Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-10-13 / 121. szám

121-ik számú kormány ne zárja el magát mereven a szabadelvű követelések elöl, h­anem lehetőleg széles körű en­gedmények által elégítse ki Francziaország népét,­­ így biztosítsa a dynastiát és a békét. Mint Be­­tst gróf tovább nagy örömmel állította, ezen törek­véseit a legszebb si­ker koronázta Párisban s mind­járt a kamrák összejövetele után, tehát deczember első napjaiban, egy alkotmány terjesztetik elő, a mely a szabadelvű pártok legnagyobb kivánatait is kielégíti, s a népet tökéletesen kibékíti a császári kormánynyal. (Eddig terjed Bénst gróf közlemé­nye, a­melynek tökéletes reproductiójáért kezes­kedik a nN. Fr. Presser levelezője.) A fennebbi­­ekkel kapcsolatban közölnünk kell azt is, hogy Bécsben bevégzett ténynek tekintik Schweinitz ez­redesnek a cs. kir. udvarhoz porosz követté nevez­­tetését. Ezen személyváltozás annyiban nem felel meg Bismarck gróf kivonatának, a menyiben Sch­weinitz ezredes a porosz udvar melletti Manteuil bel­­párt intimusai közzé számíttatik. Az egyetemes zsinat. A concillium püspökei nem gyűlnek oly nagy számban össze, mint eleinte Rómában várták, a 74- ből sok fog hiányozni, mi­nt tetszik onnan is, hogy a 14 megállapított kanonok székhelyi méltóságát 7-re szállítják le. A püspökök, a roma- f­iák kivételével, mind szabad országokból fognak összegyűlni és a szabadság hasonló a világosság­hoz, mely gyönyört okoz annak, a ki láthatja, mig őrültségbe ejti azt, ki nem szemlélheti. Azt hisz­­szük a római atyák előtt bölcs tanácsokat fognak hallatni. Mindig számolni kell az úgynevezett előre nem látottak, és Rómában a szent lélekre is, mely oly nagy szerepet játszik a gyűléseken. összejöve­­leken, parliamentben és egyházi zsinaton. De da­czára mind­ennek, a concilium kétséges kimenete­lű kalandos vállalat, melyet IX. Pius kevélysége játszat az egyházzal. Nizzai szent Gergely mondja (LV- levelében:) „Sohasem láttam még conciliu­­mot, melynek jó vége lett volna, s mely a gyó­gyítás helyett ne nagyobbította volna a bajokat. A vita iránti szeretet s kevélység uralkodók azon túl minden püspöki gyülekezetben.“ Nem gondoljuk, hogy a római concilium tökéletesen egy­­eredményre jutna. De eredményül a következő két pont valamelyikét mutatja fel: vagy az egyház­nak a civilisatió után gyorsan kell haladnia s el­törölni a pápák jogát a concilium felett, az ideig­lenes hatalmat, a köznevelésbe való beavatkozást, különösen a vallásos rendeket, melyeknek káros befolyásai tudvák, a józan észszel, physikával, che­­miával, s a közérzés ellenkező dogmákat. . . vagy a kath. egyház vég felbomlása be van végezve. Az európai nemzetek nem követhetvén haladásá­ Bában a concilium gyors tévelygését, mely leronta­ni törekedik mindazon nagyszerű vívmányokat melyet a kor felvilágosodásának köszönhetünk, s visszautasitni kénytelenek a szerencsétlen kanono­kat, melyeket a haladásnak gátul szolgálnak. Ek­kor ez fog történni: az államok elválasztják a hi­tet az általános egyháztól, mint a protenstánsok ették a tizenhatodik században; minden nemzet­nek meg lesz a maga Credo-ja; és mindenütt nem­zeti egyházak fognak felállítattni. A nemzeti egy­­ház utolsó stádiuma a „szabad hit szabad állam­ban“ elvnek, mely a jövő egyház szervezetében nagy szerepet játszana. Mert nem kell elfelejteni, a hierrarchia megöli a hitet. A hit nem a lélek­ben önként viruló virág többé, hanem rá paran­­csolás, erőszakolás következménye, kényszer, ro­bot. Szüntessük tehát meg az egyházat s állítsunk papot, ki a szabadság és az egyenlőség eszméjé­nek önérzetében feladatának megfelelni képes le­hessen. Íme a jövő alakja, a kereszténség utolsó szava. Még messze vagyunk tőle, de haladunk felé. 1848-ban IX. Pius megölte a papságot, 1870 ben az egyházat fogja megölni. HIRHARANG.­ ­ Kossuth Lajos a következő sorokat in­tézte Gergely István helybeli férfi szabó mesterhez, ki nagy hazánkfiát elsőszülött gyermeke kereszt­­apaságának elvállalására felkérte: „Turin, sept. 29 én 1869. Uram! Ha legcsekélyebb becset is tu­lajdonit Ön annak, hogy engem elsőszülött fia ke­resztanyának nevezhessen, szives örömest adom hozzá megegyezésemet, bár korom s körülményeim nem engedik reméllenem, hogy a keresztatyai kö­telességekből valamit teljesíthetek. Önnek honvédi múltja kezességül szolgál nekem, hogy keresztfiam szeretetében lesz felnevelve azon Hazának, mely­nek szabadságáért atyja a hívek és bátrak sorá­ban híven és bátran küzdött volt. Fogadja komám uram fia számára áldásomat, maga és neje számá­ra pedig őszinte kivánatomat, hogy első­szülöttjük­ben legszebb reményeik teljesedését megérhessék. Üdvözlöm Önt bajtársi jóindulattal. K­o a­b­u­­­b Lajos. □ Küküllőmegye közelebbről tartott köz­gyűlésén a biharmegyei felirat egész terjedelmében elfogadtatván, az annak szellemében szerkesztendő felterjesztés benyújtásával Szilágyi Lajos kép­viselő bízatott meg.­­ A folyó erdélyi sorozás eredménye a következő. Az eddig beérkezett hivatalos adatok szerint a sorhadba 3023, a póttartalékba 291, a honvédséghez 4029 újoncz jutott. Több hatóság még nem küldötte be a hivatalos kimutatásokat. Ezek között Kolozsvár, hol a mentesítés f. hó 8 án, a sorozás 9. s 11 én folyt, s Kolozsmegye, hol 12- ikén kezdődött. E két sorozás eredményéről va­sárnapi számunk hozza az addig elkészülő kiv. kimutatás tételeit.­­+- Egy csodaszülött. Csak a napokban olvastuk valamelyik lapban, hogy a jelenlegi soro­­­­zás alkalmával egy vszhártyás emberre akadtak.­­ ily látmányban a Széchenyi téren mi is részesül­tünk, ugyanis a napokban egy gyümölcsárus ma-­­­gával hozott gyermeke volt a közfigyelem tárgya,­­ a mint egy 3—4 éves fiúcskának lábán és kezén ujjai hiányozván, egy húsgömbbe volt összenőve az egész és keze feje köröm helyett úszó hártyát tartalmazott; egy jelenvolt sebész ajánlkozott a műtétre, ujjait visszaállítandó, de az atya mit sem­ akart erről tudni. A gyermeket egész nap nagy néptömeg bámulta. O A tófalviak javára, kik ma érkezett sürgönyünk szerint még mindég az országút szé­lén nyomorognak, Maros-Vásárhelytt több emberba­rát gyűjtést indított. O Fehérvári szintáraulata ma (f. hó 13 kán) érkezik meg Enyedről városunkba. Az új idény IV. Lászlóval nyílik meg. □ A tófalviaknak lapunk múlt számá­nak távirata által ismertetett ügyében a „K. K.“­­nek távírják, hogy a kitelepítést a törvényszék septemvirátusi ítélet alapján, az úrbéri hátralékos szolgálmányok megtérítését pe­dig a politikai ha­tóság belügyminiszteri határozat folytán vitette véghez.1. Egy fiatal leány, ki csak közelebbről érkezett haza a nagy szebeni nőnöveldéből, ajánl­kozik a német nyelvből tanórák, adására. Bőveb­ben értekezhetni Parajdi Illésy Józseffel a m. kir. számosztálynál (a fiscus épületben.) '­­ Derék község. Az Erdélyben fekvő Hid­­vég (felső-fehérmegyei helység­) csaknem 2000 la­kossal bir, kik közül csak két nagyobb birtokos udvari tisztsége a a lelkész és tanító tartoznak az úgynevezett honoratiorokhoz, a többi egyszerű föld­­mives nép és pedig vegyes: magyar és román. Mindkét nemzetiségbeliek egyetértő fellépése foly­tán a közelebb tartott gyűlésen egyhangúlag ki­mondatott, hogy a község csak egy iskolát fog fentartani s ez felekezetnél’sak­ leend. □ Szász-Sebesen a „Zöldfa“ vendéglő ál­lásának Csóstengerivel teli padlása beszakadt; a romok összetörtek egy ernyős szekeret is, melyben egy 12 éves fiú aludt, ki csodálatosan menekült meg, egy lehullott gerenda fennakadt, s ez téve lehetővé, hogy a romok és törökbúza alól ki le­hető menteni a megmaradt gyermeket. □ Az Esztergom vidéki gazda­egylet e hó első felében terménykiállítást rendezett. Az öt osztályba sorozott kiállítási tárgyak a megyei székváros kaszinójának öt termében voltak csino­san elrendezve. Több rendbeli jutalmak s dicsérő oklevelek osztattak ki. — Lapunk t. olvasói bizo­nyára kedvesen veendik, ha megemlítjük, miszerint a 3 darab aranyból álló elsőrendű jutalmat az ehhez csatolt kitűnő oklevéllel együtt, Székelyföl­dünk egy ottan lakó leánya nyerte meg, erdélyie­­sen sütött gyönyörű komlósczipójával, s székely pityókás kenyerével. — A kitüntetett derék honle­ány, Esztergomban lakó székely hazánkfiának, az erdélyi lapok hajdani buzgó munkatársának, Györffi István tanárnak szintén székely születésű neje, szül.sepsi-szentiványi Jordáky Róza asszonyság.­­ Nyiltlevél t. Nagyölvedi Károly úr­hoz. Közelebbi időben egy sajátságos módját ta­lálták ki a könyveladásnak. Ismeretlenebb nevű irodalmi celebritások összetákolt munkáikat, postai utánvétel mellett, szétküldözik magánosoknak és olvasó egyleteknek. Aztán megtörténik, hogy a já­ratlan— első meglepetésében—nem tudván hirte­len tájékozni magát, az utánvételt, portót és pro­­visiót kifizeti, a küldeményt kézhez veszi, felbontja s csak akkor látja, hogy legtöbb esetben valami irodalmi sületlenséget sóztak a nyakába. Így járt a napokban helybeli olvasó-egyletünk is Nagyölvedi Károly úrral, ki 74­8 adrét lapra terjedő „Fáczán tenyésztés“ czímű könyvecskéjével szomorította meg egyletünket. A tréfa a portón és provision kí­vül 1 írt és talán 30 krinkba került. Csekélység ugyan, de semmiért mégis elég. Olvasó­ egyletünk nincs azon szerencsés helyzetben, hogy pénzét „fá­­czán-tenyésztés“-re kihányja, bár juhtenyésztésre jusson! Szoktunk ugyan mi könyveket hozatni Pestről, mikor pénztárunk állása engedi, de mivel sokat nem hozathatunk, nagyon meg szoktuk vá­logatni, mindig tekintettel egy falusi olvasó­­egylet czéljára. Nagyölvedi az ortographiai hi­báktól hemzsegő „Fáczános könyvét“ kaliczkástól együtt átlapozták; annak tudományos értékét meg­határozni nem tudjuk; csak annyit látunk, hogy nem nekünk való könyv, hanem ha már megvet­tük, úgy teszünk vele, mint a székely a gombócz­­czal; felkérvén Nagyölvedi urat, úgyszintén hozzá hasonló társait is, hogy csak méltóztassanak más alkalommal várni, mig mi megrendelést teszünk munkáikra. Ellenkező esetben minden ilyen gya­nús küldemény vissza fog utasittatni általunk. Az egylet megbízásából, Mező Bánd, oct. 4 én Vas Tamás, e. jegyző. □ A m. vásárhelyi postamester urnak figyelmébe ajánljuk, hogy hivatalnokait a rendes hivatalos órák pontos megtartására utasítsa, mert igen gyakran megtörténik, hogy a postahivatalnak­­­élu­án 2 órakor előszabott megnyitását a nagy csoportban összesereglett közönség sokszor félóráig is békétlenül várja; úgy látszik, az illető urak ké­nyelmesebbnek tartják a kellemes fiestát élvezni, mint a várakozó közönséget kielégíteni.­­ A nagy­szebeni polgár- és ipar­­egyesület két felterjesztést intézett a közgazda­sági minisztériumhoz a vörös toronyi országút tár­gyában. E felterjesztések azon kérelmét fejezi ki, hogy említett országút jövendőre is állami költség i­gén tartassék fenn, miután — mint lapunkban is említve volt — a minisztérium a vöröstoronyi or­szágutat jövendőre nem szándékozik állami költsé­geken föntartani, hanem annak javítását a nagy-­­ szebeni székre akarja bízni. Hogy a felterjesztés­ben kifejezett kérelem nagyon okadatolt, kitetszik azon körülményből miszerint a v.toronyi útnak jó­­karban tartása évenkint mintegy 40000 ftba kerül; de viszont a v.torony szorosnál levő vámhiv. bevé­telei 30—60,000 ftra rúgnak. Ha tehát a vámbe­vételeket a kormány a szebeni széknek nem ado­mányozhatja — mi az oszt. m. közös vámpolitika mellett lehetetlen — akkor méltatlanság is volna a nagy szebeni székre oly nagy terheket róni. De az is igen elhibázott politika volna, ha ez utak fentartására nem fordíttatik kellő gond, mert ily módon Erdély legiparosabb vidéke jutna tönkre E környéken van egy nagy papírgyár, több gyap­­jú fonógyár, számos szesz­égető, két nagy serfőz­de, egy nagy stearingyertya- és elavi szappangyár egy kénsav- és sodagyár, egy parafingyertya, pet­róleum és gázgyár, egy rézhámor, 2 lőporgyár és egy műgyapjúgyár, melyek mindannyian, valamint a vidéken lakó nagyszámú iparosok, kalaposok, szíjgyártók, kötélverők, rézkovácsok, bádogosok, csizmadiák stb. terményeiket legnagyobb részben Oláhországban árusítják el. E szoroson keresztül bajtatik több millió db. barom­i kivált sertés ; itt hajtatnak át Oláhországba legeltetés végett a bir­kák. Erdélyország gyapjukereskedése is ez után mozog, — szóval ha ez­tt nem tartatnék jó kar­ban, az egész ország igen nagy veszteséget szen­vedne. Mivel pedig a jelen viszonyok között csakis állami költségeken lehet jó karban fenntartani, a szebeniek méltán követelhette, hogy kérvényüknek elég­tétessék. □ Lomnitz Hugó, szászrégeni születésű hazánkfia közelebbről Petőfi lyrai költeményei­ből egy kötet szemelvényt ad német nyelven saj­tó alá. Petőfi a külföld előtt félennyi idő alatt el­éri azt a magaslatot, hol jelenleg áll, ha mindjárt olyan fordítóra talál, ki nem csak megérteni, de híven viszszatükröztetni is tudja szellemét. Eddig sem Opitz, sem Kertbeni nem állottak oly közel lelkületéhez, hogy ha mását nyújthatták volna e minden tekintetben eredeti, sokoldalú lángelmének, é­s igy a külföldet ama színtelen fordítások után, melyeket eddig ismert, nem annyira az érzelmek őszintesége, a nyelv bi­bája s a gondolatok ere­detisége lepte meg, mint inkább leiró költeményei­nek háttere: az alföld pusztáinak, délibábjának varázsa, melyhez már Lénán, utat készített honi tárgyú költeményeiben. Külföldön az egy Gott­­schallt kivéve alig akadt Petőfinek ismertetője, ki a valódi érdemei szerént méltányolta volna gazdag tehetségét. Ezért örvendetes hir lehet a magyar közönségre, hogy végre akadt fordító, ki a kül­föld előtt valódi nagyságában fogja bemutatni leg­első lyricusát. Lomnits, ki maga is tehetséges fia­tal német költő s tökéletesen érti nyelvünket, nyolc évig időzött külföldön s ez idő alatt irodalmunkat több elsőrangú külföldi tekintélylyel megismertető. Az ő buzgalmának köszönhetjük, hogy pl. Scharr Bildersaal des Weltliteratur“ című­ könyvének második kiadása már tüzetesebben is felölelendi irodalmunkat. A mutatványokat ide Petőfi költemé­nyeiből már Lomnitz Hugó fordítja s e mutatvá­nyok igen szépek.­­ Nyivános elismerés. T. Victoria tár­saság! Cs-Várdotfalvi házam és istállóm melyek a t. társaságnál tűz ellen biztosítva voltak, szeren­csétlen tűzvész által elkárosodván; őszinte szívvel köszönöm, hogy káromat a biztosított értékben minden halogatás nélkül a legpontosabban kifizet­ni sietett s ezutánra is ajánlom magamat s honfiúi társaimat kik ily sorsra jutnak hasonló gyors és igazságos intézkedésébe. G Necrolog. Pálffy Mária 19 éves korá­ban, October 9 esti 8l/2 órakor el­buny­t. Gyászra­vatalát a szaggató keserv fájó könnyeivel állják körül: özv. Pálffy Miklósáé szül. Illyés Anna, a gondos jó anya, továbbá a szerető testvérek: Mik­lós, János és Róza, nemkülönben rokonaik, bará­taik és — kiket az elhunyt szükségeikben gyá­molított, bánataikban vigasztalt — a szenvedők. Kiszenvedett földi maradványai a szokásos szer­tartások után folyó hó 12 én d. u. 3 órakor fog­nak külm­agyarutczai 186 sz. háztól a köztemető­be áthelyeztetni, az engesztelő áldozat pedig sze­líd jó lelkéért ugyancsak e hó 13 kán d. e. 10 órakor a külmagyarutczai „Szent-Péter- egyház­ban a Mindenek Urának bemutattatói. Kolozsvárit, 1869 évi October 10 kén.­­ Vettük és részvéttel­ adjuk a kö­vetkező gyászjelentést. Radnótfáy Katalin-Lumni­­czer Sándorné és férje, maguk és gyermekeik ne­vében; Radnótfáy Ilona Tasner Géyzáné és férje, maguk és gyermekeik nevében; úgyszintén Rad­­nótfáy Anna és Radnótfáy Gábor cs. k. huszár­­hadnagy elkeseredett szívvel jelelentik felejthetlen édes­apjuk, illetőleg apjuk s nagyapjuk Ra­d­n­ó­t­fáy Nagy Sámuel, cs. k. udvari tanácsos és a nemzeti színház intendánsának, 67 éves korában, rövid betegség után f. hó 9 én történt gyászos ki­­­multát. A boldogultnak hűlt tetemei e hó 11 én, d. u. 3 órakor fognak a reformata hittvallás szer­tartása szerint úri utczai 13. számú lakásáról a kerepesi út melletti sirkertbe örök nyugalomra té­tetni. Pesten, 1869. octóber hó 10 én. Béke ham­vaira !­­ Naptárözön. Sleckenast kiadásából egy­szerre 17 féle naptárt kaptunk. Ezek közt a na­gyobbak: a „Jóbarát“ nagy képes naptár, szerkesz­­tő Létki Lajos, ára 1 ft; „Protetáns képes naptár,“ szerkesztő Ballagi Mór, ára 50 kr; „Magyar csa­ládi naptár“ ára 60 kr. Kisebb naptárak: „István bácsi naptára,“ szerkesztő Majer István, ára 50 k; „Magyar nők naptára,“ szerkesztő Beniczky Irma, ára 60 kr; „Falusi gazda naptára,“ szerkesztő dr. Farkas Mihály ára 80 kr; „Lidércz naptár“ rém­történetekkel, ára 60 kr; „Új honvéd naptár,“ szerk. áldor Imre, ára 60 kr; „A nép zászlója,“ naptár ára 40 kr; „A magyar nép naptára“ szerk. Tatár Péter, ára 25 kr; „Első magyar katoni nap­tár“ szerkesztő Bethlen Olivér, ára 60 kr; „Ország­gyűlési naptár“ szerkesztő Szemes Pál, az ország­gyűlési képeket rajzoló Jankó, ára 60 kr; „Borá­szati naptár,“ szerkesztő Gyürky Antal, ára 80 kr; „Balpárti nép­naptár,“ szerk. Vasgyuró Tamás, ára 50 kr; „Nevessünk,“ humorisztikus naptár, (sa­­játlag egy kis adomagyűjtemény) ára 40 kr; „Kis nemzeti naptár“ Tatár Péter féle, ára 20 kr; „Kis gazdák naptára,“ ára 30 kr. — Ez már aztán igazi naptár üzlet. Gondoskodva van minden rangú, rendű, foglalkozású és gondolkozású emberekről. Mindeniknek tarka czimlapja van belöl fametszetek, számos arczkép (József főherczeg és Böszörményi legtöbbször szerepelnek ; Kossuth és Deák szintén,­ de a képek legnagyobb része ismeretes innen is onnan is, leginkább a régi jó „Vasárnapi Újságból.“ Máskép nem is lehetne ily olcsó naptárakat adni csinos és fölczifrázott kiadásokban. A Heckenast különben közelebb másnemű, marandóbb könyve­ket is adott ki. Ilyen a Tompa Mihály „Olaj­ ágá­nak“ (elmélkedések, fohászok, imák) második ki­adása, 358 lap, ára 1 ft 40 kr.; ajánlják a höl­gyeknek, kik netalán még nem ismerik. Ilyen gr. Pongrácz Károly hadtudományi tanár „Hard­an“­­ának (Taktik) első kötete 187­1. ára 1 ft. Megje­lentek továbbá nála: „A magyar katonai nevelés és a Ludoviceum felállításának Ügye“ Tóth Ágost­­ól, 20 lap, 15 kr. „Gyakorlati útmutatás, miként kell eljárni a szölödézma váltság gyakorlati kivi­telénél,“ irta Gyürky Antal jogbiztos, 95 1. 80 kr, s az Áldor által szerkesztett „Tarka világ“ (képes regélő) 9—16 dik füzetei ; minden egyes füzet ára 25 kr. G Sajtóhiba javítás. Lapunk 118-ik szá­mában az 503 ik lap 2-dik hasábjába egy pár fa­tális sajtóhiba csúszott be, midőn egyikben a XV- dik századi erdélyi Csuda Miklósról azt állítják szedőink, hogy Florenczben 1849-ben disputáit, ho­lott 1489-ben. A másik hibában pedig, mely a 3 d hasáb 9-dik felső sorában van, érthetetlenül van szedve egy szó, a mennyiben in graf(t)iam helyett in graf (t) iam-ot szedtek, kérjük a javítást figye­lembe venni. — 515 — Október 13 Mi újság túl a királyhágón? — A római egyházi zsinatra nagyban folynak a készületek a szent városban. A keresz­tény fejedelmek vagy küvetjeik személyesen jelen­hetnek meg a konciliumon, de tevékeny részük alg­­ha lesz; csak nézők és hallgatók lesznek, kiknek számára jobb helyek vannak fentartva, mint má­soknak. A koronás fejedelmek közül ez okból csak az előzött II. Ferencz király jelen meg. Chambord gróf, bir szerint,­­ vissza­utasította a felszólítást. E koncziliumtól a pápa az idők újjászületését re­méli. IX. Pius csaknem akarat nélküli eszköze a jezsuitáknak s ezekbe fekteti minden reményét. De ezek mitsem akarnak tudni felőle; szerintük IX. Pius nagyon is önálló ember. A protestáns Blintschlira hivatkoznak, ki nagy örömükre fölfe­dezte, hogy a pápa maga kormányoz, maga pa­rancsol.­­ A koncilium termének falait és a kar­zatokat most vonják be selyem szövetekkel és sző­nyegekkel, melyek Lyonból és Belgiumból kerültek. A püspökök ülései erős szerkezetű­ek, mintha csak arra gondolta volnak, hogy e koncilium is addig tart, mint a tridenti zsinat. — Egy örült szive. A milánói tud. aka­démia egyik közelebbi ülésén dr. Biffi bemutatá philippo gróf szivét, ki nemrég mint őrült halt meg­álltán előbb atját meglte. A gyógyászat évköny­veiben hallatlan eset­ a szív balkamrájában egy 6 centim­éternyi varrótű volt. Midőn a bonczolásnál ráakadtak eszükbe jutott, hogy a meghalt gyakran emlegette, miszerint az ő szivében itt van; de nem hitte senki, mert egészsége nem változott. — A magyar sókivitelt — írja az „U. S.“ — veszélyes verseny fenyegeti. A bécsi keres­kedelmi bank ugyanis, mely a berchtesgadeni, halti (Würtembergben) és erfurti sóbányákat több évre

Next