Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.

Szabó T. Attila: Erdély német nevének két XVII. századi magyarázata

amilyen pl. a kirgiz Izbas 'Nyomot kövess' (Materialy. Sobre RUMJANCEV II, 196 stb.) | oszmánli iz­bas­ 'der Spur folgen' (RADL.) | kirg. Sorbas 'A balsorsot győzd le' (Materialy IV, 138) | kirg. Sor 'Ungliick, das bese Schicksal' (RADL.) | Kolbas (i. h. 60) | Tymbas (i. h. 130) | stb. Továbbá a Kolbas névvel csaknem azonos jelentésű a kirg. El'bas 'Birodalmat győzz' (Materialy II, 196 stb.). A hasonló képzésű sorsmeghatározó nevek nagy szerepet játszanak a török személynévadásban (NÉMETH, A Debrecen név eredete: Klebelsberg-Emlék 141; PAIS, Kál és társai: MNy. XXV,123; RÁSONYI NAGY, Val.-turc. 12). E helyütt csak néhány, a Kolbas névvel azonos csoportba tartozó nevet említek: Toktabul (Mate­rialy II, 226, III, 114) | Espol (Kirg. chozajstvo IV, 62) | Dsarbol (i. h. V, 2) | Bajból (i. h. III, 50, 42, II, 2) | Bijbol (i. h. III, 66) | Esper (Materialy IV, 86, II, 72, III, 154) | Kamakper (i. h. III, 154) | stb. Maga a Kolbász név másutt is előfordul hazánkban. A Kol­baz család 1479-ben és 1494-ben Zaránd megyében (CSÁNKI I, 752), 1495-ben még Arad megyében szerepel (CSÁNKI I, 785). Mint hely­név Szatmár és Szilágy megyében is előfordul 1470-ben, ille­tőleg 1424-ben Kolbazfalwa (CSÁNKI I, 494, 478). RÁSONYI LÁSZLÓ: Erdély német nevének két XVII. századi magyarázata. Más irányú kutatásaim közben véletlenül rábukkantam Erdély német nevének két népies (?) magyarázatára. Érdekes, hogy mindkettő két, ugyanarra az eseményre vonatkozó református egyházi beszédben maradt fenn. Az első beszéd „A­­ Pataki Collégium­nak Fejér­várra való bujdosásában, Apafi Fejedelem előtt Leg­első Vasárnap Posaházi (t. i. János) által mondatott Praedica­tio" címet viseli.­ A beszéd vége felé az „usus aplicatorius"-ban a következő rész érdemel figyelmet: „ . . . Továbbá megyünk Efraim hegyére, Erdélybe, amely más néven Hevenbergnek, hegyes földnek mondatik".2 Valószínűleg e beszédnek csak egyik változatát őrizte meg az a kéziratos kötet, amely a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárának Quart. Hung. 410. sz. kéziratá­ban (128—139. levél) maradt ránk, hisz ennek címében szintén erre az eseményre, a sárospataki kollégiumnak Gyulafehérvárra költözésére hivatkozik az író. A beszéd kérdéses része így szól: „ megyünk Erdélybe mely Erdély országa más néven Zimbirg-nek hegyes /'ö7e£-nek mondatik." Az első alak (Hevenberg) alighanem a másoló elírása, a második adat (Zim­birg) azonban Erdély német nevének (Siebenbü­rgen) népies szász alakját adja. Hogy miképen elemezte ki a szónok akár az első, akár a második alakból a 'hegyes föld' jelentést, azt nem tudom. De azért érdemesnek tartom e két adatot mint két XVII. századi magyar egyházi beszédben fennmaradt névmagyarázatot legalább így futólag megemlíteni. SZABÓ T. ATTILA,­ ­ HORVÁTH CYRILL : Sárospataki Füzetek 1905. II, 52 kk. A beszéd 1672 elején kelt, de csak 1777-ből származó másolatban maradt reánk. Keletkezési korára nézve 1. KONCZ JÓZSEF: A marosvásárhelyi ev. ref. koll. tört. Maros­vásárhely, 1896. 122 kk. 2 Sárospataki Füzetek i. h. 54.

Next