Magyar Nemzet, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-05 / 104. szám
Magyar Nemzet? A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Jövőnk kulcsa A francia elnökválasztás első fordulóján az energia a baloldal közös jelöltje került az élre Gromiko és Kissinger ma Cipruson találkozik A külpolitikai helyzet A SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER a szíriaii kormány meghívására vasárnap óta Damaszkuszban tárgyal Hafez Asszad elnökkel. Megérkezésekor Andrej Gromiko a megbeszélések témájaként azokat a kérdéseket jelölte meg, amelyekben Szíria és a Szovjetunió egyaránt érdekelt, de a tárgyalások homlokterében mindenekelőtt a közel-keleti rendezés és hangsúlyozottan a szíriai—izraeli csapat szétválasztás áll. Gromiko kijelentette: a Szovjetunó álláspontja szerint a rendezésben a legfontosabb az izraeli csapatok kivonása az összes megszállt arab területről. Az első megbeszélésekről kiadott közlemény szerint megvitatták a palesztin nép jogainak elismerését is. Andrej Gromiko közel-keleti látogatását felhasználta, hogy véleményt cseréljen a tunéziai külügyminiszterrel is. A TASZSZ jelentése szerint a szovjet külügyminiszter és az ugyancsak a térségben tartózkodó Henry Kissinger megállapodott abban, hogy május 7-én Cipruson találkozik és folytatja a szovjet— amerikai kapcsolatok kérdéseinek, valamint a közel-keleti rendezésnek megvitatását. A Pravda a továbbra is heves szíriai—izraeli harci cselekményekkel összefüggésben rámutat arra: „Az izraeli hadseregnek minden olyan kísérletére, hogy megszilárdítsa helyzetét a megszállt szíriai területeken, illetve újabb területeket foglaljon el, a szíriai hadsereg határozott ellenakciókkal válaszol.” Az utóbbi hetek harcait elemezve a lap figyelmeztet arra: az izraeli hadsereg ki akarja szélesíteni a hadműveletek színterét, ezért az utóbbi napokban kísérleteket tett, hogy behatoljon a Hermon-hegység nyugati lejtőire, amelyek Libanonhoz tartoznak. A szíriai fél részéről — annak a követelésnek ismeretében, hogy Izraelnek valamennyi megszállt területet ki kell ürítenie és biztosítania kell Palesztina arab részének nemzeti jogait — kész megakadályozni minden olyan kísérletet, amelynek célja, hogy Szíriát a közel-keleti rendezés kérdésében jogos követeléseinek feladására kényszerítse. AZ ELSŐ FORDULÓ EREDMÉNYEKÉNT a francia elnökválasztás május 19-én tartandó második „menetében” Francois Mitterrand és Valery Giscard d'Estaing vesz majd részt. A legfrissebb hírmagyarázatok máris azt hangoztatják: a végeredményt még nem lehet megjósolni, de az mindenképpen kitűnik, a két jelölt között a következő időszakban szoros küzdelem várható. Nyugatnémet politikai körökben óvatos tartózkodással fogadták az első forduló eredményét. Bonnban mindenekelőtt az „Európa-politikában” bekövetkező esetleges változások szempontjából ítélik meg a francia választásokat. A General-Anzeiger úgy fogalmaz: Bonnban szívesebben vennék Giscard d Estaing győzelmét, ki „az európai gazdasági válságban olyan szakember, aki ki akarja vezetni Franciaországot elszigeteltségéből és ésszerű viszonyt akar teremteni az Egyesült Államokkal”. Georges Marchais, az FKP főtitkára egyébként abból, hogy a baloldal közös jelöltje megelőzte a többi jelöltet, azt a következtetést vonta le: a franciák igazi változást kívánnak és ez a törekvésük tovább erősödik. Egyben arra figyelmeztet, hogy a második fordulóban Mitterrand köré kell tömörülniük mindazoknak, akik a társadalmi igazságosságot, a polgároknak a közéletben való igazi részvételét és a nemzeti függetlenség politikáját kívánják. Változatlanul az olaj tartja vezető helyét a tőkés világpiac áremelkedési listáján. A tőkés világgazdaságban lezajló olajválság a magyar energiaellátás biztonságát nem zavarta, mert a szocialista együttműködés keretében lekötött olajmenynyiség szállítása a téli hónapokban folyamatos volt és jelenleg is ütemes. Túl a pontosan érkező szovjet kőolajmennyiségen, az ár, a másik fontos tényező érdemel kellő figyelmet. Miközben a tőkés világpiacon a kőolaj és a kőolajtermékek ára néhány hónap alatt ötszörösére növekedett — bár azóta már valamelyest mérséklődött — a szovjet olajat és egyéb anyagokat, gépeket, berendezéseket a magyar népgazdaság az ötéves tervciklusra érvényes, változatlan áron veszi. Ily módon döntően mentesülünk a tőkés világgazdaságban megnyilvánuló energiaválság és áremelkedés kedvezőtlen hatásaitól. Ezekről az összefüggésekről, az idei és a következő évek, valamint tervidőszak várható ellátási helyzetéről adott átfogó ismertetést a közelmúltban dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter. Megnyugvást iáltott ki a több százezer főnyi magánautótulajdonosok, motorosok táborában a miniszter tájékoztatója: évente kőolajbehozatalunk a Szovjetunióból 5,7 millió tonna, a kőolajtermék-import 600 ezer tonna. A villamosenergia-behozatal a Szovjetunióból 4,5 milliárd kilowattóra. Az energiaszükséglet 56 százalékát hazai forrásokból fedezzük, 44 százalékát importból. Energiabehozatalunk túlnyomó többségét hosszú lejáratú szerződésekkel alapozták meg. Nyíltan, őszintén beszélt a miniszter arról is: az idén egymillió tonna kőolajat és 400 ezer tonna kőolajterméket vásárolunk a közel-keleti, illetve tőkés piacokon. A tőkés olajválságok hatásának kivédése azonban nálunk is okozott gondokat, mert a nem szocialista relációból származó kőolajat és termékeket magasabb áron tudjuk megvásárolni. A többletárat azonban a költségvetés bevételeiből egyenlítik ki, a kormány nem hárítja át a hazai fogyasztókra. Ez a tény azonban előtérbe helyezi a nagyobb fokú takarékosságot! A lendületes lakásépítéssel jelentős fejlődést mutat a fűtési kultúra is hazánkban. Az olajkályha-állomány elérte már a kétmilliót. A gázolaj és a tüzelőolaj iránti érdeklődés és növekedés túllépte a negyedik ötéves terv eredeti számait. Különösen a háztartásoknál és a mezőgazdaságban. Népgazdasági érdekből a Nehézipari Minisztérium az ipari és a mezőgazdasági üzemekben alapos vizsgálatot végzett a gázolaj- és a tüzelőolaj-felhasználóknál annak érdekében: indokolt-e olajigényük, nem lenne-e célszerűbb — népgazdasági szempontból — az áttérés például földgáztüzelésre. A Társadalmi Szemle áprilisi számában dr. Biró József külkereskedelmi miniszter A negyedik ötéves terv teljesítése a külkereskedelemben című cikkében a többi között hangsúlyozza: „Sajátos helyzetünk alapvető követelménye a termelés, a külkereskedelem és a fogyasztás egységes egészként való kezelése, az a körülmény, hogy ma sem dönteni, sem intézkedni megalapozottan nem lehet egy ágazat zárt kereteit tartva szem előtt. Helyzetünkből következően — ma és még inkább a jövőben — valamennyi, a gazdasági élet területén munkálkodó szakembernek, mindenekelőtt a vezetőknek, fontos feladata a népgazdasági szintű gondolkodás, hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatokhoz fűződő érdekeinek figyelembevétele.” Úgy véljük, a nehézipari miniszter és a külkereskedelmi miniszter helyzetfelmérése és megállapítása helyes, ezért minden érdekelt intézménynek az állami, csoport- és egyéni érdekek összhangja irányában szükséges cselekednie. Ezt indokolja a tíz évvel ezelőtt, az 1960-as évek elején kidolgozott és 1964-ben jóváhagyott energiapolitikai koncepció is, amelynek célja az volt, hogy a fogyasztói igényeket — összefüggésben életszínvonal politikánkkal — biztonságosan és gazdaságosan elégítsék ki a lehető legkisebb ráfordítással. A napokban a Parlament kongresszusi termében a KGST megalakulásának 25 éves jubileuma alkalmából ünnepi ülést tartottak, amelyen méltatták a nemzetközi szocialista gazdasági szervezet szerepét hazánk és a többi szocialista ország fejlődésében. Németh Károly, a Központi Bizottság titkára nyomatékkal szólt a Szovjetunió szerepéről a KGST létrejöttében, valamint arról a sokoldalú segítségről, amelyeket a testvéri államoknak nyújtott. „A Szovjetunió a KGST-országok legnagyobb nyersanyagszállítója és késztermékeik legfőbb vásárlója” — állapította meg a többi között. Lázár György miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke ugyanezen az ülésen elmondotta: tíz esztendővel ezelőtt hozták létre a KGST-tagországok a több ezer kilométer hosszú közös villamosenergia-rendszert, amely az elmúlt évben 17 milliárd kilowattóra villamosenergia-cserét tett lehetővé. A Barátság kőolajvezetéken 1962-től napjainkig a négy szocialista országnak 270 millió tonna kőolajat szállított a Szovjetunió. Milyenek a kilátások az energia-ellátás tekintetében? Szilárd alapon nyugszanak — ez a válaszunk. A hosszú távú tervekben a szovjet olaj érkezése és feldolgozása nem okoz gondot. Épül a Paksi Atomerőmű — főleg szovjet berendezésekkel —, szép feladat a Testvériség gázvezeték, valamint a Vinynyica—Albertirsa között létesítendő 750 kilovoltos villamos távvezeték és a magyar—jugoszláv—csehszlovák Adria olajvezeték. Vig Ist van Andrej Gi Gromiko és Háfez Asszad megbeszélései Damaszkuszban Damaszkuszból jelenti a MENA Háfez Asszad szíriai köztársasági elnök vasárnap este fogadta — a szíriai kormány meghívására ugyanaznap Damaszkuszba érkezett — Andrej Gromikót, a Szovjetunió külügyminiszterét. Az ötórás megbeszélésen jelen volt Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter, valamint N. A. Muhugyinov, a Szovjetunió damaszkuszi nagykövete is. „Ezt a látogatást — jelentette ki Gromiko megérkezésekor — az teszi szükségessé, hogy folytassuk konzultációnkat mindazokról a fontos kérdésekről, amelyekben Szíria és a Szovjetunió egyaránt érdekelt. A legfontosabb kérdés, amelyről véleményt cserélünk, természetesen a közel-keleti rendezés, ezen belül a szíriai —izraeli csapatszétválasztás kérdése. Mindenki számára ismeretes, hogy a Szovjetunió álláspontja szerint a közel-keleti rendezésben a legfontosabb az izraeli csapatok kivonása az összes megszállt arab téridetekről. Meggyőződésem, hogy damaszkuszi megbeszéléseink mindkét fél számára kölcsönösen hasznosak lesznek.” A szovjet diplomácia vezetője vasárnap délután Asszad elnökkel folytatott tárgyalása előtt háromnegyed órás megbeszélést tartott szíriai kollégájával, Abdel Halim Khaddam külügyminiszterrel. Az eszmecserén a közel-keleti helyzet időszerű vonatkozásairól volt szó. Gromiko külügyminiszter és Asszad elnök vasárnap esti tárgyalásáról rövid közleményt hoztak nyilvánosságra. A közleményből kitűnik, hogy az eszmecsere homlokterében három kérdés állt: a megszállt arab területekről való teljes izraeli kivonulás követelménye; a palesztin nép jogainak maradéktalan elismerése; a szovjet-szíriai kapcsolatok kérdése. Asszad vasárnap Damaszkuszban az elnöki palotában vacsorát adott Andrej Gromiko tiszteletére. Andrej Gromiko hétfőn Damaszkuszban folytatta megbeszéléseit Hafez Asszaddal. A találkozó a barátság és kölcsönös megértés szellemében folyt le. Abdel Khalim Khaddam Szí riai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter villásreggelit adott Andrej Gromiko tiszteletére. Ezen mindkét külügyminiszter rövid üdvözlőbeszédet mondott. Andrej Gromiko hétfőn Damaszkuszban találkozott Mahmud Al-Ajubival, a szíriai Baath-párt regionális parancsnokságának tagjával, a szíriai minisztertanács elnökével. A tárgyszerű és baráti hangulatú beszélgetés során érintették a szovjet—szíriai kétoldalú kapcsolatok kérdéseit, valamint más kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdéseket. A szovjet diplomácia feje ezután Jasszer Arafattal, a Palesztina Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével tanácskozott. A meleg, baráti hangulatú beszélgetés során megvitatták a közel-keleti rendezéssel és a Palesztina arab nép törvényes nemzeti jogainak biztosításával összefüggő kérdéseket. Egynapos jordániai látogatásának befejeztével hétfőn Ammanból Tel Avivba utazott Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. Elutazása előtt repülőtéri nyilatkozatában utalt arra, hogy Husszein jordániai királlyal megvitatták a közel-keleti helyzet valamenynyi fejleményét, beleértve a tervezett szíriai—izraeli csapatszétválasztások kérdését, továbbá egy lehetséges jordániai—izraeli megállapodást a fegyveres erők szétválasztásáról. Tel Avivban Kissingert Abba Eban izraeli külügyminiszter fogadta. Az amerikai külügyminiszternek itt átadják a csapatszétválasztással kapcsolatos izraeli választ. A TASZSZ jelenti: Andrej Gromiko és Henry Kissinger megállapodtak abban, hogy május 7-én Cipruson találkoznak és folytatják a szovjet— amerikai kapcsolatok kérdéseinek, valamint a közel-keleti helyzetnek megvitatását. Munkatársunk párizsi telefonjelentése A második fordulótétje: Mitterrand vagy Giscard Párizs, május 6. Franciaország már az elnökválasztás második menetére készül. Vasárnap még a szavazóké volt a szó, hétfőn a vezérkarok tanácskoztak, hogy előre tekintsenek május 19-re, amikor eldől, hét esztendőn át ki lesz az államfő, a politika teljhatalmú irányítója. Ketten maradtak versenyben, mindkettőnek szinte azonos az esélye: Mitterrand-nak, a baloldal közös jelöltjének és Giscard d'Estaingnek, a konzervatív jobboldal tömörítőjének. Elvérzett viszont Chaban-Delmas és vele együtt a degaulle-izmus is. Ha ez a borús, esőre hajló vasárnap nem is döntötte el az Elysée-palota sorsát, de az már véglegesnek tekinthető, hogy lezárt egy korszakot. Tizenhat év után a gaulle-izmus a történelemé, miközben három szakaszon ment át: a fölívelésen, a stagnáláson és a hanyatláson. Valóra vált baloldali remények Meglepetést ez sem okozott, hiszen minden a papírforma szerint alakult, halvány eltérésekkel a közvélemény-kutatásokat igazolta. Íme, a hétfőn délután közzétett végeredmény, a tengeren túli megyékkel és területekkel együtt: Mitterrand 43,37százalék Giscard d’Estaing 32,7 százalék Chaban-Delmas 15,15százalék Az érdekesebb számok között még érdemes felsorolni, hogy Royer, a legkonzervatívabb kispolgárság érzelmeit megpendítő jelölt 3,17 százalékot kapott, az ultrabaloldali Laguiller kisasszony pedig 2,35 százalékot. Teljesen összeomlott a szélsőjobboldal, amelynek két jelöltje együttesen sem tudta elérni az egy százalékot. Ezek az adatok, amelyek a lényeget tömören mondják el. De a részletek sem kevésbé érdekesek, hiszen a nagy irányzatok mögött olyan árnyalatok rajzolódnak ki, amelyek a politika savát-borsát adják és ezeknek lényeges szerepük lehet az elkövetkező két héten. Ha tekintetbe veszszük őket, a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójából a következő tanulságokat vonhatjuk le. A közös program mögé tömörült baloldalnak minden reménysége valóra vált. Mitterrand végzett az élen az első menetben — ahogyan ő hangsúlyozta vasárnap esti nyilatkozatában — megközelítően olyan arányban, mint de Gaulle 1965-ben és Pompidou 1969-ben (a tábornok 44,6 százalékot kapott, utóda 44,46 százalékot). A második fordulóban mindkettő fölülkerekedett, így Mitterrand esélye is adott Ez azonban érzelem és lélektani tényező, messzemenő következtetésekre még nem alkalmas. Gyakorlatibb ellenben az, hogy a baloldali jelöltnek valamivel több, mint hat százalék kell csupán a sikerhez; megszerezni ezt nem könnyű, de nem is lehetetlen. Három százalékot maga a szélsőbaloldal ad (mindkét jelöltje Mitterrand támogatására szólította fel követőit), a többit a változást akarók között kell keresni. Ismét a sivatagban Hétfő délelőtti sajtóértekezletén az ultramodern Montparnasse toronyban Mitterrand rendkívül magabiztos volt, a rádió kommentátora „degaulle-i határozottságot” vélt felfedezni benne. A Francia Kommunista Párt minden rendelkezésére álló mozgósító eszközt a közös jelölt támogatására bocsát, a vasárnapi első eredmények ismeretében Georges Marchais lelkesítő felhívást adott ki nyilatkozatában. A francia politikai életben a gaulle-izmus összeomlása mindenképpen új helyzetet teremt. A hírmagyarázatok egymásra licitálnak az ékesszólásban. Az Aurore szerint a lélekharang, amely egy hónapja szomorúan búcsúztatja Bampidout, most egy korszak