Magyar Nyelv – 31. évfolyam – 1935.
Jakubovich Emil: A székely rovásírás legrégibb ábácéi
MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XXXI. ÉVF. 1935. JAN.—FEBR. 1—2. SZÁM A székely rovásírás legrégibb ábécéi. A székely rovásírásnak az utóbbi évtizedekben ismertté lett emlékei: az 1913-ban felfedezett konstantinápolyi felirat, Marsigli 1915-ben közzétett rovásnaptára és hagyományos rovás-ábécéje, meg az 1929-ben és 1930-ban talált két csekély terjedelmű, de eredetiségénél és régiségénél fogva fontos emlék: a bögözi freskófelirat és a székelyderzsi téglarovás végleg eloszlatták azt a gyanút, bizalmatlanságot és indokolatlan kétséget, mellyel tudósaink nagy része a magyarság keletről hozott írástudományát a legújabb időkig nézte. Hogy ősi műveltségünknek ezen legbeszédesebb emléke a kuriózumkeresésből egyrészt nemzeti szempontból fontos, másrészt az általános írástörténetre nézve sem érdektelen, komoly, tudományos problémává lett, abban két tudósunknak, SEBESTYÉN GyuLÁnak és NÉMETH GYULÁnak vannak legnagyobb érdemei. SEBESTYÉN GYULA fáradtságot nem ismerő szorgalommal összegyűjtötte a magyar rovásírás hiteles emlékeit, NÉMETH GYULA pedig módszeres, tudományos kutatással véglegesen tisztázta ezen írás eredetét. NÉMETH GYULA vizsgálataiból tudjuk ma már, hogy rovásírásunk a nagyszentmiklósi kincs aranyedényein kimutatott besnyő írással együtt azon közép-ázsiai ó-török, kök-türk írás származéka, melyet a mongóliai Orchon- és Jeniszej-melléki VII—VIII. századi sziklafeliratok meg a nyugat-turkesztáni, Talasz-völgyi sírfeliratok és egyéb emlékek tartoztak fenn. Főképp ezen utóbbiakkal közeli rovásírásunk rokonsága. A Talasz-völgyi emlékek betűsorának nem kevesebb, mint 16 betűjegye hozható nemcsak külalakra, de hangértékre nézve is közeli kapcsolatba rovásírásunk megfelelő jegyeivel. Ezen felül az ó-török írás minden más jellegzetes sajátságának, rovástechnikájának, sorvezetésének, hangzókihagyásának, szóválasztó pontozatának stb. kétségtelen nyomai is fennmaradtak rovásírásunkban. Hogy pedig a magyarság ezt az írástudományt már a honfoglalás előtt, a délorosz síkságon 1 Előadás a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1934. november 13-án tartott felolvasó ülésén. 2 SEBESTYÉN korábbi kutatásait is összefoglalja „A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp., 1915." című, a M. Tud. Akadémia kiadásában megjelent nagy műve (MRHE.). 3 NÉMETH kutatásainak összefoglaló kivonata: Bibliotheca Orientális Hungarica II. Die Inschriiten des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós. Bp.— Leipzig, 1932. 60—84. Anhang II. Die ungarisehe Kerbschrift. Magyar Nyelv XXXI. 1-2.