anyák napján, szilveszterkor, nemzeti ünnepeken mondott köszöntőket, beszédeket. Somogyvári a beszélőn megtudta, hogy kéziratban maradt, a szálasi rendről (sic!) írt kommunista ellenes könyvét nem vitte el az ÁVH. Ezt külföldre akarja juttatni.10 * Somogyvári szerint Mindszenti a váci fegyházban egy áv. szds.-on keresztül tud érintkezni a külvilággal." Somogyvári Mécs Lászlóval 12 1948-ban Bakonybélen találkozott. Ezután rendszeres a kapcsolat Barsi Ödön 13 rendezőn keresztül. Később Mécs Pannonhalmán majd Zircen bujkált.” (ÁBTL 3.1.9. V-17608.) 6 Balázsi Béla (Budapest, 1921-?): munkás. 1945-től a Belügyminisztériumban, ill. az ÁVH-n dolgozott. 1953-1955 között a Vizsgálati Főosztály vezetője volt. A forradalom alatt megpróbált átszökni Csehszlovákiába. 1957-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tájékoztató és Propaganda Intézetének igazgatójává nevezték ki. 7 Vajda Tibor (Budapest, 1924-): fogtechnikus, államvédelmi tiszt. 1953. december 24-én hat évi börtönre ítélték. A forradalom alatt disszidált s Ausztráliában telepedett le. 8 A már a bevezetőben említett leányával kapcsolatosan vitéz Somogyváry Gyula unokája a szerzőnek elmondta - s ezt Rózsás János Gulag lexikona (Püski, 2000.) is megerősíti -, hogy Somogyváry Irma Máriát Budapest ostromát követően, „1945. február 17-én a szovjet katonai elhárítás letartóztatta apja miatt”. 1947-ig vizsgálati fogságban volt, majd a hírhedt 58. (9.) és (14.) pontja alapján 10 évi javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Tajsetben, Potymában raboskodott. 1955-ben szabadult, ekkor népi németként (sic!) Nyugat-Németországba irányították.” Itt házasságot kötött egy szintén a Gulágot megjárt orvossal, dr. Leber (Várkonyi) Ferenccel. Az 1920-ban, Szegeden született orvostanhallgató-fiatalembert a szovjet hatóságok Nagykanizsán tartóztatták le, és ugyancsak tíz évre ítélték. Kazahsztánban raboskodott, s ő volt az, aki Alekszandr Szolzsenyicin hasüregi rákműtétjét elvégezte egy lágerkórházban. Ő a Rákosztály című regény német sebésze, Kari Fjodorovics. Aki „kicsit körülnézett az új helyen és másnap megoperált - mondja Kosztoglotov, a Nobel-díjas író alteregója. - Én akkor semmit sem tudtam semmiféle biopsziáról. Feküdtem az operáció után, homokzsákkal a hasamon. A hét vége felé megpróbáltam lelógatni a lábamat az ágyról, aztán fölállni, amikor egyszer csak újabb transzportot állítottak össze... és az én jámbor Kari Fjodorovicsom is belekerült a szórásba. A hálóbarakkból vitték el, még azt se hagyták, hogy utoljára megnézze a betegeit...” (Ford.: Szabó Mária. Árkádia, Budapest, 1990. 80-81.) . Somogyváry Gyulához a beszélőre sógornője járt, feleségét a fiával együtt ugyanis 1951-ben kitelepítették Dombrádra, ahonnan lakhelyelhagyási tilalom miatt nem távozhattak el. 10 Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában nem találkoztam Somogyváry-kézirattal. (Ezek szerint a besúgó jelentésének birtokában az ÁVH nem rendelt el pótházkutatást, s nem foglalta le bűnjelként a regényt), és az író hagyatékát gondozó unoka sem tud „szálasi rendről írt kommunista - ellenes könyv”-ről. Föltehetően arról a műről van szó, amely az Auktor Kiadónál 2003-ban jelent meg Vihar a levelet... címmel. És amelyről lektora, Nemeskürty István azt írta az előszóban, hogy: „szerzője a Gestapo mauthauseni koncentrációs táborából szabadulván 1946/47-ben új regénybe fogott; a trianoni ország hazaszerető, országot építő ifjú műszaki értelmiségének sorsát írta meg, tervezgetéseiket, sportbuzgalmukat, báljaikat és szerelmeiket... a rájuk szakadt háborút, annak zűrzavarát és szenvedéseit... Ha a szerzőt nem hurcolják el ismét, ezúttal a magyarországi kommunista hatalom rendőrei, és könyve megjelenhetett volna, ez lett volna időrendben az első regény, amely a doni katasztrófáról hírt adott volna...” 11 Ennek a Mindszenty-önéletrajzban nincs nyoma. Ellenkezőleg, a hercegprímás azt állítja, hogy rabtartója, „Kiss Károly élvezi a rab megalázását... Ami az önkényes bánásmódot illeti, Kiss mögött nem maradt le helyettese, a pipás hadnagy...” Igaz, „az új parancsnok, aki Kisst leváltotta - Vékási őrnagy - emberségesen viselkedett”, és „az őrök új parancsnokuk viselkedéséhez igazodtak”, de csak annyiban, hogy az „előbbiek kegyetlensége” nem jellemezte őket. Majd hozzáteszi: „A fegyház helyét illetően” sem merne „mérget venni.” (Mindszenty: Emlékirataim, Budapest, 1989. 335-337.) 12 Mécs László (Hernádszentistván, 1895-Pannonhalma, 1978): költő, premontrei kanonok, plébános, tanár. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, majd 1956 szeptemberében rehabilitálták. 13 Barsi Ödön (Budapest, 1904 -Budapest, 1963), regények, rádiójátékok írója. Egy időben a Magyar Rádió főrendezője volt. 42